A kárpáti borzderes szarvasmarhafajta küllemi bírálata

Abstract

Az eredeti kárpáti borzderes kistestű -130 cm körüli marmagasság-, szilárd konstitúciójú, erős csontozatú, csekély igényű, egységes fajtastandarddal nem rendelkező, hármas hasznosítású, hegyvidéki szarvasmarhafajta volt. A történelem viharai úgy alakították sorsát, hogy magyarországi állománya a második világháború utánra szinte teljes egészében az ország határain kívülre került. Az itthoni, megmaradt állományt az Ópályi Tangazdasággal, mint központtal egy fajtaátalakító, a tejhasznosítás irányába mutató keresztezési program nyomán 1953-tól 1963-ig alpesi borderes vérrel „nemesítették”. Eközben hasonló dolog történt az országhatáron kívül rekedt -Kárpátalja és Erdély északkeleti része- állatállományokkal is. Az 1970-es években Magyarországra bekerült holstein-fríz fajtával nem bírta a versenyt, így állománya előbb minimálisra csökkent, majd a 80-as évek végére a fajta teljesen eltűnt az országból. 2009-ben került be újra az országba, Mikóházára. A behozatal célja a fajta megmentése, valamint újbóli meghonosítása egy olyan fajtamegőrzési program elindításával, amely program szorosan összekapcsolódva indult egy kistérségi vidékfejlesztési programcsomaggal. Ennek a vidékfejlesztési kezdeményezésnek egyik oszlopa a térségbeli mezőgazdaság, illetve a háztáji gazdaságok fejlesztése őshonos magyar állatfajták tartásával, tenyésztésével. Erre tökéletes választásnak tűnt az eredendően hármas hasznosítású –tejhasznú, húshasznú, igavonó-, hegyvidéki, őshonos, Magyarországról kiveszett kárpáti borzderes szarvasmarhafajta. Az általam végzet vizsgálat célja annak kiderítése volt, hogy a mikóházára került állomány küllemében mennyire hasonlít az eredeti kárpáti borzdereshez. Ennek során az derült ki, hogy a mikóházi állomány küllemét tekintve nemesített kárpáti borzderes. Az állatok genetikai állománya változó mértékben alpesi borzderes vérrel szennyezett. Az alpesi borzderes vérhányad nagyságának felderítésére további vizsgálatokat, genetikai vizsgálatokat lenne szükséges végezni. Emellett üdvös lenne a mikóházi állomány létszámának további növelése mihamarabbi állatvásárlásokkal, hisz a kárpátaljai állatállományban fellelhető eredeti kárpáti borzderes vér a jelenben is folyó fajtanemesítő keresztezésekkel az idő előrehaladtával egyre csak csökkenni fog.Bízom abban, hogy ezen állatvásárlásokhoz, valamint a magyarországi, illetve a nemzetközi kárpáti borzderes tenyésztői egyesületet létrehozásához, a magyarországi törzskönyvezéshez és fajtastandard kialakításához hasznosan tudtam hozzájárulni ezen, a kárpáti borzderes szarvasmarhafajta külleméről szóló munka megalkotásával!

The original “Carpathian borzderes” was a triple-purpose, undemanding, small-sized (about 130 cm at the withers) bovine breed with a massive build and strong bones but without a uniform breed-standard. Due to various historical factors, after the 2nd World War almost its entire Hungarian population remained outside the borders of present-day Hungary. The remaining domestic population was bred and “developed” in a breeding program between 1953 and 1963. The aim of the project was to enhance its milk-yield via crossing the breed with the “Alpine borzderes”. A similar process was carried out on the population outside Hungary (in Subcarpathia and in the northeastern part of Transylvania). Later in the 1970’s it was gradually replaced by the more competitive ”Holstein-Frisian” breed. By the end of the 1980s, the Carpathian “borzderes” completely disappeared in Hungary. In 2009 a breed restoration project was launched in Mikóháza as a part of a complex rural development program. One of the pivots of the program was the development of the local agricultural by means of the restoration and breeding of authentic species. The original, indigenous, triple-purpose (milk, meat, draft purposes) Carpathian “borzderes” which disappeared from Hungary seemed to be an ideal choice for this purpose. The aim of my research was to determine that to what extent the “Carpatian borzderes” population in Mikóháza resembles the original breed. The research has shown that judging from the conformational traits of the Mikóháza population, it is a developed Carpatian “borzderes”. The original genetic material of the population is contaminated to various degrees by that of the the “Alpine borzderes”. To determine the exact degree of the contamination further studies, especially genetic analyses are required. Besides, the augmentation of the Mikóháza population should be encouraged since the original genetic material will probably decrease as a result of the ongoing breeding programs. I hope that this thesis will prove to be useful asset for future purchases, in the founding of a Hungarian and an international “borzderes” breeding association, for the registration of the breed in Hungary and in the establishment of the breed-standard.