Eltérő genotípusú kutyafajták és keresztezéseik munkaalkalmasságának összehasonlítása a rendőrkutya kiképzésben

Abstract

A Tudományos Diákköri Konferenciára készített dolgozatomban az ORFK Dunakeszi Oktatási Igazgatóságban kiképzett rendőrkutyák közül a német juhászkutyák, malinois-ák (belga juhászkutya) és e két fajta keverékeit hasonlítottuk össze a különböző képzettségeikhez tartozó vizsgaeredményeik alapján. Kiemelten foglalkoztam a kutyák rendőrkutya-képzésre történő kiválasztásával, ugyanis az ebeknek sok követelményt kell teljesíteniük ahhoz, hogy részt vehessenek a különböző tanfolyamokon. Erre az alkalmassági vizsgálatra a kutyák megvételekor kerül sor, amikor is már eldöntik, hogy az adott példányt milyen képzésre kívánják előterjeszteni. A Rendőrség állományában a következő rendszeresített szolgálati kutyák fordulnak elő: általános rendőrkutya, járőrkutya, nyomkövető, szagazonosító, kábítószer-kereső, bűnügyi speciális (hullakereső), közrendvédelmi speciális (elfogó) kutya, őr- és személykereső kutya. Vizsgálataim célja az volt, hogy választ kapjunk arra kérdésre, van-e eltérés a különböző genotípusú kutyák hasznosítási irányai között, azaz milyen képzettséggel rendelkeznek, valamint, hogy az adott képzésüket milyen eredménnyel fejezték be. Összesen 13 keverék, 46 malinois és 426 német juhászkutyának a vizsgaeredményeit dolgoztuk fel. A keverék kutyák példányszáma túl kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a megfelelő statisztikai próbákat alkalmazni tudtuk volna. Azonban, a két fajtatiszta populációban sem találtunk szignifikáns eltérést arra vonatkozólag, hogy bármilyen összefüggés állna fenn az állatok fajtája és felhasználási módjuk között. A Kruskal-Wallis próbával, valamint az Anova-teszttel igazoltuk, hogy a fajta hatással van az állatok vizsgaeredményeire, azaz a két fajta teljesítménye eltérő. Az ist igazolódott, hogy a malinois-ák jobban teljesítettek a vizsgák során, mint német fajtatársaik. A tesztekből az is kiderült, hogy a vizsgaeredmények nem függetlenek az adott képzési ágtól, tehát egyes tanfolyamokon jobban felkészítik a kutyákat a vizsgára, és a leendő munkájukra. Javaslataink szerint az állatok képzése módosítható azokon a tanfolyamokon, amelyeket a kutyák rosszabb vizsgaeredménnyel zártak. A fajta és a képzettség közötti esetleges interakciót a tesztek kizárták. Annak ellenére, hogy a keverék kutyák alacsony száma miatt a teszteket nem hajthattuk végre, az tendencia látszik valószínűnek, miszerint a keverék kutyákat elsősorban olyan feladatokra alkalmazzák, ahol főleg szaglásukat kell használniuk. A keverékeknél, vizsgaeredményeik alapján, nem látható kiemelkedő teljesítmény a fajtatiszta-populációkhoz képest, s így a fajtahibridizáció miatt várt pozitív heterózishatás sem igazolható.