Department of Parasitology and Zoologyhttp://hdl.handle.net/10832/192024-03-28T23:00:44Z2024-03-28T23:00:44ZFasciolosis in Ireland : Review of the literature on liver fluke infections and a study on condemned livers due to fasciolosis in an Irish slaughterhouseConnolly, Charleshttp://hdl.handle.net/10832/13562016-02-23T12:23:31Z2015-01-01T00:00:00ZFasciolosis in Ireland : Review of the literature on liver fluke infections and a study on condemned livers due to fasciolosis in an Irish slaughterhouse
Connolly, Charles
Liver flukes are a global issue as identified in this paper. Fasciolosis is widespread in Ireland and is a particular problem in areas where high rainfall and poor draining soils combine to exacerbate the situation. However, the prevalence of infection is significantly higher in developing countries (MacDonald et al, 2002).
Microscopic creatures that are present on and around vegetation are ingested by grazing livestock such as sheep, cattle and goats globally and also wild animals such as hare and deer indigenously here in Ireland. Once ingested, the flukes can migrate from the intestine to the liver, potentially causing haemorrhaging and weight loss (McDougal, 2012). This is a major issue across cultures as more than 700 million people around the world rely on their livestock for their survival (GalvMed, 2009).It is estimated that over 600 million animals are now infected worldwide.
2015-01-01T00:00:00ZMolekuláris járványtani vizsgálatok hazai szarvasmarhák haemoplamosisa és elhullással járó anaplasmosisa kapcsánMicsutka, Attilahttp://hdl.handle.net/10832/13422016-02-23T12:23:11Z2014-01-01T00:00:00ZMolekuláris járványtani vizsgálatok hazai szarvasmarhák haemoplamosisa és elhullással járó anaplasmosisa kapcsán
Micsutka, Attila
Haematológiai és molekuláris vizsgálatokat végeztünk szarvasmarhák hazánkban megállapított, elhullással járó anaplasmosisa kapcsán. A heveny megbetegedés öt állatnál fordult elő, amelyek közül kettő elhullott. Az anaplasma-hordozó státuszt 69 tehén esetében állapítottuk meg, ami az állomány 92%-a. Huszonnégy vérminta további vizsgálata haemoplasmák jelenlétét is felfedte, így a Mycoplasma wenyonii 22, a 'Candidatus M. haemobos' 21 állatban fordult elő. Az utóbbi két kórokozó hazai előfordulásának ez az első molekuláris igazolása.
2014-01-01T00:00:00ZMolekuláris járványtani vizsgálatok a kutya hepatozoonosisának első magyarországi megállapítása kapcsánFarkas, Violahttp://hdl.handle.net/10832/13402016-02-23T12:21:08Z2014-01-01T00:00:00ZMolekuláris járványtani vizsgálatok a kutya hepatozoonosisának első magyarországi megállapítása kapcsán
Farkas, Viola
Célunk a kutya egysejtű élősködője, a Hepatozoon canis magyarországi előfordulásának vizsgálata volt. Munkánk aktualitását az jelentette, hogy a kutya hepatozoonosisát eddig hazánkban még nem írták le, de Horvátországban nemrég olyan adatokat publikáltak, amelyek a magyar határ közelében való előfordulását igazolták. Ezért 2012 nyarán vérmintákat és kullancsokat gyűjtöttünk hazánk déli határánál tartott terelő, vadász illetve kóbor kutyákból.
Giemsa-festett vérkeneteket készítettünk, a vér- és kullancsmintákból kivontuk a DNS-t, majd PCR vizsgálatokat végeztünk.
2014-01-01T00:00:00ZA magyarországi méhészetek Varroa-atka fertőzöttségének felméréseSomogyi, Nórahttp://hdl.handle.net/10832/13202016-02-23T12:23:42Z2014-01-01T00:00:00ZA magyarországi méhészetek Varroa-atka fertőzöttségének felmérése
Somogyi, Nóra
2012 őszén az Európai Unió kísérleti felügyeleti programot indított a méhcsalád-veszteségek felmérésére, mely a PILOT-projekt (EPILOBEE) nevet kapta. A programban Magyarország is részt vett, melynek keretében a varroosis előfordulási arányát vizsgáltuk. A programban való részvételünk nagyon fontos, mivel, ahogy azt a korábbi hazai felmérő vizsgálatok is bebizonyították, az elmúlt évek nagy méhcsalád veszteségeinek okai között itthon is kiemelt jelentőségű volt a Varroa-atka fertőzöttség. Méhészeink többsége azonban nem veszi elég komolyan a problémát. Megállapítottuk, hogy jelenleg Magyarországon nincs olyan megye, ahol a méhcsaládok átlagos Varroa-fertőzöttsége 21% alá esne, sőt, 11 megyében 61% feletti ez az arány. A megvizsgált 3889 minta 58,11%-a lett Varroa-pozitív, ennek 46,9%-a gyengén- , 11,4%-a közepesen- , 41,8%-a pedig súlyosan fertőzött volt. a 2007-es hazai felméréshez képest a gyengén fertőzöttek aránya nőtt, a súlyosan fertőzötteké pedig csökkent. A méhészek kérdőívre adott válaszaiból kiderült, hogy többségük (75,3%-uk) a füstöléses, vagy aeroszolos, ködöléses hatóanyag-beviteli módot részesíti előnyben. A kezelések 14,4%-a történik léputcába csurgatással, 10,3%-a pedig feletetéssel. A méhészek által alkalmazott kezelések és méhészetük fertőzöttségének összehasonlításából kiderült, hogy pusztán a hatóanyagok váltogatott használata nem elegendő a varroosis visszaszorítására. Bebizonyosodott, hogy bár a kombinált módszerek alkalmazása mindenképpen eredményesebb a csak amitrázt alkalmazóknál, a súlyosan fertőzött családok számának csökkentésének leghatékonyabb módja valamely, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által javasolt protokoll pontos követése.
2014-01-01T00:00:00ZAdatok a Pécsen és környékén élő kutyák Dirofilaria-fajokkal való fertőzőttségéről vérvizsgálatok segítségévelMóricz, Veronikahttp://hdl.handle.net/10832/13162016-02-23T12:16:20Z2014-01-01T00:00:00ZAdatok a Pécsen és környékén élő kutyák Dirofilaria-fajokkal való fertőzőttségéről vérvizsgálatok segítségével
Móricz, Veronika
Az első hazai, Dirofilaria repens előfordulására irányuló szűrővizsgálat alkalmával, melyet 1999-ban végeztek 101 kutya bevonásával, 8,9%-os prevalenciát állapítottak meg Tolna megyében. Nem régen közölt vizsgálatok szerint hazánkban a kutyák 18,1%-a fertőzött D. repensszel. A kutyák fertőzöttsége mellett azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a D. repens és a másik faj, a D. immitis zoonózist okozhatnak.
A vizsgálataimat 2014. április és 2014. november között végeztem. Összesen 131 vérmintát gyűjtöttem Pécsen és környékén élő kutyáktól.
2014-01-01T00:00:00ZGemenci és szigetközi kisemlősök féregfertőzőttségének összehasonlításaBányai, Judithttp://hdl.handle.net/10832/13132016-02-23T12:08:05Z2014-01-01T00:00:00ZGemenci és szigetközi kisemlősök féregfertőzőttségének összehasonlítása
Bányai, Judit
Szakdolgozatomban megvizsgáltam a Szigetköz (477 példány 1970-2011 között, a minták legnagyobb része 1992 előtt került gyűjtésre) és Gemenc (83 példány, 2010-2013) kisemlőseinek féregfertőzöttségét. A becsapdázott állatok fertőzöttségét boncolásos és mikroszkópos technikával állapítottam meg a Magyar Természettudományi Múzeum Állatárában. A galandférgek és a mételyek fajszintű meghatározásához parazitológiai preparátumokat készítettem.
2014-01-01T00:00:00ZMagyarországi méhészetek Nosema-fertőzőttségénak vizsgálataFekete, Annamáriahttp://hdl.handle.net/10832/13002016-02-23T12:23:24Z2014-01-01T00:00:00ZMagyarországi méhészetek Nosema-fertőzőttségénak vizsgálata
Fekete, Annamária
A magyarországi méhészetekben az egyik leggyakrabban előforduló, legnagyobb gazdasági kárt okozó parazitás kórkép a nosemosis. A Nosema apis (Cnidosporidia, Sporozoa, Microspora) a háziméh vagy más néven nyugati mézelő méh (Apis mellifera) egysejtű kórokozója. Azonban egy 2007-ben végzett országos felmérés keretein belül fény derült arra, hogy a magyarországi méhészetekben a Nosema-fertőzések döntő részének (94%) hátterében nem a Nosema apis, hanem az újonnan felbukkanó Nosema ceranae áll. A Parazitológiai és Állattani Tanszéken végzett szakdolgozati munkám során a 2012-es év szeptemberében NÉBIH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság Parazitológiai, Hal- és Méhbetegségek Laboratóriumba beérkezett méhmintákon vizsgáltam a magyarországi méhészetek Nosema-fertőzöttségét, valamint a fertőzöttség területi megoszlását és összehasonlítottam korábbi évek adataival. Fontos megállapítani a tényt, hogy a Nosema-spórák folyamatosan jelen vannak a környezetben, ezért minden magyarországi méhcsalád fertőzöttnek tekinthető.
2014-01-01T00:00:00ZA Dirofilaria-fajok morfológiai összehasonlítása irodalmi adatok alapján, valamint szövettani metszetekben való megjelenésük vizsgálata egy érdekes eset alapjánAntós-Nizsalóczki, Magdahttp://hdl.handle.net/10832/11462016-02-23T11:56:10Z2014-01-01T00:00:00ZA Dirofilaria-fajok morfológiai összehasonlítása irodalmi adatok alapján, valamint szövettani metszetekben való megjelenésük vizsgálata egy érdekes eset alapján
Antós-Nizsalóczki, Magda
Magyarországon az utóbbi 15 évben egyre gyakrabban találkoznak a praktizáló állatorvosok a bőr-dirofilariosissal és az utóbbi néhány évben a szívférgességgel kutyában. Természetes előfordulási helyükön kívül a fejlődési alakok vándorlása miatt találkozhatunk ektópiás helyeken is akár a kifejlett, akár a még fejlődő alakokkal. Ilyen esetben fontos differenciálni, hogy melyik fajról van szó, hiszen élő állatban például egy műtét során ektópiás helyen megtalált D. immitis felveti azt a lehetőséget, hogy vajon a szívben nincsen-e további féreg. A kórboncolás során megtalált férgek faji azonosítása pedig hasznosnak bizonyulhat a Dirofilaria-fajok elterjedtségi adatainak kiegészítésére, esetleg adott féregfajra endémiás területek megtalálására.
Az irodalomban csak néhány esetben írtak le ektópiás helyen megjelenő férgeket, ezen belül is csak D. immitisről jelentek meg cikkek.
Dolgozatom fő témája egy állatorvos által a Parazitológiai és Állattani Tanszékre beküldött petefészekben és annak bursájában található féreg szövettani metszetekben való vizsgálata és ehhez kapcsolódóan D. repens illetve D. immitis metszetekben való megjelenésének vizsgálata volt. A férgeket formalinban fixáltuk, majd szövettani metszeteket készítettünk, melyeket hematoxilin-eozinos, Perls-, Giemsa- és fibrinfestéssel festettünk meg.
A vizsgálatom során a jellegzetes morfológiai adatok alapján megállapítottam, hogy a petefészket átfúró féreg valószínűleg egy D. repens gravid nőstény.
További vizsgálatokkal, például PCR-rel lehetne DNS alapján is igazolni a feltevést, de dolgozatom célja a morfológiai jegyek alapján való meghatározás volt.
2014-01-01T00:00:00ZLand-snails as a subject of heliculture, their veterinary significance and parasitological aspects : (Rearing Helix aspersa snails in farms, considering particularly their metazoan parasites)Herodotou, Charitheahttp://hdl.handle.net/10832/10682016-02-23T12:07:04Z2014-01-01T00:00:00ZLand-snails as a subject of heliculture, their veterinary significance and parasitological aspects : (Rearing Helix aspersa snails in farms, considering particularly their metazoan parasites)
Herodotou, Charithea
Land-snails is one of the most diverse group of animals in terms of bioethology constituting population control and biology research, as well as the mechanism of transmitting a parasite or other non parasitic pathogens a challenge. Knowledge of the prementioned will greatly enforce heliculture which is a rather young industry but nevertheless in economic terms it results to a product with much affinity to South European markets. Notably the most often cultivated species are Helix pomatia, Helix lucorum, Acatina fulica juveniles. Most promising being Helix aspersa as it is able to mature in 4 months instead of 18 needed in nature and can survive -10C° becoming active at 20C° .
Typical obstacles of heliculture are related to environmental parameters such as humidity, temperature, light intensity and soil conditions; nutrition as well as breeding and rearing technologies faultering i.e overcrowding may be a factor that can affect heliculture contributing to unhygienic conditions and subsequently promote invasion of pathogens; Typically, bacteria such as Pseudomonas, different fungi such as Fusarium, Aspergillus, Verticillium; Parasitic that may use snails as intermediate or definitive host such as Brachylaima migrans, B.aspersa, Dicrocoelium dendriticum, Alloionema appendiculatum, Phasmarhabditis hermaphrodita Angiostoma aspersa, Filaroides rostratus, Angiostrongylus vasorum, Protostrongylus rufescens, Muellerius capillaris, Neostrongylus linearis, A.cantonensis which last has zoonotic importance and incidentally Crenosoma species and Capillaria spp opportunistically occuring due to the presense of snail predators in the vicinity of the heliculture .
Furthermore the highly prolific nature of land-snails coupled with their incredible affinity to pathogens is a subject that draws the attention of parasitologists and epidemiologists world around having them eventually colliding to the opinion that snails may move slow due to their anatomical structure but when it comes to transmission of pathogens can be the fastest and deadliest vehicle ,after all ‘’parasites are highly developed organisms and the most widespread life form of existence’’ Krasnov et. al 2004. Concluding, heliculture as a fascinating subject may be it is foremost a subject of Veterinary Importance in terms of public health reprecautions as well as it is quite challenging in terms of capital investment and knowhow
2014-01-01T00:00:00ZA Csepel-szigeten és környékén élő kutyák Dirofilaria repens fertőzöttségének vizsgálata, különös tekintettel a zoonózis veszélyreBorsi, Ágneshttp://hdl.handle.net/10832/10202016-02-23T12:20:40Z2013-01-01T00:00:00ZA Csepel-szigeten és környékén élő kutyák Dirofilaria repens fertőzöttségének vizsgálata, különös tekintettel a zoonózis veszélyre
Borsi, Ágnes
A Dirofilaria-fajok által okozott zoonózisok egyre jelentősebbek, ugyanis többek között az éghajlatváltozásnak köszönhetően Európa-szerte egyre szélesebb körben terjednek el. A D. immitis a kutyák és macskák szívférgességét okozó faj, elsősorban állategészségügyi szívférgességét okozó faj, elsősorban állategészségügyi jelentősége nagy. A D. repens a bőr-dirofilariosis okozója, a humán esetek egyre gyakoribb előfordulása miatt közegészségügyileg is fontos. Szakdolgozatom célja az volt, hogy megvizsgáljam a Csepel-szigeten és a Budapest déli területeihez közeli Duna menti településeken élő kutyák fertőzöttségét. A mintákat 2012. július és 2013. szeptember között gyűjtöttem a vizsgált területeken dolgozó állatorvosok segítségével. A 254 összegyűjtött vérminta közül módosított Knott-féle módszer alkalmazásával 52 bizonyult D. repens mikrofilária pozitívnak, ami 20,5%-os prevalenciát jelent. A 20 macskától származó vérminta között nem volt mikrofilária pozitív.
2013-01-01T00:00:00ZA Borrelia burgdorferi sensu lato baktériumok ökológiai és járványtani vizsgálata a Margit-szigeten : Szakdolg.Jablonszky, Mónikahttp://hdl.handle.net/10832/8712016-02-23T12:28:24Z2013-09-23T00:00:00ZA Borrelia burgdorferi sensu lato baktériumok ökológiai és járványtani vizsgálata a Margit-szigeten : Szakdolg.
Jablonszky, Mónika
Our knowledge about the species participating in the life cycle of Borrelia burgdorferi sensu lato bacteria, which cause the Lyme disease, is not complete. In this study, wich was a part of a greater, three-year examination, we collected data about the Borrelia infection in the hedgehogs, in their ticks and in the ticks from the vegetation on Margaret Island and tried to assess the human health risk of the infection.
We collected hedgehogs from March to November in 2011 monthly, and morphological data, tissue sample and ectoparasites were collected from them. The ticks and the fleas were indentified. DNA was extracted from a subset of the ticks collected from the 2010 hedgehogs and from the vegetation and from all tissue samples, and the Borrelia infection was investigated with the help of polymerase chain reaction. The exact species was determined by sequencing. Questing ticks were collected by flagging between April 2011 and August 2012. We tried to assess with an on-line questionnaire how many people meet ticks and get infected with Borrelia on the Margaret Island.
2013-09-23T00:00:00ZA gemenci gímszarvasállomány nagy amerikai májmételykórjának vizsgálataTóth, Gergelyhttp://hdl.handle.net/10832/7972016-02-23T12:05:47Z2012-01-01T00:00:00ZA gemenci gímszarvasállomány nagy amerikai májmételykórjának vizsgálata
Tóth, Gergely
A gemenci erdő egyedülálló ártéri élőhelyként maradt fenn, melynek egyik nagy értéke a gímszarvas állománya. 1997-ben érte el az észak-amerikai eredetű Fascioloides magna fertőzöttség Gemencet, és a gím állományban eleinte tömeges elhullásokat okozott.
A területet kezelő Gemenc Zrt. felkérte a SZIE ÁOTK Parazitológiai és Állatani Tanszékét kutatás folytatására a fascioloidosis helyi elterjedésének, kórtani hatásainak, ökológiai kapcsolatainak felderítésére. Ennek során a 2008-2009-es és a 2009-2010-es vadászidényekben vadászat során kilőtt 229 db szarvasmájat küldtek be az Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságra, ahol a májak kórtani vizsgálatát végeztük. A mintavétel területi, ivari, és kori szempontból nem volt egyenletes eloszlású.
A boncolás során a 229-ből 140 májban észleltük a métely kártételét vagy jelenlétét. A kórbonctani elváltozások nagyon heterogének voltak, heveny, idült és ismétlődő fertőzésre utaló nyomok is előfordultak, ezek mindegyike lehetett enyhe vagy súlyos fokú. A fertőzött májak enyhén megnagyobbodnak. Szignifikáns, közepesen erős pozitív korreláció van a májak tömege és a fertőzöttség között.
A 229 mintából 96-ban találtunk májmételyt, többségük 3 - 6 cm hosszú volt. Friss fertőzésre utaló, 1 cm-nél kisebb egyedek az őszi és téli hónapokban is előfordultak, tehát a fertőződés ekkor is végbemehet. A métely mind a Gemenci, mind a Béda-Karapancsai Vadászterületen általánosan elterjedt, a fertőzöttség kvantitatív mérőszámai alapján ez utóbbi fertőzöttebbnek tekinthető. A bikák és tehenek fertőzöttsége között nem volt különbség, ellenben a borjakban szignifikánsan kisebb a prevalencia és az intenzitás.
Egyes ép mételyeket tartalmazó gócok tartalmából mintát vettünk petekeltetési vizsgálatra. Az embrionálódásra képes peték morfológiailag elkülöníthetők voltak. A legtöbb életképes petét nem a legfertőzöttebb állatok májában találtuk, hanem a közepesen fertőzöttekben.
Terepvizsgálatok alkalmával felkerestük és vizsgáltuk a köztigazda G. truncatula csigák élőhelyeit, ahonnan talajmintákat vettünk és élő csigákat gyűjtöttünk. Több ezer csiga vizsgálata után találtunk nagy amerikai májmétellyel fertőzötteket. A G. truncatula csigáknak Gemencen egy különleges élőhelye alakult ki, a Dunához közel, utakon, illetve nyiladékokon elterülő, sekély, iszapos, szarvasok által is dagonyázásra használt pocsolyák. A szarvasok segítenek fenntartani ezeket az élőhelyeket, és terjesztik is a csigákat. Ebbe az ökológiai kapcsolatba jól beleilleszkedett a F. magna, ezért tudott a területen ilyen sikeresen terjedni, és endémiássá válni.
A 229 májból 95-ben találtunk Orientobilharzia turkestanica, 23-ban Dicrocoelium dendriticum mételyfajokat, melyek szintén mindkét vadászterületen elterjedtek.
A kutatás eredményeiről tájékoztattuk a Gemenc Zrt-t, és javaslatokat tettünk a métely elleni védekezés hatékonyabbá tételére. A fertőzést nem lehet teljesen felszámolni, de a károkat csökkenteni igen. A szomszédos országokban a fascioloidosis rendszeres monitorozására és a védekezés megszervezésére nemzeti programok, kutatócsoportok működnek. Mi csupán két év gemenci adatait vizsgáltuk, de Magyarországon is szükség volna eme jövevény parazita folyamatos, tervszerű és általános megfigyelésére, és az ellene való összehangolt, akár állami szintű fellépésre. Ezt kívánná nemzeti érdekünk: Magyarország kiemelkedő természeti értéke, az ártéri gímszarvas állományainak megvédése.; The Gemenc floodplain is unique in both size and type for the Danube river basin and supports an extraordinarily valuable habitat on a European scale. It is also famous for its red deer (Cervus elaphus) population, with numerous record-size trophies exemplifying its value. The biggest is the one shot in 1986 and awarded with 271,00 C.I.C. points, which at that time was the world record-holder of red deer trophies. The first report of the occurrence of the liver fluke Fascioloides magna (Bassi, 1875) in the Gemenc area was in 1997, and at that time this parasite caused severe losses. As earlier in Szigetköz, the trematode became endemic in the area, so there are now two great F. magna foci in Hungary.
In order to investigate the local distribution, pathological effects and ecology of fascioloidosis, Gemenc Forest and Game Co. Ltd. asked the Department of Parasitology and Zoology at the Faculty of Veterinary Science of Szent István University, to research on this topic. The investigation was carried out by Dr. Gábor Majoros (DVM, PhD, Habil), Dr. Károly Erdélyi (DVM, PhD) and me. 229 livers of red deer shot during the hunting seasons of 2008-2009 and 2009-2010 were sent as samples to the Veterinary Diagnostic Directorate in Budapest, where the pathological examinations were performed. From many aspects the distribution of samples was not homogeneous (e.g. geographic location, age, sex). The software Quantitative Parasitology 3.0 (Reiczigel and Rózsa, 2005) and the webpage wessa.net (Wessa, 2012) were used for statistical analysis. We calculated 2 values of prevalence in the case of F. magna: from the host’s point of view (hosts regarded as infected if pathognomic pathological sings of infection were observed, OR if they contained flukes), and from the point of view of flukes active in infection (hosts regarded as infected ONLY if containing live flukes).
By dissection, we found 140 of 229 livers showing signs of F. magna infection. Pathological changes were quite heterogeneous: acute, chronic and mixed signs of infections occurred, each with low or severe consequences. Most of the infected livers were enlarged. Among the fawns there was significant, moderately strong positive correlation between the weight of the livers and the number of pseudocysts (ρ=0,5197; p=0,0055) and intensity (ρ=0,5107; p=0.0065).
We found 96 of 229 liver samples containing liver flukes, most of them were between 3 to 6 cm in size. Individuals smaller than 1 cm, indicating a fresh, 1-2 week old infection, occurred in late autumn as well as in the winter. This proves that infections may occur even in such unexpected circumstances. With only 3 exceptions, all of the 890 detected F. magna specimens were found alive, so the currently ongoing antiparasitic treatment in the area seems to be uneffective. The Peri-Danubian area of the Gemenc Co. Ltd. is divided into 2 hunting areas, Gemenc and Béda-Karapancsa. The trematode is widespread in both areas. There were no differences between the infection of stags and hinds, but the prevalence and intensity in fawns was significantly lower. This means that flukes accumulate in older individuals.
We took samples from the fluid matter of pseudocysts harbouring live flukes, to hatch F. magna eggs in vitro. We observed morphological differences between the dead and the viable eggs. We found the highest number of viable eggs in the livers of animals with moderate infection intensity, and not in the most heavily infected animals.
We also carried out field investigations, in the spring of 2009 and 2010, with the aim to localise the habitats of the intermediate host snail, Galba truncatula. We took soil samples from 29 snail habitats, and we also collected live snails. After examination of several thousands of specimens, we found 5 individuals infected with F. magna. G. truncatula has a special habitat at Gemenc: shallow muddy pools on the forest roads close to the river Danube, also used for wallowing by deer. Deer help to maintain those habitats, and they spread the snails sticked by the mud to their fur, as well. This ecological connection between snail and deer suits F. magna, and it explains the successful spread of this exotic parasite.
During our investigation we also detected the presence of the bloodfluke Orientobilharzia turkestanica in 95 livers, and of Dicrocoelium dendriticum in 23 livers. These trematodes are also common in both hunting areas.
We reported the research data and results to the Gemenc Co. Ltd., and we issued recommendations for the improvement their fascioloidosis control measures.
2012-01-01T00:00:00ZAdatok a magyar szürke szarvasmarhák gyomor-bél férgességéről és mételyfertőzőttségérőlWodala, Mária Gabriellahttp://hdl.handle.net/10832/7882016-02-23T12:28:26Z2012-01-01T00:00:00ZAdatok a magyar szürke szarvasmarhák gyomor-bél férgességéről és mételyfertőzőttségéről
Wodala, Mária Gabriella
2010 októbere és 2011 decembere között összesen 9 hazai szürke marha állományból
származó bélsármintákat vizsgáltunk meg a belső élősködőkkel való fertőzöttség felmérésére.
A mintákat felszíndúsítással és Benedek-féle ülepítéses dúsítással vizsgáltuk. A 189 vizsgált
minta közül 122 (64,6%) tartalmazott valamilyen endoparazita-eredetű ivari produktumot.
Az állományok össz-fertőzöttsége nagy eltéréseket mutatott (25-100%), melyek a vizsgált
minták eltérő számából, az állatok eltérő életkorából, a féreghajtások rendszertelenségéből és
a mintagyűjtés idejének eltéréseiből adódtak.
Az állományokban leggyakrabban a gyomor-bél férgességet okozó trichostrongylida-típusú
férgek fordultak elő (34,4%). Ezek közül a peték morfológiája alapján azonosítható
Nematodirus-fajokkal az állatok 1,1%-a volt fertőzött. Előfordult még törpefonálférgek
(Strongyloides spp.), kampósférgek (Bunostomum spp.) és ostorférgek (Trichuris spp.) okozta
fertőzöttség is (3,7%, 6,4% és 2,7%). A vizsgált minták 13,5%-ában találtunk Monieziapetéket.
A májmétely-fertőzöttség 8,5%-os volt. Számottevőnek bizonyult azonban a
bendőmétely-fertőzöttség (28,0%).
A hazai szürke marhákkal foglalkozó publikációk hiánya miatt eredményeinket a külföldi és
hazai szarvasmarha-állományok adataival hasonlítottuk össze. Megállapítható, hogy a szürke
marhák belső élősködőkkel való fertőzöttsége – más, legeltetett szarvasmarhákhoz hasonlóan
– gyakori. Kiemelhető ezek közül a bendőmétellyel való fertőzöttség. Külföldi vizsgálatok is
alátámasztják, hogy a bendőmételyek okozta parazitózis egyre nagyobb mértéket ölt. A szürke
marhák hazai tartási körülményei (mocsaras, vízállásos legelő) kedvező feltételeket
teremtenek a köztigazda csigafajok elszaporodásának. A lárvális alakok hosszú ideig
megőrzik életképességüket a környezetben, így sokáig képesek fertőzni a legeltetett állatokat.
Ezen kívül az is elősegíti a paramphistomidosis terjedését, hogy tapasztalataink alapján az
állattartók csupán gyomor-bél férgek ellen ható készítményeket használnak féreghajtás
céljára, aminek következtében a mételyek (és galandférgek) képesek olyan mértékben
feldúsulni a legelőn és az állatok szervezetében is, ami már klinikai tünetekben
megnyilvánuló megbetegedésekhez is vezethet. A szerzők felhívják a figyelmet arra is, hogy
sajnos jelenleg nincs Magyarországon rendszeres forgalomban bendőmétely-ellenes
készítmény.; From october 2010 until december 2011, fecal samples were examined to determine the
prevalence of endoparasitoses of 9 herds of Hungarian Grey Cattle. The samples were
examined by use of flotation and sedimentation methods. Out of 189 examined samples, 122
(64,6%) contained parasitic sexual products.
The overall prevalence detected in the herds (25-100%) differred greatly from one another.
This is due to the different number of samples collected from the herds, the different age of
the animals used in the study, the lack of regular deworming treatments and the differences in
the dates of sample collections.
The most commonly detected infection was that caused by the family Trichostrongylidae
(34,4%). Nematodirus spp. were found in 1,1% of the animals. Strongyloides spp.,
Bunostomum spp., Trichuris spp., Moniezia spp. and F. hepatica were also detected in 3,7%,
6,4%, 2,7%, 13,5% and 8,5% of the samples. The prevalence of rumen fluke
(Paramphistomidae) infection was found to be significant (28,0%).
Our data were compared to those in studies performed in international and Hungarian cattle
herds, due to the lack of literature on parasitoses in Hungarian Grey Cattle. It can be
concluded that infections caused by internal parasites in Hungarian Grey Cattle were common
– as they were in other grazing cattle. Rumen fluke infection was significant. As it is stated in
international studies, parasitosis caused by rumen flukes has spread over the past few years.
The stock location of the Hugarian Grey Cattle (swampy, inundated pastures) creates good
conditions for the augmentation of the intermediate host snail species. The metacercariae are
capable of long survival on herbage, thus lengthening the infectivity of the pasture.
The spreading of rumen flukes is due to another fact, namely that the anthelmintic products
that farmers use are only effective against gastro-intestinal nematodes, so the trematodes and
cestodes surviving the treatment can cumulate on pastures and in the gazing animals up to the
point of causing health problems. Unfortunately there is currently no effective product in
Hungary against rumen flukes that has a regular marketing authorisation.
2012-01-01T00:00:00ZBelső élősködők okozta fertőzőzöttség vizsgálata kecskeállományokbanMolnár, Zsuzsannahttp://hdl.handle.net/10832/3832016-02-23T11:52:47Z2011-01-01T00:00:00ZBelső élősködők okozta fertőzőzöttség vizsgálata kecskeállományokban
Molnár, Zsuzsanna
A hazai kecskeállományok belső élősködők okozta fertőzöttségének megállapítása céljából 11 kisebb-nagyobb állományból egyedi, vagy a talajról gyűjtött vegyes bélsármintákat vizsgáltunk felszíndúsítással, Benedek-féle ülepítéses dúsítással és Baermann-féle poharas lárvaizolálással. A mintagyűjtéskor az állományokra, a korábban előforduló parazitás fertőzöttségekre és a parazitaellenes kezelésekre vonatkozó adatokat feljegyeztük. A coccidiumok okozta fertőzöttség volt a leggyakoribb, amely mindenhol előfordult. A gyomor-bélférgességre utaló strongylida-típusú petéket 9 állomány mintáiban találtuk meg. 5 (45,5%) állományban jelen volt a Nematodirus-faj(ok) okozta fertőzöttség. Capillaria-fajok, ill. Strongyloides papillosus 1, ill. 3 állományban fordultak elő, ez utóbbiak kizárólag anyákban. A gócos tüdőférgességet a 11 állomány közül 8-ban állapítottuk meg, amelyet -az első stádiumú lárvák morfológiai vizsgálata alapján- az esetek többségében (54,5%) kizárólag Muellerius-fajok okoztak. Az egyik állományban Muellerius- és Protostrongylus-, egy másikban Muellerius-, Neostrongylus- és Protostrongylus-fajok fordultak elő. A 11 állomány közül 4-ben (36,4%) Moniezia-fajok okozta galandférgességet állapítottunk meg, elsősorban a gidákban. Három gazdaságban Moniezia expansa fordult elő, míg egy állományban M. expansa és M. benedeni fertőzöttséget találtunk. Három állományban már a bélsár makroszkópos vizsgálata során felfedezhetőek voltak a főtt rizsszemekre emlékeztető Moniezia-proglottisok. Két állományban találtunk Paramphistomum-faj(ok) okozta fertőzöttséget a felnőtt kecskékben és egy állomány bélsármintáiban fordultak elő a lándzsásmétely petéi. A vizsgált állományokban a parazitaellenes készítmények alkalmazása nem befolyásolta a kecskeállományok parazitafertőzöttségét.; In the present study we investigated the occurance of infection by internal parasites in hungarian goat herds. Fecal samples were collected from individual goats and from the ground from 11 herds. Samples were examined for the presence of parasites using flotation technique, Benedek’s sedimentation method and Baermann-method. Data concerning general informations on herds, previous parasitic infections and anti-parasitic treatments were collected. Among individuals, infection by coccidia was the most frequent, which was present in all examined herds. Strongylid-type ova indicating gastro-enterohelminthosis were detected in 9 herds, while Nematodirus species were found in 5 herds. Capillaria and Strongyloides species were present in 1 and 3 herds, respectively, latter were shown only from samples originating from dams. Protostrongylidosis occured in 8 out of the 11 herds. Based on the morphological examination of first stage larvae it was exclusively caused by Muellerius species in 54,5 % of the cases. Coinfection occured in two herds where only Protostrongylus or Protostrongylus and Neostrongylus species were present along with Muellerius infection. Cestodosis caused by Moniezia soecies were shown from 4 out of the 11 herds, mostly from young individuals. Three herds were infected with Moniezia expansa and one was coinfected with Moniezia expansa and M. benedeni. Proglottides of Moniezia appearing as cooked rice grains could be detected even with macroscopic examination of fecal samples in three herds. Only in two herds were found adult individuals infected with Paramphistomum species and one herd was shown to be positive for the presence of Dicrocoelium eggs. In the investigated herds the use of anti-parasitic agents or the absence of treatment did not show influence on the infection rate of the goats.
2011-01-01T00:00:00ZA juhok protostrongylida-lárvákkal való fertőződésének lehetőségeiRausch, Dorottyahttp://hdl.handle.net/10832/3642016-02-23T12:18:31Z2010-01-01T00:00:00ZA juhok protostrongylida-lárvákkal való fertőződésének lehetőségei
Rausch, Dorottya
A juhok gócos tüdőférgességét okozó protostrongylidák fejlődésmenete mind a mai napig nem teljesen tisztázott. Nincs egyetértés a kutatók között abban, hogy a fertőzőképes harmadik stádiumú lárvák pontosan hogyan jutnak be a végleges gazdába. Parazitológusok egy csoportja szerint az L3 lárvák fejlődésük végén spontán kiszabadulnak a köztigazdából, egy másik csoport azonban úgy gondolja, hogy az L3 a köztigazda csigák testével együtt, legelés közben jut be a végleges gazdába. Bár mind a két nézet igazolására számos vizsgálat, fertőzési és kiszabadulási kísérlet született, egyértelműen még senkinek sem sikerült igazolni, közvetlenül megfigyelni egyik fertőző dési módot sem. Vizsgálataim során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy az alapvetően növényevő végleges gazda juhok, táplálkozásuk során elfogyaszthatnak-e csigákat, és a fertőzött köztigazdák révén, ez valóban reális útja-e a protostrongylida-lárvák végleges gazdába történ bejutásának. Kutatásaim helyszíne, egy Balaton-felvidéki sziklagyep volt, ahol gyakran legeltetnek juhokat. A területen gy űjtött csigafajok közül (Xerolenta obvia, Zebrina detrita, Helix pomatia, Cepea vindobonensis) csak a X. obvia csigák bizonyultak fertőzöttnek protostrongylidákkal, bennük Neostrongylus linearis és Protostrongylus-fajok különböző stádiumú lárváit találtam, a fertőzöttség
aránya 14,96% volt. A Zebrina detrita egyedek egy része pedig Dicrocoelium dendriticum cercariákkal volt fertőzött. A vizsgált területen legel juhok enyhe klinikai tüneteket mutattak, de a protostrongylida fertőzöttséget bélsarukból történt lárvaizolálással is sikerült igazolni. A juhok csigafogyasztását a bélsarukban talált héjtöredékek alapján állapítottam meg. A gyűjtött 4784 gramm bélsárból 138 darab csigahéj-töredék izoláltam. Ezek mindegyikének széle lekerekített volt, bizonyítva ezzel, hogy nem a gyűjtés során a bélsár felületére tapadt héjtöredékek, hanem a juhok emészt traktusán valóban áthaladt héjak maradványai. Több esetben egyértelműen felismerhet volt, hogy egy-egy darab X. obvia csiga héjából származik, mely faj a vizsgált területen a protostrongylida-lárvák köztigazdája.Bizonyítottnak látom tehát, hogy a juhok, bár nem szándékosan, időnként elfogyasztanak legelés közben csigákat is. Ezek a csigák pedig hordozhatnak fertőző képes harmadik stádiumú lárvákat. Véleményem szerint igazoltnak látszik, hogy a köztigazda csigák elfogyasztása, testükben a harmadik stádiumú protostrongylida-lárvákkal, a végleges gazdák fertőződésének egy reális útja.; Much of the protostrongylid lungworm (Nematoda: Protostrongylida) life cycle has been
clarified, but some details of the mode and route of the infection of final hosts are still obscure.
Researchers disagree over the question whether the infectious larval stage infects the definitive
herbivore host while still enclosed in the body of the land snail acting as intermediate host - or
whether it leaves the snail and infects the vertebrate host as a free living form. Arguments, some supported by laboratory observations, were presented for both possibilities, but the process has not been studied under natural conditions.
In my study I examined the question: whether a grazing, basically herbivorous final host as
sheep might consume any living snails crawling on the grass and whether the ingestion of infected
gastropods could be a realistic route for infection of final hosts or not. My disquisition’s locality is a pasture near Balaton Uplands National Park, where are sheep
grazed. On the sheep pasture only the Xerolenta obvia snails were found to be infected with
protostrongylid larvae (Neostrongylus linearis and Protostrongylus spp.) among the all collected
snails species (Xerolenta obvia, Zebrina detrita, Helix pomatia, Cepea vindobonensis). Rate of
infection in snails was 14,96%. Zebrina detrita snails did not carry any nematode larvae but some
of them had Dicrocoelium dendriticum cercariae. The examined sheep showed moderate symptoms
of protostrongylosis and I have found larvae of protostrongylids in droppings of sheeps collected on the ground. I have found 138 tiny remnants of shells of land snails in 4784 g of collected faeces of sheep, so I can assume that sheep ingested the snails. The rounded surface of fragments of shells by the impact of hydrochloric acid in abomasum proved the fact that they really had been ingested and not just had got into the droppings from the ground passively Some shell fragments were unambiguously identified as remnants of Xerolenta obvia snails as this species was the main carrier of lungworm larvae on that pastureI consider to be documented that sometimes snails are ingested by sheep on the course of grazing, perhaps not intentionally but accidentally. As at least some of these snails may carry infective larval forms of protostrongylid lungworms so the inadvertent
consumption of these snails could be a realistic route for the infection of final hosts.
2010-01-01T00:00:00ZKutyák féregfertőzőttségének felmérése Ürömön és környékénKanász-Nagy, Dórahttp://hdl.handle.net/10832/4022016-02-23T12:18:40Z2011-01-01T00:00:00ZKutyák féregfertőzőttségének felmérése Ürömön és környékén
Kanász-Nagy, Dóra
Szakdolgozatom célja lakóhelyemen, Ürömön és környékén élő kutyák féreg- fertőzöttségének felmérése volt. Összesen 64 állattól vettem egyedi bélsármintát, és 47 mintát gyűjtöttem közterületeken, kedvelt kutyasétáltató helyeken, és ezeket felszíndúsítási eljárással vizsgáltam. A Dirofilaria-fertőzöttség felmérésére 21 vérmintát vettem és dolgoztam fel módosított Knott-féle módszerrel. Az összes bélsárminta eredményét összevetve 21,6%-os fertőzöttséget állapítottam meg. Egy esetben találtam kettős, két esetben hármas fertőzöttséget. Az ürömi minták 21,9%-a, pilisborosjenői minták 21,4%-a volt pozitív. Az összes 111 bélsármintában a következő parazitafajok petéit illetve oocystáit tudtam kimutatni: Trichuris vulpis (58,3%), Toxocara canis (16,6%), Ancylostomatidae (16,6%), Capillaria spp. (12,5%), Isospora spp. (8,3%), Toxascaris leonina (4,2%). A 64 egyedileg gyűjtött minta mellé - egy kivétellel - a tulajdonosok kérdőívet töltöttek ki az állatok tartására vonatkozóan. A fertőzött egyedek korcsoportonkénti megoszlása a következő: 3-6 hónapos 14,3%, 6 hónap-1 év 25%, 1-2 év 23,8%, 2-10 év 22,2%, 10 év felett 16,6%. A kizárólag kertben tartott kutyák fertőzöttsége 26,8%, a kertben és lakásban tartottaké 10,5% volt, a kizárólag lakásban tartottak mintái negatívak voltak. Az elkóborló állatok 28,6%-a fertőzött valamilyen parazitafajjal. Azok a kutyák, amelyek mellett nem tartanak más állatot, 25%-os fertőzöttség volt, azok, amelyek mellett egy másik kutya is van, 40%-ban fertőzöttek, míg a kutyával és macskával együtt tartott kutyák 25%-a fertőzött valamilyen bélféreggel. A féreghajtások gyakorisága és a parazita-fertőzöttség között az alábbi összefüggést tapasztaltam: 3 havonta féreghajtott állatok 7,1%-os, 6 havonta féreghajtott állatok 30%-os, évente féreghajtott állatok 28%-os fertőzöttséget mutattak. Üröm és Pilisborosjenő közterületeiről összesen 47 bélsármintát gyűjtöttem. Az utcákról származó minták pozitivitása 18,2-22,2%, míg a kutyasétáltató helyekről gyűjtött mintáké 27,3-25% volt. Ezen mintákból kimutatott féregfajok: T. vulpis (4), Ancylostomatidae (3), T. vulpis és Ancylostomatidae (1), T. canis (3) volt. A 21 vérminta közül egy bizonyult Dirofilaria-mikrofilária pozitívnak.; The aim of this study was to determine the prevalence of worm infection in dogs of Üröm and around Üröm. Faecal samples were taken from 64 dogs and 47 samples were collected from public parks and streets and examined by flotation method. Then 21 blood samples were taken and examined by modified Knott’s method to detect microfilariae of Dirofilaria species.
The result of coprological examination was 21.6%. In one case two and in two cases three parasite eggs/or oocysts were found in the samples. In the area of Üröm the rate of the infected pets was 21.9%, and in Pilisborosjenő this rate was 21.4%. From the total 111 faecal samples the eggs/or oocysts of following parasites were identified: Trichuris vulpis (58.3%), Toxocara canis (16.6%), Ancylostomatidae (16.6%), Capillaria spp. (12.5%), Isospora spp. (8.3%), Toxascaris leonina (4.2%). From 64 households the owners - except one owner - were interviewed by a questionnaire to know more about the data and keeping condition of their examined pets. The age-related prevalence of intestinal parasites in dogs was the following: 3-6 months old dogs 14.3%, 6 months- 1 year old dogs 25%, 1-2 years old dogs 23.8%, 2-10 years old dogs 22.2%, dogs greater than 10 years 16.6%. The prevalence of intestinal parasites in outdoor dogs was 26.8%, in indoor dogs was 0%, and 10.5% was in those which were kept both in the house and both in the garden. The prevalence of parasite infection among straggler dogs was 28.6%. The prevalence of infection of dogs kept alone, was 25%, kept together with another dog, was 40% and kept with dogs and cats, was 25%. The relationship between the frequency of anthelminthic treatment and the rate of infection was the following: treatment in every 3 months, the prevalence was 7.1%, treatment twice a year, 30% and once a year, 28%. From public place and streets in Üröm and Pilisborosjenő 47 faecal samples were collected. Among the samples from the streets the rate of positive samples was 18.2-22.2%, while in the public place this rate was 27.3-25%. In this specimens the following species were found: T. vulpis (4), Ancylostomatidae (3), T. vulpis and Ancylostomatidae (1), T. canis (3). From the total of 21 blood samples only one was positive for microfilariae of Dirofilaria species.
2011-01-01T00:00:00ZVizsgálatok a Dirofilaria repens elterjedtségéről Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élő kutyákbanHorváth, Zsuzsannahttp://hdl.handle.net/10832/3132016-02-23T12:18:55Z2010-01-01T00:00:00ZVizsgálatok a Dirofilaria repens elterjedtségéről Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élő kutyákban
Horváth, Zsuzsanna
A dirofilariosis egy, a trópusi-szubtrópusi területekről kiinduló parazitózis, mely már a mérsékelt országokban is nagymértékben elterjedt, így Európában is. Ennek oka többtényezős, de elsősorban a vektorfajok klímaváltozás kiváltotta földrajzi terjeszkedése tekinthető felelősnek. A másik fontos tényező a társállatok endémiás és nem endémiás területek közötti szabad utaztatása. Mind a D. repens, mind a D. immitis okozta fertőződés zoonózist okozhat, bár az emberi megbetegedések hátterében döntő többségben a D. repens mutatható ki. A bőrférgességet újabban, terjedése és zoonótikus jelentősége alapján az úgynevezett felbukkanó betegségek körébe sorolják. Magyarországon már az 1800-as évek végén jeletek meg közlemények, melyek humán esetek kapcsán a D. repens jelenlétét helyezik kilátásba. Majd a XX. század végétől pedig rendszeresen közölnek bizonyos adatokat elsősorban kutyák fertőzöttségével kapcsolatban. 2005-ben egy, Magyarország területét átfogó felmérő vizsgálat során hazánkban mintegy 14%-os prevalenciát állapítottak meg kutyáknál, mely gyakoriság azóta is növekvő tendenciát mutat, jelenleg körülbelül 18%. Jelen felmérés során, főként Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élő kutyák vérmintáját módosított Knott-féle eljárással vizsgáltam meg. A mintákat 2009. augusztusa és 2010. májusa között gyűjtöttem a területen dolgozó állatorvosok közreműködésével. A megvizsgált 76 egyed körében mindössze 6 mintában bukkantam a fertőzésre, mely 7,9 %-os gyakoriságot jelent. A pozitív állatokat megvizsgálva a fertőzés klinikumára, az esetleges fertőződési lehetőségekre vonatkozóan kerestem adatokat, de nem tudtam egységes képet kialakítani. A fertőzött állatok között vannak bőrtüneteket, szervi elváltozásokat mutatók és látszólag tünetmentes egyedek is. Bőrtüneteket, melyek közül a leggyakoribb a pruritus, erythema és alopecia volt, a megvizsgált állatok körében 10 egyednél találtam, melyek közül 2 állat bizonyult fertőzöttnek. A kapott adataimat a szakirodalommal összevetve arra a következtetésre jutottam, hogy a D. repens kifejlett egyedei és mikrofiláriái okozta kártétel a végeleges gazdának számító kutyákban nincs még annyira felderítve, mint a rokon D. immitis esetében, amely a kutyák szívférgességének kórokozója.; The dirofilariosis is a parasitic disease that started spreading from the tropical-subtropical countries, and it is nowadays current in lot of the countries in the temperate zone, in Europe as well. This spread has multiple reasons, of witch the most important is the global warming, that provides chance to the geological spread of the vector species. The other main reason is the possibility of travelling with companion animals from the endemic to non-endemic countries without restrictions according to these filarioid species. Both Dirofilaria repens and Dirofilaria immitis infection can be zoonotic, although D. repens can be detected mainly in the background of the human cases. Considering the wide spread and the zoonotic importance, the cutaneous dirofilariosis recently is called an emerging disease. In Hungary from the late 1800-s can be found publications in witch were suspected the D. repens presence in human infections, and from the second half of the 20th century more and more specific data were published about D. repens infections in dogs in the literature. In 2005, a survey was performed throughout the whole country witch indicated a 14% prevalency amongst dogs. This prevalence shows an increasing tendency and is now about 18%. In this survey I examined the blood samples of dogs mainly living in B-A-Z county with modified Knott’s method. The samples were collected between August 2009 and May 2010 with the help of the local veterinarians. 6 infected dogs were detected from 76 animals, so the prevalence was 7.9%. I examined the positive dogs, trying to collect data about the clinical aspects of the infection and the possible ways of getting tainted, but I didn’t manage to get an overall view. There were signs of skin-diseases, visceral symptoms and there were dogs that looked completely healthy during physical examination. Skin-symptoms were found, most frequently pruritus, erythema and alopecia in 10 cases, 2 of them in infected dogs. By comparing my results with the data of literature I got to the conclusion, that the harm caused by adults and microfilariae of D. repens in the definitive host such as domestic dogs is not as well-known as the one caused by D. immitis, witch is known as heartworm.
2010-01-01T00:00:00ZA meztelencsigák szerepe a juhok gócos tüdőférgességének járványtanábanKis, Mariannahttp://hdl.handle.net/10832/7582016-02-23T11:52:16Z2012-01-01T00:00:00ZA meztelencsigák szerepe a juhok gócos tüdőférgességének járványtanában
Kis, Marianna
A kiskérődzők gócos tüdőférgességét okozó Protostrongylidae családba tartozó fonálférgeknek fejlődésükhöz köztigazdákra, szárazföldi házas és házatlan csiga-fajokra van szükségük. Vizsgálataimnak az volt a célja, hogy megállapítsam, a házatlan csiga-fajoknak mekkora szerepük van magyarországi viszonyok között a juhok gócos tüdőférgességének járványtanában. Vizsgálataim színhelyéül négy alföldi juhlegelőt választottam. Az egreskátai és a négyszállási legelőkön, és a birkatelepek közelében egyetlen meztelencsigát sem találtam. Az érdi és a jászberényi legelőkön összesen 154 db házatlan csigát találtam, ebből szám szerint 142 db (92,2%) Deroceras reticulatum, 3 db (1,95%) Deroceras sturanyi, 3 db (1,95%) Arion silvaticus és 6 db (3,9%) Limax maximus fajt. Ezeket a példányokat tanulmányoztam boncolással, a talpszövet összenyomatásos technikájával, és élő állapotban történő vizsgálattal. Megállapítottam, hogy egyik csiga sem fertőzött protostrongylida-lárvákkal. Mintát vettem az érdi és a jászberényi legelők talajának felső rétegéből, annak feltérképezése céljából, hogy milyen gyakorisággal fordulhatnak elő meztelencsigák a nyílt réteken. A föld többszörös átszitálása és kimosása után a kavicsokat és a mészlemezeket tartalmazó üledéket sztereomikroszkóp alatt vizsgálva 3 db házatlan csigától származó mészlemezt találtam. Ezzel megállapítottam, hogy a juhlegelőinken nagyon ritkán fordulnak elő meztelencsiga-fajok. Vizsgálatokat végeztem a meztelencsiga-fajok tüdőféreg-lárvákkal való fertőződésének fogékonyságára is. 20 db Deroceras reticulatum fajt tartottam laborban, és fertőztem 1. stádiumú Elaphostrongylus cervi lárvákkal, melynek eredményeképpen hetekkel később egy Deroceras példányban kimutatható volt a 3. stádiumú, fertőzőképes tüdőféreg-lárva. Természetes élőhelyükön is megpróbáltam fertőzni a csigákat a rejtekhelyeikre vitt protostrongylida-lárvákat tartalmazó bélsárral, de ebben az esetben nem sikerült az összegyűjtött 38 db csigában lárvákat kimutatnom.
Bizonyítottnak látom tehát azt a tényt, hogy habár a meztelencsiga fajok elvileg megfelelő köztigazdái lehetnek a juhok gócos tüdőférgességét okozó protostrongylida típusú lárváknak, azonban Magyarország éghajlati és területi adottságai miatt, a száraz juhlegelőinken nem valószínű a szerepük a gócos tüdőférgesség terjesztésében.; Nematodae (Protostrongylida family) causing lungworm infection in ruminants need intermediate hosts, which are land snails and slugs. The purpose of my research was to determine what role slug species play in epidemiology of lungworm infection of sheeps in Hungary. As the scenes of my investigations I have chosen four sheep pastures, all of which are located on the Great Hungarian Plain. I did not find any slugs on the sheep pastures and near the sheep farms in Egreskáta and Négyszállás .On the pastures in Érd and Jászberény I have found 154 slugs, in this amount of slugs there were this 136 specimen (92,2%) Deroceras reticulatum, 3 specimen (1,95%) Deroceras sturanyi, 3 specimen (1,95%) Arion silvaticus and 6 specimen (3,9%) of Limax maximus. I have examined these slugs by autopsy and by the method of squeezing the sole tissue I have also studied the slugs in living stage. I have found that none of the slugs are infected by protostrongylid larvae. I have taken samples from the upper layer of the soil of the pastures in Érd and Jászberény in order to examine the frequency of occurrence of calcified shell-remnants of slugs on pastures and meadows. After sieving and washing out the soil repeatedly I have analysed the gravels and the residue on sieves including the shell fragments under stereo microscope and I have revealed that the fragments originate from 3 slug specimens only. Based on that investigation I can state that the occurrence of slug species on Hungarian sheep pastures is very rare. I have also made two tests to determine the susceptibility of slug species to lungworm infections. Under laboratory conditions I have infected 20 Deroceras reticulatum slugs by Elaphostrongylus cervi larvae being in their first stage. After some weeks I have detected an infective lungworm larva (being in the third stage) in one specimen of Deroceras species. I have also tried to infect the slugs on their natural habitats by taking manure that contained protostongylid larvae onto their places of occurrence, however, in this case I was not able to detect any larvae in the 38 slugs collected. By my research I consider that though slug species could be intermediate hosts of protostongylid larvae causing lungworm infection in sheeps, however, due to the climatic and territorial conditions of Hungary they do not play an important role in spreading this infection.
2012-01-01T00:00:00ZEgzotikus akváriumi csigák MagyarországonHorváth, Zsuzsannahttp://hdl.handle.net/10832/3142016-02-23T11:48:48Z2010-01-01T00:00:00ZEgzotikus akváriumi csigák Magyarországon
Horváth, Zsuzsanna
Dolgozatomban a Magyarországon az általam mesterséges élőhelyeken megtalált, vagy információim szerint előforduló, egzotikus eredetű, édesvízi csigafajokkal foglalkozom. Huszonöt idegenhonos csigafaj jelenlétét mutattam ki különféle mesterséges vízi élőhelyről, magánakváriumoktól kezdve a nyilvános dísz- vagy állattartó medencékig, főleg Budapest területén. A célom a külföldről származó minél több faj magyarországi előfordulásának kimutatása volt. Szakirodalmi adatok alapján bemutatom az egyes fajokat illetve fajcsoportokat, és különböző forrásból összeállítva listaszerűen ismertetem a bennük eddig kimutatott paraziták, főleg mételylárvák fajait. Mivel ilyen köztigazda – métely párokat ismertető összeállítás a hazai idegenhonos csigákról eddig még nem készült, munkám támpontot nyújt az importált fajok esetleges veszélyességének megítéléséhez, és a részletesebb kutatásokhoz tájékozódásul szolgál. Az általam felismert csigafajok közül a kopoltyús csigák (Prosobranchia) sokkal kevésbé változatos parazita-faunát képesek nevelni a testükben, mint a tüdős csigák (Pulmonata), ezért az akvaristák számára inkább az egzotikus kopoltyús csigák tartását ajánlanám, mint az egzotikus tüdőscsigák importját. Ez annyiban meg is valósul, hogy az akváriumokban fellelhető csigafajok zöme (mintegy 20 faj) a kopoltyúsok közé tartozik, és csak 5 tüdőscsiga fajt mutattam ki ugyanolyan környezetből. Mivel azonban az egzotikus csigák egy része csak véletlen behurcolásként kerül az akváriumokba, és a szándékosan betelepített csigák sokszor a szabad természetből származnak, velük egzotikus paraziták is bejöhetnek. Mivel az importált egzotikus fajok mindeddig állategészségügyi kontroll nélkül érkeztek az országba, és nem várható, hogy ez a helyzet megváltozik, az egzotikus puhatestűek hazai kutatása indokoltnak látszik. Ezt alátámasztja az a tény, hogy vannak olyan parazita fajok, amelyek az eredeti hazájukon kívül, a fent említett a csigákkal történő behurcolás által elterjedtek más országokban is. Az importált fajok és a bennük fejlődni képes paraziták nagy taxonómiai változatossága miatt, még sejteni sem lehet, hogy melyek kiszabadulására és meghonosodására lehet számítani Magyarországon. Az összeállításból azonban látszik, hogy e csigák némelyike nagyon patogén féregfajoknak lehet köztigazdája. Az általam kimutatott fajokon felül egyéb fajokat is behozhatnak az országba. Lehetőség szerint el kell kerülni, hogy az emberre vagy állatra különösen veszélyes parazita hordozására képes csigákat szabad kereskedelmi forgalomba hozzanak Magyarországon, vagy ilyeneket tömegesen szaporítsanak.; In this study I deal with the freshwater snail species of exotic origin found in artificial habitats (such as fish bowls or pools) in Hungary. I detected the presence of 25 alien snail species in various artificial aquatic habitats, from private aquariums to public state pools, mainly in the territory of Budapest. My aim was to find as many species of foreign origin as possible, and thus I didn’t deal with their exact localities. I introduce species and groups based on bibliography data, and while listing them based on various sources I review the names oftheir parasites, focusing mainly on flukes. As such a review discussing the possible assotiations between intermediate hosts and flukes might occur in alien snail species found Hungary has not been written so far, my work aims to serve as a guideline for judging the possible risk factor imposed by imported species as well as for more detailed research. Among snail species I found, Prosobranchia seems to be able to carry much less diverse parasite fauna then Pulmonata, thus I’d recommend keeping exotic Prosobranchia rather than importing exotic Pulmonata for aquarists. This realizes in that most of the snail species that can be found in aquariums (about 20 species) are Prosobranchia while only 5 Prosobranchia species were found in the same environment. However, as some exotic snails can be introduced involuntarily, with other organisms into aquaria, again the voluntairly imported ones are collected from their natural habitats in most cases, it’s likely they carry exotic parasites as well. Since imported exotic species have arrived Hungary without any animal health inspection so far - and unfortunately the situation is unlikely to change in the future – some basic research on exotic molluscs in Hungary seems reasonable. This argument is supported by the fact that there are dangerous parasite species which have spread out to foreign countries with the assistance of these snails yet. 58 Because of the taxonomic diversity of the imported snail species and their parasites, even we can not guess which of those species having an ability to get out of man-made environments and able to be naturalized in Hungary. However it seems by this review that some of these snails may become an intermediate host of seriously pathogenic worm species. Beyond those discussed in this paper, other species of snails can be introduced into the country as well of course. That is why the release and breeding of snails able to carry such parasites that highly hazardous for people or animals should be avoided in Hungary.
2010-01-01T00:00:00ZA Dirofilaria-fajokat terjesztő vektorok vizsgálataBogyai, Máriahttp://hdl.handle.net/10832/4582016-02-23T11:55:11Z2012-01-01T00:00:00ZA Dirofilaria-fajokat terjesztő vektorok vizsgálata
Bogyai, Mária
Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt fordítanak a klímaváltozás nyomon követésére és még inkább az élővilágra gyakorolt hatására. Több faj elterjedési területe módosul, például az ízeltlábúak és az általuk terjesztett parazitáké is. A Dirofilaria repens és Dirofilaria immitis fonálféregfajok és vektorai (Culicidae) Európa szerte újabb és újabb országokból kerülnek elő. A D. repens („bőrféreg”) végleges gazdái a ragadozók, de emberre való átterjedése is előfordulhat. Egy beagle fajtájú kutyákat tenyésztő telepen a végleges gazdák és a lehetséges köztigazda vektorok fertőzöttségének a vizsgálatát végeztük el. A kutyáktól vett vérminták módosított Knott-féle módszerrel történt vizsgálata során a fertőzött kutyák aránya igen magasnak (65,2%) bizonyult. Az idősebb kutyák között nagyobb arányban fordultak elő pozitív egyedek (83,3%), mint a fiatalok között (21%). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a telepen maradó jelenleg fiatal egyedek nem fertőződnek meg a hónapok/évek során, hiszen a vizsgálatokból kiderült, hogy a szúnyog populáció is fertőzött és így képes a féreg továbbvitelére. A telep közelében található Rákos patak, illetve annak különböző vízgyűjtő területei tökéletes szaporodó helyet nyújtanak a vektor szúnyogoknak. A vektorok gyűjtéséhez ventillátoros fénycsapdát használtam. Fajmeghatározás után pool mintákat alakítottam ki a szúnyogokból. A poolok létrehozásakor fej-tori és potrohi régiók külön mintába kerültek. Ezután polimeráz láncreakcióval (PCR) vizsgáltam bennük a parazita DNS-ének jelenlétét. Összesen 34 vizsgált pool közül, amelyből 10 bizonyult pozitívnak (29,4%). Három faj egyedeiben volt jelen a parazita DNS-se: Coquillettidia richiardii, Anopheles maculipennis és Aedes vexans. Ezek közül fertőzőnek nevezhetjük azokat a mintában lévő szúnyogokat, amelyek fej-tori részéből került kimutatásra a parazita. Ezek a C. richiardii és A. maculipennis fajok egyedei. Mindkét faj emberből is táplálkozhat, így a fennáll a zoonózis veszélye.; In these days the impact of the climate change on the environment has received more attention. The areas of some species are changing, like the arthropods and the vector born diseases. The Dirofilaria species (D. immitis and D. repens) are one of the vector-borne diseases. Nowadays they have been published in different countries. Subcutaneus nodules caused by Dirofilaria repens in the group of carnivores, but it can be zoonotic.
During my study the prevalence of D. repens in mosquito-vectors and in dogs at a dog breeding farm was examined. The blood samples were examined with modified Knott’s method. The data have shown that the prevalence is about 65.2%. The dogs were examined dogs from different ages. The group with the youngest dog was less infected (21%). But they can become infected, because the study has shown that the vector population is infected. Close to the farm there is a stream (Rákos patak), which is an ideal reproduction place of the vector mosquitoes. The mosquitoes were collected by light-trap. After the identification, the mosquitoes’ abdomen was dissected from the thorax and the head. 34 pools were tested by PCR for Dirofilaria repens parasites, 10 (29.4%) proved to be positive. The positive pools belong to tree species Coquillettidia richiardii, Anopheles maculipennis and Aedes vexans. PCR examination showed that among these species Anopheles maculipennis and Coquillettidia richiardii could play important rule in D. repens infection. In those the pool from the head and thorax parts are positive, and it means they can be infective. Both of these species can feed on humans, so there is a chance to the zoonotic infections too.
2012-01-01T00:00:00Z