| dc.description.abstract | Kutatásom során a sertések cirkovírus-2 (PCV-2) és a sertések citomegalovírusa (PCMV) okozta fertőzéseket, illetve kórképeket vizsgáltam. A magyarországi sertés állományokban eddig a járványtani, valamint molekuláris biológiai vizsgálatok komplex értékelése nem történt, ezért vizsgálataim a vírus, illetve az általa okozott kórképek elterjedésének pontosabb kórjelzésének megismerésére irányult. Vizsgáltam a vírusok által okozott szöveti elváltozásokat, és a vírus DNS-ek szekvenciáját molekuláris biológiai módszerekkel. Szükségesnek tartottam a pontosabb diagnózis, valamint a kutatás érdekében antigén és DNS kimutatási módszerek kifejlesztését. Ennek érdekében kidolgoztam a PCV-2-re és a PCMV-re specifikus in situ hibridizációs, valamint a PCV-2 kimutatását segítő immunhisztokémiai módszert. Ezek segítségével tanulmányoztam a vírusok támadáspontját a szervekben, illetve szövetekben, valamint a szaporodásuk során okozott kártételt. A fent említett vírusok elterjedésére vonatkozó adatokat az Országos Állategészségügyi Intézet Emlős- Kórbonctani és Vadbetegségek Osztályára beérkező sertés hullák, valamint a helyszíni szemlék során gyűjtött minták alapján állítottam össze és értékeltem. A 2003-2005 közötti időszakban 1250 sertés szerveit vizsgáltam molekuláris biológiai módszerrel (PCR), a PCV-2 fertőzöttség szempontjából. Ennek során 1190 esetben (95,2 %-os) találtam pozitivitást. A cirkovírusos fertőzés PMWS formáját – a klinikai tünetek és a patomorfológiai elváltozások alapján – 789 (63,12 %) sertésnél állapítottam meg, és ezekben PCR vizsgálatok PCV-2 szempontjából valamennyi esetben pozitív eredményt adtak. Ezekben az esetekben szövődményes baktériumos tüdőgyulladást és a bélcsatornára szorítkozó baktériumos fertőzéseket, esetenként szeptikémiát (Escherichia coli, Salmonella spp. stb.) találtam. A PDNS -t ugyanebben az időszakban 34 (2,72 %) esetben állapítottam meg. A vizsgálataim során 367 (29,36 %) sertésnél találtam PCV-2 pozitivitást, olyan esetekben, amik a PMWS vagy a PDNS klinikai, és kórszövettani elváltozásai nem mutatkoztak. Annak felderítésére, hogy a PMWS-t és a PDNS-t azonos vírus okozza-e, a vírusokat szekvencia analízissel vizsgáltam. A vizsgálataim során megállapítottam, hogy a vírusok bázissorrendjében mutatkozott különbség, viszont ez az eltérés nem járt aminosav változással. A vírus szaporodása és az általa okozott szöveti elváltozások közötti összefüggéseket a szervek kórszövettani vizsgálatával és a szervekben jelen lévő, a PCV-2 replikációs génjéről szintetizálódó RNS molekulák vizsgálatával tanulmányoztam. Ennek során megállapítottam, hogy a vírus szaporodása összefüggésben van a szervekben észlelhető elváltozásokkal. A PCV-2 magzat károsító szerepét 25 alom magzataiban igazoltam. A fertőzés vetélésben, korafialásban, valamint gyenge életképességű magzatok születésében nyilvánult meg. Változó alomszám mellett, almon belül a magzatok méretbeli különbségét figyeltem meg. A vírus egyéb szervek – tüdő, lép, máj, vese, nyirokcsomó – mellett a thymust is károsította. A sertések citomegalovírusa által előidézett sejtzárványos orrgyulladást Magyarországon először 2002-ben állapítottam meg. A 2003 és 2005 közötti időszakban 15 állományban észleltem a megbetegedést, valamint 49 állományból 35-ben találtam pozitivitás a vírus kimutatását célzó PCR vizsgálattal. A betegség megállapításához a klinikai tünetek és kórlefolyás mellett kórjelző értékű elváltozásnak ítéltem meg az orrnyálkahártya mirigyhámsejtjeinek megnagyobbodásait és a basophil magzárványok jelenlétét. Ezek a zárványok nagy mennyiségű vírusrészecskét tartalmaztak, amelyet elektronmikroszkópos, valamint in situ hibridizációs technikával igazoltam. A hazai sertésállományokban három eltérő formája jelentkezett. Az egyik esetben előhasi kocákban koraellés, halvaszületés és vetélés jelentkezett, miután a kocákat a 60-70. vemhességi napon áthelyezték a vemhes kocaszállásra, ahol már az immunológiai szempontból áthangolódott kocákkal érintkeztek. Az ezt követő fialások komplikáció mentesen zajlottak. A fertőzésnek másik két formája a szopós malacokban jelentkezett. Egyrészt az újszülött malacok klinikai tünetek nélkül az élet első 24 órájában elhullottak, míg a másik forma esetében a 2 hetes malacoknál tüsszögés, remegés és változó mértékű (20-40 %-os) elhullás jelentkezett. | en |
