Az „Állatorvosi Egylet.”

Midőn a közelmúlt év augusztus havában a m. orvosok és természetvizsgálók nagy gyülése alkalmával annyian gyültünk volt egybe, hogy szakosztálylyá alakulva mintegy némi joggal fogtunk hozzá azon kőnek megmozditásához s eltávolításához, mely eddig rajtunk nehezkedett: t. i. a közönyös tétlenség súlyának elemeléséhez: fontos meglepetés lett részünkké akkor, midőn Tormay kir. tncsos úr egy állatorvosi egylet alakítását hozta indítványba s egyuttal annak alapszabály tervezetét is benyújtá. Midőn ez által a legelső és hatályos mozdítást — a fönebb jelzett czélra — megtevé s önkényt az ügy előharczosává állott: az eddig bennünk még csak alig pislogó remény, ügyünk valamikor feltámadása és előhaladása iránt, hirtelen fényes sugárrá erősbödött: ime oly kezek mozdúlását tapasztaltuk, melyek mint az azokat indító akarat, ép oly erősek is.

Az akkor jelen voltak igen helyes közérzékkel felismerték, hogy jobb kezekbe nem adhatnák tudományunk s karunk ügyét s igy ama végrehajtó bizottságnak, mely az egylet létrejöttét előkészítendő volt, elnökké közbizalommal őt választá meg. Tormay kir. tncsos tehát az „Állatorvosi Egylet” megteremtője. S hogy milyen bizalommal találkozott e téren, legfényesebben tanúsítja az, miszerént felszólítására az egyletbe rövid idő alatt, nem reménylett szép számmal jelentkeztek a tagok ; mely körülmény folytán lehetségessé vált már február hó 15-én az alakúló közgyűlést megtartani.

Az „ige” tehát „testté lőn!” Mi részünkről oly szép reményeket táplálunk az eredménynek, az egylet működésének üdvös volta iránt, mely szerént ha azok csak egy része teljesülne is, elégedettek leendünk. Bátran elmerjük azonban mondani, hogy reményünkben csalódni nem fogunk. Biztosítékot nyújtanak arra azon férfiak, kiknek kezeikbe az alakúló gyűlés közbizalma az egyleti ügyek vezetését letette, t. i. az elnökség és a bizottmány. Az alább olvasható jegyzőkönyv kitünteti ezen férfiakat; láthatjuk belőle, hogy a jelenvoltak ez alkalommal is azon hathatós tényezőket, kiknek működésüktől függ első sorban az egyleti élet sikere, helyesen felismerték. Egyleti elnökül Tormay kir. tncsost, az egylet megteremtőjét látjuk, megválasztva, mig alelnökül dr. Varga tanárt, ki mindenkor meleg pártolója volt az állatorvosi karnak. — A bizottmányban látjuk dr. Zlamál tncsost, a tudományunk nagy tiszteletü veteránját, dr. Szabó Alajos s dr. Thanhoffer tnrokat; a bizottmányban látjuk Zofál, Göbel és Nyiri városi tiszti állatorvosokat, Petrovics János (Békes), Weisz József (Szolnok) megyei állatorvosokat, kiknek neveiket már e lapokból ösmerjük, s Kurz Ferencz főtankovácsot. Az egyletbe eddigelé 95 tag jelentkezett. Feleslegesnek véljük a felszólítást, hogy az egylet erősbödésére körünkben működjenek. Ugy véljük, hogy az eddig elért eredmény is sokaknál, kik még távol maradtak, felfogja ébreszteni a reményt és bizalmat s be fognak lépni azon egyletbe, mely legelső sorban van hivatva a hazában a szaktudományunk és ügyünk fejlesztésére, s a mely egylet e czélja elérésének feltételeit már magában foglalja. Szivből üdvözöljük tehát azt s szivből óhajtjuk, hogy erősödve, soha meg ne szünjék minél dúsabban gyümölcsözni a tudomány s haza javára s megteremtőit s legelső vezetőit minél számosabb éven át láthassa élén mindig ifjú erővel működni.                                        Dr. Nádaskay.

Jegyzőkönyv

a „Magyarországi  Állatorvosi Egyletnek”  Budapesten 1880-ik évi február hó 15-én a m. kir. állatorvosi tanintézetben tartott ulakuló gyűléséről.

A gyűlésen 33 részint vidéki, részint helybeli tag vett részt. Tormay Béla kir. tanácsos megnyitja a gyülést, mint az előkészítő működő bizottság elnöke, meleg szavakban üdvözli az egybegyülteket. Miután az alapszabály tervezet — mert a „Veterinarius”-ban közölve lett —  közmegegyezéssel felolvasottnak tekintetik, első teendőül egyes czikkei különös tárgyalását tűzi ki, s azok olvasására dr. Nádaskayt, az előkészítő bizottság jegyzőjét kéri fel.

Az alapszabálytervezet 1. 2. §-a s a 3. §. két első pontja némely megjegyzések után az eredeti szövegben megtartatnak; a 3. §. 3. pontját illetőleg elvben elfogadtatik egy saját szakközlöny szükséges volta s e pontnak későbbi a megalkotandó választmány által leendő külön tárgyalása határoztatik.

A 4. §-nál Csizmadia József úr (Nagy-Perkátáról) a tagdijon felül önkénytes adakozások elfogadásait ajánlja, mibe mindenki szivesen beleegyez.

Dr. Nádaskay az alapítványi összeg pontos kitételét kivánja, mit dr. Thanhoffer is elfogad, azonban bővebb eszmecsere fejlődik, elnöklő Tormay tncsos, dr. Thanhoffer, dr. Varga között, melyhez azonban mások is hozzászólnak, mig végre elnök határozottan kérdést intéz :

1-ör megneveztessék-e külön az alapítói összeg? erre igennel lett határozva ;

2-or mily nagy legyen tehát az alapítói összeg? ez 80 (nyolczvan) frtban állapíttatik meg.

Dr. Thanhoffer indítványára az alapítói összeg befizetésének 4-éves részletekben is történhetése határoztatik. — Elnöklő Tormay tncs. indítványára a 4. §. b. pontja oda módosíttatik miszerént: „az egyletnek rendes tagja lehet minden okleveles állatorvos s a gyakorlatra jogosított polgári és katonai orvos. A 6. §. második bekezdése dr. Zlamál tncs. és dr. Varga helyeslő megjegyzéseik után az eredeti szövegben meghagyatik. — Ezen pont tárgyalása alkalmából dr. Thanhoffer tnr visszavonatkozva azon kérdést veti fel, valjon az alapítónak, ki még nem fizette be az alapítványi összeget, elhalta esetében, annak örökösei köteleztetnek-e azt befizetni? E kérdés körül hoszszabb vita fejlődik, melyben dr. Zlamál tncs., dr. Varga, dr. Thanhoffer s az elnöklő Tormay tncs. vesznek részt. Végre dr. Thanhoffer tnr azon óhajtását fejezi ki, mely szerént ez irányban az alapszabályokban határozott kifejezés tétessék ; ezt azonban elnöklő ellenzi; dr. Varga vonatkozik dr. Thanhoffer előbbi megjegyzéseire s elnöklő nézete mellett szól. Végre az elnöklő által feltett kérdésre elfogadtatik az örökösök kötelezettsége ez irányban (azonban nem döntetik el, valjon ez az alapszabályokban kiteendő-e vagy nem?) A 7. §-nál dr. Zlamál tncs. czélszerűbbnek véli csak egy nagy évi összejövetel tartását és pedig előbb közülés s folytatólag szakülések. Hasonló értelemben szól Szabados I. (Nagy-Szalontárói) tekintetbe venni ajánlván egyrészt a hivatalos teendőket, másrészt az anyagi viszonyokat. Elnöklő Tormay tncs. dr. Zlamál indítványát elfogadásra ajánlja; mire a 7. §. ily értelemben módosíttatik. — A nagy összejövetel idejeül átalában a május hónap említtetik.

A 10. §-nál dr. Zlamál tncs. kérdi, valjon az eredeti szöveg szerént, a bizottság választotta elnök egyszersmint egyleti-elnök-e ? Tormay tncs. erre az eredeti szöveg szellemében szól; dr. Thanhoffer azonban indítványozza, hogy a közgyűlés által választassák elnök. Rövid vita után elnöklő felteszi a kérdést s elfogadtatik: hogy az egész tisztikar a közgyűlés által választassák. A választás tartama 3 évre határoztatik. Ennek alapján ezen s a 8. §. is ily értelemben lesz módosítva.

A 14. §-ban elnöklő Tormay tncs. ajánlatára a szakministerium megnevezése helyett egyszerüen „a magas kormány” tétetik; szintén elnöklő indítványára az egylet feloszlását tárgyaló 15. §-ban kiteendő, hogy a feloszlás esetén az egylet vagyona „csakis” egy, az állatorvosi kart elősegítő czélra fordíttassék.

Ezzel az alapszabályok letárgyaltatván, miután még Csizmadia József (Nagy-Perkáta) felkéri az elnököt, hogy a legközelebbi nagy összejövetel alkalmára a vidékről jövő tagok részére a közlekedési intézeteknél kedvezményi árakat eszközölni sziveskednék (mit elnöklő készséggel igér), — folytatólag elnöklő a már befizetett tagdijak gyümölcsöző elhelyezésére a kir. zálogházat ajánlja; továbbá jelenlevőket egy ideiglenes bizottmány kijelölésére s ezen bizottmány közelebbi teendőinek meghatározására szólítván fel, az eddig működött bizottság nevében s az elnökségről lemond, s a jelen gyűlés tovább vezetésére korelnöknek dr. Zlamál tncsost kéri fel.

Szabados I. úr a jelenlevők nevében az eddig működött bizottságnak köszönetet mond s ennek jegyzőkönyvileg kifejezését ajánlja, mi megtörténik.

Ezután dr. Zlamál tncs. Tormaynak mond az egylet létesülése körül tett fáradozásaiért az egylet nevében köszönetet, mit éljenzéssel osztanak a jelenlevők, folytatólag ellene szól egy ideiglenes bizottságnak s felveti a kérdést valjon : akar-e az egylet mostan megalakulni vagy sem ! mire átalános, igennel felelve, dr. Zlamál a választás megejtéséhez egy 3 tagu szavazatszedő bizottság kijelölésére szóllit fel, minek folytán eme bizottságba dr. Thanhoffer tnr, dr. Nádaskay és Petrvics békési állatorvos kijelöltetvén, azonnal foganatba vétetik az elnök s alelnök titkos szavazat utján való választása. A 33 jelenlevő mind beadván szavazatát, az eredményt dr. Thanhoffer kihirdeti és pedig: Elnökségre: dr. Zlamál tncs. 9 (kilencz), Tormay tncsos 24 szavazatot nyert: Alelnökségre dr. Zlamál 22, Tormay 7 szavazatot, Thanhoffer dr. 4-et nyert; Elnökké tehát Tormay tanácsos, alelnökké dr. Zlamál van megválasztva.

Dr. Zlamál tncs, azonban a benne helyzett bizalmat megköszönve, mindjárt leis mond, s megválasztatását semmi esetre sem akarja elfogadni; noha a bizottságban szivesen fog működni. — Tormay tncs, ki elfoglalja az elnöki széket, meleg szavakban köszöni megválasztatását s mély sajnálatát fejezi ki dr. Zlamál tncs visszalépése fölött; folytatólag előadja az egylet kiadásait s vonatkozva a helyiségre, fütésre, világításra stb. felajánlja az állatorvosi tanintézeti helyiségeket, abbeli reményét fejezve ki, hogy a nagymélt. Ministerium ezt nem fogja nehézményelni. Ezután a 11 bizottmányi tagnak s egyuttal uj alelnök  titkár választására kéri fel a jelenlevőket. A szavazatok összegyüjtésére s megszámlálására az előbbi szavazásnál működött 3 tagot kéri. A megejtett szavazás eredményét dr. Thanhoffer következőkép hirdeti ki: Alelnökségre a 31 szavazótól; dr. Varga 18-at, dr. Thanhoffer 11-et, dr. Zlamál 2-őt nyert; tehát alelnökké dr. Varga van megválasztva.

Titkárságra : dr. Nádaskay 27 szavazattal választatik. A bizottságba beválasztattak: Szuppiny Ödön (30 szavazattal kültag; dr. Szabó Alajos, beltag (29) dr. Zlamál beltag (27) Göbel Coelest. beltag (26) Nyíri Sándor beltag (25); Kurz Ferencz beltag (23); dr. Thanhoffer Lajos beltag (20); Schwenszky Ármin kültag (17); Weisz József (Szolnok) kültag (17); Zofál Ernő beltag (16), Petrovics János (Bék. Gyula) kültag (13); Ezeken kivül szavazatokat kapott még: dr. Varga és Ferenczy Lajos Bajcsy Gr., Fischl György, Csizmadia Józs., Pethe Endre, Haselhofer, Gaál L. Lohr Józs. Paulikovics, dr. Nádaskay, Becsák Fer., Tormay, liegius, Toepfner(?) s egy olvashatlan.

Ezután az egyéb teendők a bizottságra s elnökségre bízatván, s a jegyzőkönyv hitelesítésére Zofál és Göbel urak kéretvén fel, — a jelenvoltak ismételten meleg köszönetet mondanak Tormay tanácsosnak az egylet létrejötte körül kifejtett fáradozásaiért, az ügyet további gondjaiba ajálva éljenzéssel vesznek bucsut s válnak meg a gyülés színhelyéről,

Budapesten, 1880. február 15-én.

jegyzette

Zofál Ernő s. k.                  Dr. Nádaskay Béla.

Göbel Coelestin s. k.

Állatorvos rendészeti és törvényszéki esetek.

Közlik Dr. Szabó Alajos és  Czakó tanárok. (VI. folytatás.)

A m. k. állatorvosi tanintézet tek. Igazgatóságának                                 Budapesten.

Mult hó 3-án 931. sz. a. kelt becses felhívása folytán szerencsém van a .... i kir. járásbíróságtól 5208/P. 79. sz. a   s J. . . . felperesnek . . . . i . . . f alperes elleni lóvizsgavétel, illetve annak kifizetett 65 frt vételár visszafizetése iránti véleményzés végett a m. kir. állatorvosi tanintézet igazgatóságához küldött sommás keresete ügyében a velem közlött periratok visszacsatolása mellett, tiszteletteljesen következőleg nyilatkozni:

Tényállás.

. . . . s ....b....i lakos 1879-ik évi május 5-én  . . . . n az országos vásár alkalmával . . . .  i . . . . f . . . . . . . i lakostól egy vérpej kancza lovat vett 70 frtért oly feltétel alatt, hogy ha két hét alatt azt venné észre, miszerint a lónak hibája van, ő a lovat visszaadhassa, az eladó pedig neki a vételárt visszafizesse.

. . . . s a lovat hazavezette, itt azonban észrevette, hogy a ló hibás s azt  . . . . a . . . . s állatorvossal ujra megvizsgáltatta, ki is az A) alatt csatolt bizonyítvány szerint az általa vizsgált de a ló egyediségét hiányosan leirt lovat fulladozónak s keresztcsont bénulásában szenvedőnek nyilatkoztatta

....s a . . . . a állatorvostól nyert bizonyítvány alapján felszólította . . . . t, hogy a szóbeli szerződés értelmében a lovat vegye vissza s a vételárt fizesse ki.

.... i a lovat nem vette vissza s tagadta, hogy az eladott lónak baja lett volna az eladáskor, sőt még utána 9 napra is, mint azt a . . . . i állatorvos .... r .... s  által kiállított % alatti bizonyítvány is tanusítja, ki vétel után 9-ik napra, azaz 1879. május 14-én a vevő . . . . s . . . b jelenlétében vizsgálta meg a lovat         r kijelentette, miszerint ő a kérdéses lovat tökéletesen egészségesnek találta.

. . . . s ezzel nem volt megelégedve, s reá másnap vagyis május 15, állítása szerint ugyanazt a lovat — mi azonban a bizonyítványból nem tűnik ki — megvizsgáltatta.

A vevő .... s az eladót . . . . t ennek folytán a . ... m. k. járásbíróságnál beperelte. A járásbíróság ezen két ellentétes állatorvosi bizonyítvány alapossága, illetve alaptalansága iránti véleményadás végett a periratokat a m. kir. állatorvosi igazgatóságnak küldte meg.

Véleményzés.

A két ellentétes állatorvosi bizonyítvány közül a . . ... a ... s állatorvos által 1879-ik évi május 15-én kiállított bizonyítvány az elbírálás alapjául nem szolgálhat; mert abban a per tárgyául szolgáló lónak egyedisége nincs leírva, hanem csak egyszerüen van megjegyezve, hogy ő a .... s . . . b által hozzá vezetett „egy világos pej kancza lovat” vizsgálta meg. De valjon ezen általa megvizsgált ló csakugyan az alperes által eladott ló volt-e, az a bizonyítványból nem tűnik ki, mert a ló egyediségének leírása hiányos, s így az identitás nem constatálható.

Továbbá . . . . a bizonyítványában azt tanusítja, hogy az eléje vezetett ló nemcsak fulladozó volt, hanem az „keresztcsont bénulásban is oly mértékben szenvedett, hogy a szokásos használatra alkalmatlan.”

Ha a per tárgyát képező ló valóban oly nagy fokú  keresztbénaságban szenvedett, mint ezt . . . .  a állítja,  akkor azt a vevő már a megvételkor is észrevehette volna. És ha e lónak keresztbénasága oly nagy fokú volt, vajjon hogy hajthatták azt ügetve; mert . . . . a bizonyítványában e lóról azt jegyzi meg, hogy „a nevezett állat nyugvó állapotban is oldalát húzza, kevés ügetés után a légzésvétele öregbül” stb.

Ellenben . . . . r . . . . s állatorvosnak f. é. Május 14-ről kiállított bizonyítványa, melyben a felperes . . . . s  . . . b által hozzá megvizsgálás végett vezetett lóról azt állítja, hogy „ő a lovat tökéletesen egészségesnek találta,” mind alakjában mind lényegében alapos, és igy szerény véleményem szerint ezen bizonyítvány szolgálhat az elbirálás alapjául, vagyis hogy a per alatt lévő ló nemcsak az  eladáskor, hanem még az eladás után kilenczed napra történt állatorvosi megvizsgáláskor is egészséges volt.

Budapest 1879. decz. 12.

Dr. Szabó.

Tekintetes Tanári Testület!

.... megye alispánja a nm. földm.-, ipar- és keresk. ministeriumhoz azon kérelemmel fordult, hogy engedtessék meg továbbra is a megyebeli nagyon szegény nép érdekében azon régóta divó szokás fentartása, hogy a hirtelen megbetegedett marhák, nehogy a szakértő megérkezésieg elhaljanak, hanem legalább húsok értékesíthető legyen, a községi előljárók felügyelete alatt és marhát nem tartó egyének által levágatnak addig is, mig az orvos vagy állatorvos megérkezik, a ki aztán a húst megvizsgálván, annak kiméretését a találtakhoz képest megengedi vagy eltiltja.

Ezen kérvény a m. kir. állatorvosi tanintézethez küldetvén le véleményezés végett, van szerencsém arról a következőkben tenni meg jelentésemet.

Az ügydarabok közt, melyek e kérvénynyel együttesen tétettek át ide, van három bonczlelet is, mindenik más-más szakértőtől. Az elsőben félreismerhetlenül le vannak irva a hullatünetek és belőlük a kórisme anthraxra van megállapítva, a nélkül, hogy csak egyetlen jel mutatna erre a jegyzőkönyvben. A másikban a tüdővizenyő heveny tüdőlobnak van kórismézve s csak azért, mert a bél nyákhártyája pirosos szinü, béllob van diagnostizálva; a hirtelen beállott halál oka azonban még sem tűnik ki az egész jegyzőkönyvből, mert a beleknek itt leirt állapota ehhez kevés lett volna, a tüdővizenyő pedig csak másodlagos bántalom. A harmadik bonczleletben a lépről az van mondva, hogy nagy, kátrányszerüleg meglágyult s ebből az egyetlen tünetből, mely mindenféle heveny lázas betegségnek kisérője lehet, anthraxra van téve a diagnosis a nélkül, hogy a leletből kitűnnék, vajjon meggyőződött-e a bonczoló állatorvos, hogy az anthraxnál találtatni szokott egyéb tünetek közül csakugyan egy sem volt jelen, vagy pedig csak az ő figyelmét kerülték el ezek.

A mi most a .... megyei alispán kérelmének megadását vagy megtagadását illeti, részemről azon véleményben vagyok, hogy ha egyébként megengedhető volna is az említett szokás további fenntartása, ott, hol ilyen megbízhatatlan szakértők vannak hivatva a közegészségügy fölötti őrködésre, még sem lehet azt megengedni. De tekint3tbe véve még, hogy .... megye a marhavész főfészkéül szolgáló Romániával határos, már ezen körülmény is e kérelem megtagadása mellett szól, daczára annak, hogy a jelenlegi marhavész invasió alatt még eddig nem mutatkozott a vész a megyében ; mert ilyenkor a fölösleges vagy akár túlzott óvatosság többet ér, mint egy olyan engedékenység, mely a kellő szakértelem hiánya vagy az orvosrendőri teendőkben elkövetett csekély mulasztások is, felszámíthatatlan károkat hozhatnának a lakosságra és az államra, mig ezen két körülmény fennáll.

 Ezeknél fogva én .... megye alispánjának fönnjelzett kérelmét, teljesíthetőnek nem tartom.   Dr. Czakó.

Higany-mérgezés egy esete.

Közli Petrovics János tiszti állatorvos.

Midőn a bányász a tárna setét mélyébe lehatol, hogy ott az általa keresendő rejtett érczet feltalálja; soha sem felejtkezik meg nélkülözhetetlen őt vezérlő kalauzáról, a Darwin lámpájáról; azt maga elé akasztva viszi!

Az orvos, de különösen mi állatorvosok, ha hivatásunknak megfelelni óhajtunk a gyakorlat terén: minden alkalommal, a midőn valamely kóreset megállapításához fogunk — s igy szintén beakarunk a setét tárnába hatolni — Darwin lámpánkat: azaz a kór-ok felkeresését szem előtt tartani soha se felejtsük.

1866. évi február hó 22-én sürgöny által felhivattam Aradról K. Gy. gróf U. tiszttartója által, hogy utaznám azonnal az M. uradalomhoz tartozó S. pusztára, hol reám várakozni fog.

A vett sürgöny alapján azonnal útra kelve, 3 órai jói-hajtás után a kijelölt pusztára megérkezém. Bemutatva magamat U. tiszttartó által szivélyesen fogadtatám, a jelen voltakkal kölcsönösen bemutattatván egymásnak, örömmel értesülék, hogy az ott talált 7—8 tagból álló társaságban két kartárssal is találkozám és pedig M. simándi és B. aradi kartársakkal.

A kölcsönös bemutatás után kérdést tevék meghivatásom okáért, mire U. tiszttartó úr kinyitá a nagy ököristálló ajtaját s azt mondá: tessék megnézni.

De alig nyitódott meg az istálló ajtaja, roppantúl meglepettem az onnan kihallatszó, szörnyű fájdalmat eláruló nyögések által, melyek közben gyenge elnyomott és fájdalmas köhécselések követték folytonosan egymást.

Bemenvén az istállóba, meglepetésem nagy mérvben fokozódott, midőn ott a jászol mellett kétsorjában 60 drb szép czimeres urasági tenyésztésü, erős csontrendszerrel fejlett jármas ökröt láttam fekve ; mindannyi csüggetegen kinyujtott nyakkal és fejjel, leejtett fülekkel, szánalmat gerjesztő kinos nyögéssel, rövid remegve zilalással kapkodva a levegő után. E látvány valóban megható volt.

Vizsgálat alá véve a szánalomra méltó állatokat, azt tapasztalám, hogy kisebb-nagyobb mérvben, de mindannyi beteg, s mind egy és ugyanazon jelleggel biró kórtünetet mutat s valamennyinek igen nyálzott a szája. Hogy tehát magamnak némi tájékozást szerezhessek, felhívtam a jelen volt két kartársat mint megyebelieket, kik a helyszínén már ösmerősök s itt többször megfordultak, s kik maguknak a kór előzményeiről, valamely tudomást szerezhettek, sziveskednének vélem közölni saját nézetüket e kóreset milyenségére nézve.

Ebbeli felhívásomra M. kartárs úr oda nyilatkozott, hogy meggyőződése szerént ezen beteg-ökrök tüdővészben (Pleuro pleunomia boum Contagiosa) szenvednek.

B. kartárs úr ellenben azt mondá, hogy itt vagy ke leti marhavészszel (Pestis Bovilla), vagy lépfene (Anthrax) kórral van dolgunk.

Ez egymástól annyira eltérő nézetek s nyilatkozatok után, tekintve és meggondolva a jelen esetet, hol ily nagy számú állat mintegy egyszerre betegült meg, felkértem U. tiszttartó urat, sziveskednék vélünk körülményesen tudatni hogy az állatok a megbetegülések előtt miféle czélra és miként használhattak, s hogy azok mily életrendben, mily ápolásban és végre mily elhelyezésben részesültek volt.

Továbbá, hogy a kór kitörése és fellépése előtt, hány darab volt az összes létszám s hogy a betegség fellépése hány darabon észleltetett kezdetben, miként fejlődött az ? és a betegek közől hullott-é el s hány darab és mily időközökben a kór fellépése után?

Ezen kérdéseimre ü. tiszttartó úr a következőkben nyilatkozott:

Az összes jármas ökreink száma 60 drb volt, miként az most is megvan; — továbbá az egész igával az ősztől kezdve a meddig lehetett folytonosan szántottak, gyakran hűvös és kissé esős napokban is ; de túlerőltetve sohasem voltak, — jó egészséges tápdús takarmányon tartattak és egészséges istállóban száraz almon helyeztettek volt el.

Továbbá hogy a kór kiütése az egész ökörállományon csaknem egy napon tapasztaltatott kisebb-nagyobb mérvben. Végre hogy közülök ezideig, miként láthatjuk egy sem hullott el; de szemlátomást rohamosan lesznek roszabbul, mi nagy aggodalmat okoz.

U. tiszttartó úr adott ebbeli nyilatkozatai után, tekintve a jelen kóreset miként és mily mérvben történt rohamos fellépését az összes ökörállományon;

tekintve továbbá a mindkét oldalról vett véleményeket a kór mineműségére nézve, s a jelzett kórok természetes miként és mily mérvben szokott fellépését és lefolyását, a kór lényegére nézve nem oszthatám kartársaim nézetét, mert ha a véleményezett kóresetek bármelyike volna jelen, az egyik sem lép fel akként, miként az itt felmerült kóreset fellépett, azaz nem támadja meg, de nem is betegül meg ily egyszerre az egész állomány, miként itt történt; sőt ami fő és jellemző, a véleményezett kóresetekben még az egész állomány megbetegül, többkevesebb az előbb megbetegültek közől elhull, mig itt egy sem hullott el, pedig egyszerre betegültek meg.

Miután igy az előttünk itt felmerült kóreset természete és lényege ösmeretlen, minek mielőbbi megösmerését, megállapítását a jelen körülmények sürgősen kívánják, kinyilvánítám miszerint tekintve a helyzet nehézségét, hogy ebből kibontakozzunk, meg kell mindenek előtt a kór-okot keresnünk, s ha ezt megtaláljuk, megtaláltuk a kór természetének milyenségét is. — Hogy pedig ezt elérjük, okvetlenül szükséges a beteg ökrök közől egy vagy két darabot kiirtani, s felettük alapos kórbonczi vizsgálatot tartanunk.

Ekként tett nyilatkozatomat U. tiszttartó úr a jelen voltakkal helyesnek találván elfogadták, s a 60 beteg ökör  közöl a legbetegebb két ökör kiválasztatott, kivezettetett (azaz kivitettek, miután önerejüknél fogva kimenni képtelenek voltak) egy az istállótól távolabb eső térségre.

Mielőtt azonban a beteg ökrök kiirtattak volna, ujból körülményesen megvizsgáltatván, a következő külső kórtüneteket észleltük rajtok:

A magas, erős csontrendszerü Ökrök lesoványodottak, a nyak és fej leejtve, a fülek minden érzék nélkül lecsüggeszték; az állatok fájdalmasan nyögtek, a has feles összehúzódott, a légvétel rövid és kapkodott. Az állatok azonban végtagjaikon, melyek remegve inogtak nem birván tovább állani, lerogytak. A szőr az egész testen felborzadott, s a kézzeli tapintás alatt mintegy kissé nyirkos volt; a bőr- s igy az álállati hőmérsék igen csekély (még akkor nem volt állati hévmérőnk).

A szemgolyók beesettek s fénytelenek, a szemköthártya (Conjunctiva) sápadtan ernyedt, a szemhártya (Cornea) és tülkhártya (Sclerotica) homályosan sávozott; a könyhuscsa (Caruncula lacrimalis) mellett szürkés szinü könyváladék folyt le az orr menetén, mi a szőrhöz tapadott.

Az orr tükre száraz fénytelen, s több helyen felcserepesedett, az orrnyilásokon habszerű fakó szinű, kellemetlen bűzű takváladék tapadott; takhártyájuk sápadtak, lazák és ernyedettek voltak, különösen az orrsövény takhártyája felmállott s alatta (benne v. rajta ?) sebesedések észleltettek.

A szájból habszerű, nyúlós s igen kellemetlen bűzü nyák folyt ki; takhártyája fonnyadt-sápadt és nagy mérvben felmállott; ha ujjal érintetett, turószerüen elmállott és tapadt az ujhoz s igen kellemetlen szagu volt; a fogak nagy mérvben lógtak sejtjeikben, mik egészen taplószerüek és sápadtak voltak ; a nyelv inkább püffedt mint dagadt, s minden érmeczesség nélküli volt, felületén bűzös váladékkal bevont, mit ha eltávolítánk, alatta felsebesülések észleltettek.

A végbélnyilás kitágult s rajta körül, valamint a farkon le végig piszkos, kissé vérrel vegyült genyszerü váladék tapadt.

A körülményesen észlelt külső kórtünetek megszerzése után az állatok kiirtatvák, felbonczolásuk alkalmával a következő bonczleleteket észleltük.

Felbontatván a hasür, benne igen kevés mennyiségű sárgás-veres szinü savó észleltetett, az összes emésztőszervi zsigerek savós hártyái homályos setétes, mintegy ólomszinbe menőknek voltak, min keresztül a széthálozó vékonyabb és vastagabb véredények (viszerek) hálózata kisebb-nagyobb mérvben kifeketültek, melyekből átvágatásuk alkalmával iszapszerü vér folyt ki.

Kivétetvén az első gyomor vagyis a zsák (bendő), róla az igen vékony sárgás fonnyadt nagy cseplesz lebontatván — felvágatott, benne aránylag kevés mennyiségü inkább pállott s mintegy rothadásnak indult s felette bűzös szagot árasztó takarmány találtatott, keverve apró foszlányszerü részekkel, miket alaposabb figyelés mellett a  bendő falzatáról felmállott takhártya foszlányainak találtunk.

A második gyomorban, a reczésben, igen kevés mennyiségű emésztettet találánk, keverve felmállott takhártyafoszladékkal, s a reczehálózat között kisebb-nagyobb vérfoltok észleltettek.

A harmadik gyomorban vagyis a százrétüben szintén igen kevés, előbbihöz hasonló rútszinü emésztet, takhártyafoszladékkal s vérrel keverve találtatván, levelei könnyen szétfoszlók s nagymérvben vérfoltokkal fedvék.

A negyedik gyomorban — az oltóban igen nagymennyiségű, vérrel kevert tűlszinü-genyszerü váladék találtatott, miben több kisebb-nagyobb mogyorónyi nagyságig való setét, tömeszként alakult vérömleny észleltetett; a takhártya egészen lobosodott, felmállott és nagyobb teriméjü fekete vérfoltokkal borított.

Az epés-, vagyis az u. n. tizenkét újnyi béltől kezdve az egész bélhuzam takhártyája felmállott és vérfoltokkal fedett.

A máj állománya egészen setét-zöldes sárga színben átmenve találtatott; a tapintás alatt könnyen szétmálló volt; bemetszetve abból ev-szerü csunya sárgás-zöld folyadék áramlott ki, jó nagy mennyiségben ; különösen a kapuérben igen sok mintegy elfajult epe- és vérkeverék észleltetett.

Az epehólyag ugyan kitágult, setétzöld epével telt, mely nyúlós sűrű, nyákkal kevert takhártyája rút setétzöldszinű s felmállott volt.

A vesék sápadtak, mintegy megabált színűek és könnyen szétmállók voltak, rothadásnak indulvák.

A húgyhólyag összeesett csaknem üres, felvágatva belőle kevés húgy ömlött ki, mely takhártyafoszlányokkal kevert takhártyája egészen felmállott.

A mellkas felnyitásánál, midőn a baloldali borda falzata eltávolíttatott, a tüdő a mellürből mintegy erőszakkal felemelkedve dagadt ki, — mi feltünően szokatlan és ez ideig nem tapasztalt látványt tárt elénk, mely rendkívüli tüneménynek okát csakhamar észrevevénk, látva a roppant nagyra kiterjedt tüdőn feltűnő légdagokat (Emphysema Pulmosum), melyek némelyike egymásba áthatott.

A tüdő állománya halvány márványszinű, tapintatra szivacsszerüen fonnyagt vérszegény (Ananicus) volt. — A felvágatásnál észlelénk, hogy a tüdő nemcsak átalánosan léggel telve, hanem abban kisebb-nagyobb gümők (tuberculus) találtatnak, melyeknek környezete körül, a tüdőállomány egészen elfajulva, mintegy rothadásnak indult, mely gümőkben a kettévágás alkalmával, szürke fakószinü csapadékot észlelénk, mi azonnal különösen leköté figyelmemet. Sajnosán kell itt kiemelnem, hogy a megyei tiszti állatorvosok oly szerényen vannak fizetve, hogy azok Microscopot nem képesek magoknak fizetésükből venni, mi pedig az állatgyógyászat nagy hátrányára szolgál, ez alkalommal ugyan szemmel is kivehetém, hogy a gümők ben lévő csapadékokban apró, igen parányi higanytekercsek léteznek.

Ime a Darwinlámpa! vagyis a kórok megtalálása, mely megvilágít a setét tárnát! megtaláltuk azt mit keresénk, t. i. a kóreset mivoltát. Tehát — a Higany által történt megmérgezés, s valóban U. tiszttartó úr visszaemlékezve erősíté is, hogy biz azok bevoltak mindannyian kenve, még pedig jó erősen az egész testükön.

Három heti gyógykezelés után betegeim mindannyian fellábadván, röviden még felemlítem, hogy ez életrend kellő szabályozása mellett gyógyszerelésül: Kénvirágot (10 grm) Szalamiasót, Tart. Stibiatust, Kámfort (md. 5 grm) s kálmos- és fenyőbogyóporral (md. 30 grm.) adtam, e mennyiségeket drbonkint számítva, naponként kétszer. Később még Narancsszínű dárdányt adtam hozzá s márczius 30-án betegeim felüdültek voltak.

Petrovics János,  békés m. tiszti állatorvos.

Kisebb közlemények.

A Trichina Spiralis s a hús főzése.

Közegészségügyi szempontból is igen érdekes és fontontosnak tünik fel a „Revue f. Thierh. u. Thierz.” első számaiban olvasható közlemény, mely Perroncito E. tnrnak fentmegnevezett irányban tett kisérleteiből szól.

Perroncito tur ki 1876-ban észlelte Olaszországban az első Trichinotist, és pedig egy kutyában, az ebből kiszedett Trichinekkel a kisérletek egész sorozatát tevé annak kipuhatolására, mily ellentállási képosséggel birnak azok a hő fokai iránt. Ezen kisérletek azon állandó eredményt adták, hogy ugy a szabad mint a betokolt Trichinek 48° C.-ná! elvesznek, ha ily hőségnek legalább 5 perczig vannak kitéve.

Esetleg ismét Perroncito tur. jött hozzá, hogy ő észlelte Olaszországban először disznóhusban is a Trichineket és pedig több Éjszakamerikából behozott sonkában s hasi részekken. Az Amerikából eredő gyanus husnemek azonnal lefoglaltattak s azoknak górcsői vizsgálatával P. tur. bizatott meg, ki két tanitványával, Forró- és Salino drral a 233 lefoglalt drbból 13 drb fertőzött drbot talált és pedig 3 sonkát a 76 hasrész közöl 10 drbot. A körülmény, hogy az egész rendőri engedély mellett ez eset felmerülhetett, átalános aggodalmat keltett s az ország majdnem minden városában lefoglaltatott a gyanus hus (Velenczében pl. 1000 klo szalonna). — A kormány mindenek előtt eltiltá a husbehozatalt Egyptomból, a török tartományokból, Amerikából és utóbb egyátalán a külországból.

Perroncito tur, a közegészségügyi szempontból fölötte fontos ama kérdésnek megfelelendő, valjon a házi gazdaságban s a kereskedésben fris vagy besózott disznóhus főzésének szokásos módja elegendő-e arra, hogy az emberbe oly hús evése folytán jutható ezen élődieket elölje, — kisérleteket tett ez irányban. — Miután már  azelőtt kimutatta volt, hogy a fonalférgek, megfelelő álczáikkal együtt állandóán elhalnak, hacsak 5 perczig is 48—50° c. hőségnek lesznek alávetve, — most kikellett kutatni mennyi idő szükséges arra, hogy főzés alatt nagyobb darabok, kolbászok stb. disznóhúsból középpontjukban is 50°-nyira hevüljenek s hogy ezen feltételek az általában szokásos főzési eljárásoknál a disznóhúsban teljesíttetnek-e. P. tanár főzési kisérleteket tett és pedig különböző nagyságú s különféle húsdarabokkal, sonkákkal, kalbászokkal, s különböző időtartamig főzte azokat. Igy pl. egy drb főtt bornyúhús 7 ctm. vastag 25 ctm. széles, 10 percznyi főzés után 53°C, 20 percz után 63°, 65°— 66°C. mutatott középpontjában.

Tudvalevőleg azonban oly nagy drb hús, ha mint főtt hús használtatik, legalább óra hosszat főzetik, mely idő alatt a hőmérsék minden részében kellő magasságot ér el. Egy 8 klo súlyú sonka 2¹/2 órai főzés után középpontjaiban 44¹/2,⁰C- 3 óra s 25 percz főzés után 62, 65, 74° hőséget mutatott.

Ilyen s hasonló kisérletek, melyek anyagát az állati test különféle részei adták, azon eredményre vezettek, mely szerént a főzésnek átalában szokásos tartama untig elegendő arra, hogy a húsban esetleg jelenlevő férgek, és pedig nemcsak a Cysticercusok, hanem a Trichinek is megölessenek, mint ezt P. tnr. kisérletei is bebizonyíták.

Szükséges és megnyugtató ezt tudni, kivált ha eszünkbe juttatjuk azt, hogy nálunk a húsféléknek egészség-rendőri ellenőrzése mily lábon áll ott, a hol egyátalán létezik; pedig átalában nem is létezik az. —y—

Különfélék.

Személyi hirek. A m. k. állatorvosi tanintézet kórboneztani tanszékéhez segéddé Krick Aladár abelkórodai tanársegéddé pedig Peth János állatorvos eddig volt ösztöndíjas, lett kinevezve; az ösztöndij-állomás pedig Szaghneister Béla okl. állatorvosnak adományoztatott.

Igazitás. Mult havi számunkban tévedésből kimaradt az, hogy Szuppiny Ödön a kőbányai vesztegelő vezetőjévé lett kinevezve.

Halálozás. Kauszek András, okl. állatorvos és a III. honvédlovas ezred 2. századánál gyógykovács febr. hó 13-án agy lobban meghalt.

Látogatás. Múlt hó 22-dikén dr. Kristóf Radoslav Horvátország országos állatorvosa és dr. Henszler Ferencz ezredorvos, kik egy horvát küldöttség tagjaiként Budapesten időztek, az állatorvosi tanintézetet meglátogatták s minden tekintetben nagy megelégedésüket nyilváníták az intézetben látottak felett.

 Kimutatás: Pápa városában 1879-dik évben az állatok között előfordult betegségek, elhullások és gyakorolt állategészség-rendőri intézkedésekről:

1.  Az 590 db. szarvasmarha létszámban járvány nem uralkodott, elhullott nem ragályos kórban, tehén: mellhártya és tüdőlobban 1., béllobban 3., és ökör franczia kórban 2., összesen 6 db.

2.  Az 546 db. ló közül nem ragályos kórban elhullott agylobban S., tüdőlobban 3., mellhártyalobban l.,kolika és béllobban 7., kiírtatott lábtörés végett 2., szélhüdéses 1 és ragályos  bőrféregben szenvedett 1. összesen a veszteség 16 db.

3.  Kutya befogatott 8 izben összesen 103. melyből tökéletesen szelid és veszélytelen, előbbi  tulajdonosának 42 db. vissza adatott; mint gazdátlan és részint harapós tulajdonságú 61 db. kiirtatott. Valódi dühös nem volt köztük.

4.  Az összes országos- és heti marhavásárokban egy bőrférges és két rühben szenvedő ló tartóztatott le. A bőrférges kiirtatott, a rühben szenvedők a városi vesztegistállóban gyógykezeltettek.

5.  Pápán  állomásozott három  állami mén által 42 db. helybeli 64 vidéki kancza födöztetett,

6.  Közös vágóhídon levágatott 6 mészáros által 855 tehén, 124 ökör, 56 bival, 13 bika összesen 1048 db. E szerint 74-el kevesebb mint 1878-ban és 245 darabbal kevesebb mint 1877-ben. A levágás alkalmával elkoboztatott és megsemmísitetett egy  franczia-kóros ökör. Magánházaknál szerencsétlen  borjuzás végett két tehén vágatott le.

7.  Vasuton elszállittatott  hízott ökör 152, igás és mustra ökör 404., tehén 188., bika 99., tinó 41., és bival 1 4., összesen 898 db, melyből az austriaí tartományokba 797. db. küldetett.

8.  Az összeirott és bejelentett 8 mén, 284 herélt 250  kancza, és 6 öszvér  közül osztályozás szerént hadi szolgálatra alkalmatlan 506., alkalmas: hátosnak 12., hámosnak 28, összesen 40 db. jegyeztetett be.

Spitzer Mór,  városi állatorvos.

Megnyílt térdkalács-iziilet s gyógyítása. Flore az „Archives de méd. véter. d'Alfort”-ban esetet közöl, melyben egy lónak térdkalács izülete átható sértés által megnyittatott volt. Ő ezen sértést folyton tartó hidegvizlocsolással (Irrigatio) kezelte s a baj egy hó alatt tökéletesen gyógyúlt.

Az első magyar sertéshizlaló s előlegező részvénytársaság a mult napokban tartotta meg közgyűlését, a melynek kimutatásából látható, hogy ez intézet, mely Schuster I. úr vezetése alatt áll, kifejlődésében igen szép előmenetelt tett; legjobban kitűnik ez abból, hogy a tiszta jövedelem 67,943 frtot tesz. Ebből 3457 frt a tartalékalaphoz,  mely ezáltal a 25 ezer frtot éri el), csatoltatik,

 200 frt a betegek pénztárába,— osztalékúl minden részvény után 20 frt esik. Ez intézetnek előhaladó kifejlődése ez év kezdetével biztosítékot nyert abban, hogy a kereskedelmi ngym. ministerium mellőzte azon hiányokat, melyek mellőzése igen sürgős volt. Ez által egyszersmint biztosítá a bel- és külföldnek a központi kőbányai piaczról egészséges sertéssel való ellátását. A kormány bizalmát fejezé ki az intézet iránt, midőn az egészségi- és transito-szállásokat állandósítá, miáltal az intézet a jövőben kiterjedtebb forgalomra számíthat.

A közgyűlés továbbá meghatalmazá az igazgatóságot az egészségi- és transitó-szállásokhoz esetleg szükséges épületek felállítására. Az elnök Adler Mór köszönetét fejezte ki különösen az igazgatónak Schuster urnak eredményes működéseért. — A felügyelő tanács eddigi volt tagjai egyhangúlag ujra megválasztattak.

A bécsi cs. kir. katonai állatorvosi tanintézeten dr. Müller Ferencz tanácsos és tanár a tanári testület által 3 évre megválasztatott az intézet igazgatójának s mint ilyen felsőbb helyen megis erősíttetett.

Ugyanazon intézeten Korzil Rajmund adjunktus, ki már több éve vezeti a kórboncztani osztályt, — az átalános kórtannak, a kórboncztannak s a törvényszéki állatorvostannak tanárává lett kinevezve.

A marhavész. Varsónak szomszédságában több községben hevesen kiütött a marhavész. Hasonlóképen Plonsk kerület 3 községében. Az orosz tartományokban Bessarábiában, Volhyniában, Jekaterinoslavban, Petrokoff, Podolia, Tauria és Kersonban a marhavész semmi módosúlást sem mutat. Ellenben Smyrna (török) kerületében megszűnt.

Mauritius szigetre májusban Madagaskarból oda bevitt marha által hurczoltatott be s gyorsan elterjedt. Az eddig elhullott és kiirtott állatok száma 17,946 drb ; az összes marhaállomány pedig 30 ezer drb.

Cyprus szigetét is nagyon meglátogatta a vész s Laonakára vonatkozólag a be- és kivitel be van tiltva.

A Montrealból deczember 22-én disznókkal rakott hajó Angolországba érkeztével hatóságilag lefoglaitatott, miután kitűnt, hogy ama disznók között az u. n. disznóvész volt jelen, mely a diphteritishez hasonló tüneteket mutat és „fekete nyelv”-nek mondatik. Útközben 100 drb felül hullottak el. Canadából bevitt disznók között ez az első esete volt a disznóvésznek.

Stockholmból jövő tudósítás szerént a kereskedelmitanács a tengeren való bevitelt lovak- és sz. marhát illetőleg bizonyos kikötőkre korlátozta.

Értesítés a keleti marhavész állásáról s egyéb ragályos és járványos állati betegségekről, folyó évi február hó 15-től 22-ig.

1.        Magyarország és

2.        Horvát-Szlavonország területe vészmentes.

 3. Á horvát-szlavon katonai határőrvidéken uralg marhavész a vinkovcei kerület Retkovce nevü községében

3. A fiumei tengerészeti hatóságnak távirati jelen-' tése szerint Fiuméban és vidékén az állategészségi állapot teljesen kielégitő.

A magyarországi hasznos háziállatok  közt  uralgó ragályos és járványos betegségek rovatos kimutatása:

 

Megye	Község	Az állatok faja és darabjainak száma	A kór megnevezése	Elhullott vagy gyógykezeltetik
Baranya	Patacs	1 dbsz.marha	lépfene	elhullott
Bács- Bodrog	Szabadka	1 „ ló	takonykór	kiirtatott
Győr	Győr	1 „ ló	„	„
J.-N.-K.-Szol.	Jászberény	juhok közt	himlő	gyógykez.
Kis-Küküllő	Kund	1 „ ló	takonykór	elhullott
Maros- Torda	Szász-Régen	2 „ „	rühkór	gyógyk.
P.-P.-S.-K.-K.	Budapest	5 „ „	takonykór	kiirtatott
	„	4 „ „	bőrféreg	„
	„	1 „ „	lépfene	„
	„	1 „ sz.marha	„	„
	„	1  „    „	tüdővész	„
Sopron	Vágh	1  „    „	lépfene	elhullott
Torontál	Katalinfalva	1  „    „	„	„
Ung	Mátyócz	2 „ ló	„	„
	Gerény	2 „ ló	„	„
Veszprém	Szunyogh p.	2 „ sz.marha	„	„
Zólyom	Pojnik	25 „ ló	rühkór	gyógyk.

Jegyzet. I. A ragályos és járványos állati betegségekre vonatkozólag az 1859. évi 32592. sz. belügyministeri szabályrendelet megfelelő §§-ai alkalmaztatnak.

II. A keleti marhavész kivételével azon ragályos és járványos betegségek, a melyek a mult heti kimutatásban benfoglaltattak és ezen értesítésben elő nem fordulnak, megszűnteknek tekintendők.

5. Az osztrák tartományokban uralgó marhavész állása a következő :

a) Bnkovinában uralg a marhavész az itzkányi vesztegintézetben ;

b) Dalmácziában uralg a marhavész a sinji kerületben Sinj községben és a spalatói kerületben Piano községben.

Megszűnt a marhavész a sinji kerületben Sinj községben és a spalatói kerületben Castel-Abbadessa községben.

Kelt Budapesten, 1880. évi február hó 22-én.

4626. sz.    A földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi m. kir.                    ministerium állategészségrendöri osztálya.

Szerkesztői közlemény.

Cs . . . . J . . . úrnak N.-Perkáta. A beküldött gyapjun górcső alatt semmi változást sem lehetett találni; valamint parasitát sem. Ha a bőrön pörkök volnának, olyant beküldeni; ha ez nincs, akkor csekély felületről leberetválni s úgy beküldeni.

K . . . . J . . . . v. áll. o. urnak Sz.-Régen. A megrendelést N. A. úr részére mai napon teljesítém. Az 1 frt 50 kr. többlettel mi történjék? Az I. és II. évfolyam még kapható; áruk a f. é. 1-ső számban olvasható.    A szerk.