Medvefélék magyarországi állatkertekben való tartása, takarmányozása, egészségügye
Abstract
Szakdolgozatomban az irodalmi áttekintésen keresztül bemutatásra kerül egy átfogó
kép a fogságban gondozott medvefélék tartásáról, takarmányozásáról és
állategészségügyéről. Vizsgálatom ezen tényezők hazai állatkertben való gyakorlati
megvalósulását célozta. Bemutatom az általam vizsgált tizenegy Magyarországi
állatkertben; a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Budakeszi Vadasparkban, a
Veresegyházi Medveotthonban, a Xantus János Állatkertben, a Kittenberger Kálmán
Növény- és Vadasparkban, a Kecskeméti Vadaskertben, a Jászberényi Állat- és
Növénykertben, a Szegedi Vadasparkban, a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban, a
Nagyerdei Kultúrparkban, a Nyíregyházi Állatparkban az alkalmazott tartástechnológiát, a
használt takarmányozási protokollt és az előforduló betegségeket. Ezen felül szintén
vizsgáltam kettő további intézmény a SZIE-ÁOTK, Patológiai Tanszékének és a NÉBIHÁDI-
nak a boncolási jegyzőkönyveinek feldolgozásával az előforduló elhullásokat.
Mindegyik állatkert betarja a hatályos jogszabályokat és törekszik az állatok környezetének
gazdagítására. Így a fenti állatkertekben a jelenleg tartott 43 barnamedve, 1 jegesmedve, 2
feketemedve, 7 örvös medve és 3 pápaszemes medve adatait dolgoztam fel, valamint a
korábban tartott állatok betegségeit, elhullásait. Az általam leírt, 14 elhullott medve közül 8
barnamedve, 5 jegesmedve és 1 örvös medve volt. Az elhullások egy része eutanázia
alkalmazásának következménye az öreg kor, a leromlott általános állapot és az ebből
következő állatjóléti megfontolások miatt. A hazai állatkertekben többször előfordult az
ízületek degeneratív elváltozásának, a daganatos megbetegedéseknek, az ektoparazita vagy
stressz okozta szőrhullásnak és a verekedésekből adódó harapott sebeknek, sérüléseknek
jelenléte.