Pollinátorok és a beporzás hatékonysága eltérő lineáris tájelemek mentén

Abstract

A pollináció (beporzás) alapvető ökoszisztéma szolgáltatás. A mai zárvatermő növényeink 65%-a rovarbeporzású. Rovarfajaink 20%-a (legalább egy bizonyos életszakaszában) kizárólag a virágok biztosította nektárral és pollennel táplálkozik, vagyis ettől függ a fennmaradásuk is. A rovarok általi pollinációnak nemcsak vadonélő növényeink fennmaradásában van jelentősége, hanem nélkülözhetetlen a mezőgazdaságban is. Kultúrnövényeink 84%-nak megporzása és a mezőgazdasági termelés harmada állati pollinátoroktól függ. A jelenlegi "pollinációs krízisnek", a pollinátorok (elsősorban a méhek) számában jelentkező drámai csökkenés az oka. A csökkenésnek a mezőgazdasági területek táji szintű változásai is fontos okai, ezért a beporzásra ható táji tényezők vizsgálata és megértése alapvető lépés a pollinációs krízis megállításában. A pollinációs vizsgálatok zöme a pollinátorokra koncentrál, és nem magára a pollináció sikerességére. Én egy erre szolgáló hatékony módszert alkalmaztam. Ennek lényege, hogy rovarporozta növényeket (phytométereket) helyeznek ki például különböző minőségű mezőgazdasági területekre, vagy eltérő táji kontextusba. Megfigyelik beporzóikat, vizsgálják, hogy az egyes növényeken hány virágból lesz termés, megszámolják a magok számát, lemérik száraztömegüket. Ezen adatok alapján következtetnek a területen élő pollinátorok számára, az egyes területek pollinációs sikerére. Ám e módszert hazánkban még senki nem alkalmazta sikerrel. Kutatásomban azt vizsgáltam, hogy az eltérő lineáris elemekben hogyan alakul a pollinátorok egyedszáma. A pollinációs hatékonyság mérésére phytometer növényeket helyeztem ki Kakucs környékén, 2010 júniusa és augusztusa között, két különböző típusú lineáris elem mentén, három ismétlésben: földút mentén melyet csak szántóföldek határoltak, földút mentén melyet gyep is határolt, fasor mentén melyet szántóföldek határoltak, illetve gyep is határolt. Ezen elemeken jelöltem ki a 100 méter hosszúságú transzekteket, melyek mentén júliusban két, augusztusban három alkalommal 15 perces vizsgálat keretében végighaladva felmértem az ott észlelt pollinátorok abundanciáját. Augusztusban három hétre transzektenként öt virágzó hónapos retket (Raphanus sativus) helyeztem ki phytometer növényként. Általános lineáris kevert modellt alkalmazva a fasorok megléte, valamint a fasorok sűrűsége és mérete a pollinátorokra pozitívan hatott. A gyepek meglétének nem volt szignifikáns hatása. A retkek termésátlaga magasabb volt a fasorok mentén, ám csak 25 marginális szignifikáns értékkel. Eredményeink rávilágítanak a fasorok fontosságára a mezőgazdasági területeken a pollinátorok, és feltehetően a pollináció hatékonyságának megőrzésében.

Pollination is one of the most important ecosystem services. Sixty-five percent of our angiosperms are pollinated by insects. Twenty percent of insects require obligately nectar and pollen of flowers at least in a certain period of their life cycle. Pollination is not only crucial in the maintenance of wild-growing plants, but it is irreplaceable in the agricultural production as well. The pollination of eighty-four percent of the cultivated plants and the third of the agricultural production depends on animal pollinators. The cause of the current 'pollination crisis' is the dramatic decrease in the number of pollinators, primarily bees. This reduction is caused partly by landscape-level changes; therefore investigation of environmental factors influencing the pollination at landscape level has considerable importance. The majority of pollination examinations concentrate on the pollinators and not on the success of the pollination. I used insect-pollinated plants, grown under controlled circumstances (phytometers). These phytometers are placed at different agricultural areas or into different landscape context and allow us to observe and sample pollinator insects and measure pollination success on the basis of the number and dry mass of fruits and seeds evolving from the flowers. According to these data, we can make conclusions regarding the number of pollinators, and the pollination success of certain areas. I examined the number of pollinators and pollination success at different linear landscape elements in the area surrounding Kakucs, between June and August 2010. Four different types of linear elements were assigned, in three replications: grassy margins and tree lines next to dirt roads adjacent to grasslands and arable fields. On these sites I established 100 m long transects, where I assessed the abundance of pollinators (bees, bumblebees, flies and butterflies) in 15 minutes, two times in July and three times in August. To measure the pollination success, I placed five three-week-long flowering radishes (Raphanus sativus) as phytometer plants in each transect. According to the general linear mixed models the presence of tree-lines and the density of tree-lines increased the abundance of pollinators. The presence of adjacent grasslands had no effect on the studied insect groups. Average radish fruit set was higher next to tree-lines than in grassy margins, however, this difference was not significant. My results suggest the importance of tree-lines in agricultural areas in the conservation of pollinators, and supposedly in the pollination of several plant species.