Show simple item record

dc.contributor.authorMalik, Anna
dc.date.issued2006
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/10832/171
dc.description.abstractAz enteropathogen Escherichia coli (EPEC) baktériumok a gyermekek és kisnyulak jól ismert és megfelelően jellemzett enterális kórokozói, ugyanakkor igen keveset tudunk a malacokban előforduló EPEC baktériumok szerotípusáról, intimin (eae) típusáról, virulencia faktoraikról és kórtani jelentőségéről. A közelmúltig rendelkezésre álló publikációk többnyire csak az eae+ E. coli (EPEC) baktériumok szopós és választott malacokban való előfordulásáról adtak hírt, s csupán egy legfrissebb tanulmányt ismerünk, mely az egészséges vágósertésekből izolált eae+ E. coli törzsek O típusát és intimin típusát ismertette. A kórtani hatásokat illetően több publikációt is ismerünk, melyek egyes humán EPEC és Enterohemorrhagiás E. coli (EHEC) törzseket újszülött malacokban pathogénnek találtak, de nincsenek részletes vizsgálatokon alapuló adataink a sertés EPEC törzsek választott malacokra vonatkozó pathogenitásáról. A jelen vizsgálatok alapvető céljai voltak: hasmenéses és egészséges sertések EPEC hordozásáról statisztikailag értékelhető járványtani adatokat gyűjteni, összehasonlítva azok genotípusát és fenotípusát, a választott sertésekből izolált EPEC törzsek potenciális kórokozó képességének vizsgálata céljából megfelelő in vitro és in vivo modelleket kidolgozni, s végül, a választott sertések fertőzésével előidézhető bélboholy-károsító hatásukat — hajlamosító tényezőkkel ill. azok nélkül — vizsgálni. Ad 1.: Az eae gén PCR-es és a bélboholy károsító géncsoport DNS hibridizációs kimutatása alapján, 13 gazdaság 164 hasmenéses-, és 57 nem hasmenéses malacából: 20 béleredetű és 17 bélsár eredetű eae+ E. coli törzset izoláltunk és vetettünk részletes vizsgálat alá. Az izolált törzsek a hasmenéses malacok 12,8%-ából, s a nem-hasmenéses malacok 14,0%-ából származtak. Domináns típusként, az O123:H11, eae-β (a törzsek 40%-a) került — az irodalomban elsőként — megállapításra. A béleredetű törzsek 85%-a rendelkezett eae-β, 10% pedig eae-γ génnel, viszont szignifikánsan kevesebb (53%) bélsáreredetű törzs volt eae-β, míg 23%-uk volt eae-γ pozitiv. Ad 2.: In vitro adhéziós próbákra a PK-15 sertésvese hámsejt tenyészet a sertés eredetű EPEC törzsek jelentős részénél alkalmasnak bizonyult (szemben az itt vizsgált HeLa, és a mások által vizsgált Hep2 sejtekkel). Ultrastruktúrális vizsgálatok az EPEC törzsek intim adhézióját mutatták, melyet azonban a sertés EPEC törzsek esetén az emelvény (pedestal) képződésének hiánya jellemzett. A törzsek in vivo adhéziós és bélboholy károsító (ún. „attaching effacing = AE) hatásának vizsgálata céljából 4 hetes választott malacokra alapozott bélkacs modellt dolgoztunk ki, melynek segítségével a vizsgált EPEC törzsek közül az eae-β típusúak (többnyire béleredetűek) jobban, az eae-γ típusúak (többnyire bélsáreredetűek) pedig kevésbé jól tapadtak és idéztek elő jellegzetes AE léziót, mely különbségek mindkét vonatkozásban szignifikánsnak bizonyultak (p0,001). E tekintetben a két intimin csoport képviselői fiatalabb (1 és 2 hetes) malacokban a fenti különbséget kevésbé mutatták, s a korral egyenes arányban csökkenő fogékonyság sem volt egyértelműen kimutatható. A humán EHEC törzsek — a fenti bélkacs modellben — a sertés EPEC törzsekhez képest jóval kisebb adhéziós és megtelepedési készséget mutattak. Ad 3.: A sertés EPEC törzsek által a gyakorlati körülmények között előidézhető kórokozó hatást 4-5 hetes választott sertések gyomorszondás fertőzése által vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy egyes társfertőzések (pl. ETEC), és dietetikus hajlamosító tényezők (pl. magas szójatartalmú takarmány) együttese mind a kísérletes EPEC fertőzést, mind a látens természetes fertőzöttséget aktiválni tudta, mely tényezők közül a dietetikus hajlamosítás (szója) látszott hatékonyabbnak. Ugyanakkor egyéb tényezők (pl. 5×103 PFU/ml TGE vírus, vagy 0,5mg/ttkg/nap FumonsinB1 gombatoxin) kellő mértékű hajlamosságot – s ez által kimutatható mértékű EPEC tapadást és AE léziót – nem idéztek elő. Összességében: járványtani adataink az izolált atipikus EPEC törzsek választott malacokra vonatkozó pathogenitását  az eddigi irodalmi feltételezésekkel ellentétben  kétségbe vonták, s primer kórokozó hatásukat a 4-5 hetes választott malacokon végzett fertőzési kísérleteink sem igazolták. Ugyanakkor a törzsek in vitro és in vivo adhéziójának vizsgálatára alkalmas modelleket dolgoztunk ki, s új, domináns típusú sertés EPEC törzsekre mutattunk rá.hu
dc.language.isohuhu
dc.subjectTudományos kutatáshu
dc.subjectMagyarországhu
dc.subjectSertéshu
dc.subjectSertésbetegségekhu
dc.subjectBaktériumos betegségekhu
dc.subjectBaktériumokhu
dc.subjectBaktériumos fertőzéshu
dc.subjectEscherichia colila
dc.subjectResearchen
dc.subjectHungaryen
dc.subjectPigsen
dc.subjectDiseases of pigen
dc.subjectBacterial diseasesen
dc.subjectBacteriaen
dc.subjectBacterial infectionen
dc.titleEnteropathogen Escherichia coli (EPEC) baktériumok genotípusa/fenotípusa és pathogenitása választott malacokbanhu
dc.typePhD dissertationen
dc.identifier.accessionnum83457


Files in this item

Thumbnail
Thumbnail

This item appears in the following Collection(s)

Show simple item record