Egy őshonos juhfajta, a cigája, anyai vonalainak genetikai változatossága

Abstract

A cigája az egyik legrégebbi juhfajta Európában. Kis-Ázsiából származik, hazánkba a 18. század végén érkezett Románia, valamint a mai Szerbia felől. A II. világháború után újabb fajták Magyarországra kerülésével, valamint a 19. század végén a jelentősebb tenyészprogramok megszűnésével a fajta elvesztette jelentőségét. Az őshonos fajták a kis populáció méret miatt igen érzékenyek, ezért külön figyelmet kell fordítani a genetikai diverzitás fenntartására, és a génmegőrzésre. Mivel a jelenlegi állomány csupán 2109 anyajuhból és 68 apaállatból (MJKSZ, 2014a és 2014b) áll, szükségessé vált a magyarországi cigája fajta átfogó törzskönyvi elemzése és genetikai vizsgálata. Törzskönyvi elemzéseink alapján az átlagos rokonsági fok a nyájakban enyhén magas, azonban a beltenyésztési együttható alacsony, amiből arra lehet következtetni, hogy az állományok nem térnek el szignifikánsan a Hardy-Weinberg egyensúlytól. A vizsgálatok alapján a törzskönyvek az évek múltával egyre teljesebbek lettek, ami hozzájárulhat a fajta további fenntartásában.