| dc.description.abstract | A diabetes mellitus az egyik leggyakrabban diagnosztizált hormonális betegség kutyákban. A kór emberek körében is jelentős számban fordul elő és az érintettek száma egyre nő, nem véletlen, hogy a humán medicina népbetegségként emlegeti. Amerikai népességre vonatkozó adatok szerint 65 éves kor felett a diabetes előfordulása eléri a 10 %-ot. Becslések szerint a betegek száma 2035-re meghaladja a 300 milliót a Földön. Emberekben a 2-es típusú diabetes előfordulási gyakorisága (80–90 %) jóval meghaladja az 1-es típusét, bár idővel a 2-es típusnak indult betegségben is szükség lehet inzulin adagolására. A cukorbetegség következtében kialakult szövődmények emberben jelentősen hozzájárulnak a halálozáshoz. Ezen szövődmények között első helyen kell említeni a diabeteshez társuló cardiovascularis elváltozásokat. A fentiek alapján a kutyák cukorbetegsége egyaránt jelentőséggel bír mind az állatorvosok, mind az experimentális humán medicina számára. Az állatorvosi gyakorlat jelentős részét képezi a diabeteses kutyák gondozása, kezelése. A terápia kutyák esetében szinte kizárólag az inzulinra alapul. A dolgozat első témája a humán gyakorlatban a 2-es típusú diabetesben alkalmazott fő gyógyszercsoportok hatásosságának vizsgálata kutya alloxan indukálta diabetesében. Az alfa-glükozidáz-hidroxiláz-gátló acarbose, a biguanid típusú metformin és a szulfanilurea csoportba tartozó gliclazid közül csupán a metformin okozott szignifikáns vércukorszint csökkenést a postprandialis vércukorszintben az etetés előtti vércukor értékekhez viszonyítva. A dolgozat további két része olyan témával foglalkozik, amelynek humán és állatorvosi vetülete egyaránt van. A humán kísérletes medicina a kutyát modellállatként használja különféle kísérletekben, többek között a cukorbetegség hátterének, patomechanizmusának, szövődményeinek feltárására. Az endothelin-1 (ET-1) számos hatással rendelkező endogén peptid. Erős vasoconstrictiót okozó tulajdonságán felül pozitív inotrop hatással is bír, emellett 7 arrhythmiák kiváltására is képes és hozzájárulhat bizonyos patológiás állapotok kialakulásához. Második kísérletünkben az ET-1, az atrialis natriureticus peptid N-terminális fragmentuma (NT-ANP) és az atrialis natriureticus peptid (ANP) mennyiségének változását határoztuk meg arteriovenosus sönttel létrehozott akut haemodinamikai terhelés hatására kutyák kísérletes diabetesében a perifériás vérben, a coronariákból vett vérben és a pericardialis folyadékban. Az ET-1 szintje diabeteses kutyák perifériás vérében és a coronariákban magasabb volt, mint az egészségesekében. Sönt hatására egészséges kutyákban a perifériás vérben és a coronariákban levő vérben az ET-1 szintje nem változott, míg diabeteses állatokban csökkent. A pericardialis folyadék ET-1 szintje magasabb volt a plazmáénál, mennyisége azonban változatlan maradt a sönt kialakításától, vagy a diabetestől függetlenül. Az NT-ANP mennyisége alacsony volt alapállapotban a pericardialis folyadékban, a perifériás és a coronariás vérben egyaránt, míg a sönt kialakítása következtében megemelkedett, ugyanakkor az ANP koncentrációjának eltérései kevésbé követték a haemodinamikai állapot változását. Harmadik kísérletünkben azt vizsgáltuk, hogy az ET-1 által kiváltott arrhythmiák jelentkezése, jellege, időtartama, súlyossága eltér-e metabolikusan egészséges és diabeteses kutyákban. A kísérlet eredménye szerint a diabeteses szív érzékenyebb az ET-1 által kiváltott arrhythmiákra. | hu |
| dc.description.abstract | Diabetes mellitus is one of the most common hormonal diseases in dogs. It is also frequent in humans and the number of patients increases progressively. According to American data the incidence of diabetes in the human population over 65 years reaches 10 %. According to estimations the number of patients would be beyond 300 million by 2035 in the world. Type-2 diabetes is considerably more frequent (80–90% of all diagnosed cases). Diabetic complications are strongly implicated in human mortality reasons. Cardiovascular alterations are of great importance among these complications. The diabetes of dogs is equally important either in veterinary or in experimental human medicine. The management of diabetic dogs is an important issue for the veterinarian. The therapy is based nearly exclusively on insulin. The present study compiles three experiments. In the first experiment we examined the effectiveness of oral antidiabetic drugs in alloxan diabetic dogs. There are three widely used drug families in human type-2 diabetes: alphaglucosidase inhibitors, biguanids and sulfonylureas. Each of them is represented in our study. The alpha-glucosidase inhibitor acarbose, the biguanid-type metformin and the sulfonylurea gliclazide were investigated. According to our results, metformin was the only drug which exerted significant blood glucose lowering effect in postprandial blood glucose level comparing to that of before feeding. The second and the third part of the study are of human and of veterinary interest at the same time. Human experimental medicine applies dogs as models in the research of the background, the pathomechanism and the complications of diabetes. Endothelin-1 is an endogenous peptide with different effects. Beside being a potent vasoconstrictor, it exerts positive inotropic and arrhythmogenic effect on the heart and it can contribute to the development of certain pathological states. The second aim of the study was to determine the changes in endothelin-1 and in natriuretic peptid levels in healthy dogs and in dogs with experimentally induced diabetes in response to acute hemodynamic burden that was produced with 9 arteriovenous shunts in experimental diabetes in dogs. We have measured the levels of endothelin-1 and natriuretic peptid in the peripheral blood, in the coronary arteries and in the pericardial fluid. Endothelin-1 levels were higher in the peripheral blood and in the coronary arteries in diabetic patients than in healthy dogs. Shunted circulation did not change systemic and coronary endothelin-1 levels in healthy dogs while reduced them in diabetic dogs. Endothelin-1 levels were higher in the pericardial fluid than in the plasma and they remained unchanged independently of the shunt or diabetes. The alterations in NT-ANP levels followed the hemodinamic state sensitively, while ANP levels did not show consequent changes. In our third experiment the arrhythmogenic effect of endothelin-1 was examined in diabetic and in metabolically healthy dogs. Our results showed that a diabetic heart is more prone to the arrhythmogenic effect of endothelin-1. | en |
