Extra-pár fertilitás vizsgálata egy telepesen költő ragadozó madárnál

Abstract

Az extra-pár fertilizáció (EPF), vagyis mikor egy monogám madárfaj fészkében található egy vagy több fióka biológiailag nem a szociális apától származik, széles körben elterjedt a korábban monogámnak gondolt madarak körében. Hasonlóan különleges jelenség madaraknál a fajon belüli fészekparazitizmus (IBP), mely során egy tojó egy fajtársa fészkébe rakja le tojásait. Habár számos kutatási téma foglalkozik ezekkel a különböző szaporodási stratégiákkal, a kialakulásuk mögött húzódó okok és az általuk szolgáltatott előnyök még mindig nem teljesen tisztázottak. Szakdolgozati munkám során EPF és IBP mértékét vizsgáltam mikroszatellita markerek alapján egy Magyarországon fokozottan védett, nappali ragadozómadárnál a kék vércsénél (Falco vespertinus). Mivel kék vércsékre kidolgozott markerkészlet nem elérhető ezért célom volt továbbá egy markerkészlet összeállítása, amely alkalmas a nem a fészekhez tartozó szülőktől származó fiókák azonosítására. Vizsgálatomban hat különböző év fészekaljainak mintáit használtam fel, amelyek a Körös-Maros közi kék vércse állományból származtak. A markerkészlet összeállításához „cross-species amplification” technikát alkalmaztam, vagyis más közlei rokon fajok markereit használtuk fel, összesen 24-et. A mintákból kivont DNS-en PCR reakciókat végeztem majd a felszaporított termékek alapján meghatároztam az egyedek genotípusát.