A D-aszparát és a D-szerin hatása a gliagenezisre

Abstract

Az emlős idegrendszerben leggyakrabban előforduló D-aminosavak a D-aszpartát és a D-szerin. Ezt a két aminosavat egyaránt leírták, mint fontos neurotranszmittert vagy neuromodulátort. Ismereteink szerint a D-szerin képződése az asztrocitákhoz kötött, illetve korábban gliatranszmitterként írták le. Leírták továbbá, hogy az NMDA receptor koagonistájaként az NMDA receptor mediált plaszticitási folyamatok szabályzásában játszik szerepet (Sultan et al., 2013). A D-aszpartát jellegzetes időbeli változást mutat: nagy mennyiségben fordul elő patkány és házityúk embrió agyában és retinájában, majd a születés vagy kikelés után drasztikusan lecsökken a mennyisége. Ez alapján feltételezik, hogy szerepe lehet a korai fejlődési folyamatokban. Emellett kimutatták, hogy felnőtt állatokban javítja a tanulási teljesítményt (Topo et al., 2010). Vizsgálatunk célja, hogy felderítsük ennek a két D-aminosavnak korábban nem vizsgált hatását a gliagenezisre, illetve az esetlegesen megnövekedett gliasejt szám és a Morris water maze tesztben nyújtott teljesítmény közti összefüggés lehetőségét.