Az ellés lefolyásának objektív vizsgálata non stop kamera megfigyeléssel, valamint annak hatása az involúcióra

Abstract

A tejelő szarvasmarhák fertilitását alapvetően meghatározza a takarmányozás és az ellést követő involúciós időszak lezajlása. Az involúció egészséges lefolyásának elősegítésével csökkenthető a két ellés közti idő, ami gazdaságosabbá teszi a tejtermelést. Az involúcióra meghatározó hatással van az ellés lefolyása és körülményei, amit objektíven csak folyamatos megfigyeléssel lehet értékelni. Vizsgálataimban két magyarországi, közepes tejtermelésű tehenészetben 2-2 hónapon keresztül videofelvételek segítségével elemeztem az ellések lefolyását (segítségnyújtás alkalmazása és módja) és az ellett állatok szaporodásbiológiai adatait (magzatburok-visszatartás előfordulása, méhkezelések aránya, termékenyítés ideje és eredménye, magzatvesztés) a vemhesülésig követtem. Az adatokat Fischer egzakt teszt és t-próba segítségével elemeztem. Az ellés során és azt követően nyerhető szaporodási adatok telepenként több paraméter tekintetében eltértek, ami technológiai különbségekre utalhat. Egyik telepen sem volt kimutatható összefüggés a borjú születési súlya és a segítségnyújtás ténye között. A segítséggel ellett állatok esetében szignifikánsan több idő telt el a vemhesülésig (p=0.005), valamint a különböző fokú segítségnyújtások között a magzatburok-visszatartás aránya is eltért (p=0.02). Ellető szerkezet segítségével ellett tehenek esetében szignifikánsan nagyobb volt a méhkezelések aránya (p=0.03), és a magzatburok-visszatartás előfordulása (p=0.04), valamint gyakoribb volt az első sikeres termékenyítést követően a magzatvesztések előfordulása (p=0.02). Összességében tehát elmondható, hogy a nem megfelelő időben és körülmények között végzett segítségnyújtások negatív hatással vannak a későbbi reprodukciós eredményekre. Különösen igaz ez az ellető szerkezet esetében, aminek használata következtében a tehenek fertilitása lényegesen csökkenhet. A segítségnyújtások számának mérséklésével, illetve indokolt esetben a szakma szabályai szerint történő alkalmazással több szaporodásbiológiai probléma előfordulása is csökkenthető, aminek hatására az állományok fertilitási eredményei javíthatók.

Reproduction performance of dairy cattles is basically determined by nutrition and the events of the postpartum involution period. Providing normal uterine involution can reduce the number of open days, what provides improving efficiency and economy of milk production Conditions of parturition which affects involution sorely can be observed by an automatic camera system. In this study we investigated the parturition conditions (calving assistance/ method) for 2-2 months with a camera and then analyzed the reproduction performance data (incidence of retained fetal membranes, number of uterine treatments, conception rate, and late embryonic loss and intervals from calving to first service) of two Holstein Friesian dairy herds. Data were analyzed using t-tests and Fischer’s exact test. Data from the two herds around parturition were different, indicated that there are differences in the herding technology. Assistance during parturition had no association with higher calf birth weight. Type of calving assistance was significantly associated with retained fetal membranes (p=0.02). Assisted calving was associated with increased number of days from calving to first service (p=0.005). The use of calving aid methods – for example a calving jack – were associated with frequency of the uterine treatments (p=0.03), retained fetal membranes (p=0.04), and incidence of late embryonic loss (p=0.02). Improper timed calving assistance and/or conditions could impair reproductive performance. This impact is more relevant when traction is performed with a calving jack, because of the reduced fertility of the cows. Decrease the frequency of calving assistance, or giving a proper assistance if it’s necessary, fertility problems of dairy cattles could be greatly reduced.