A környezetdiagnosztikai és állomány-egészségügyi monitoring lehetőségek vizsgálata az összetett oktanú légzőszervi betegségek megelőzésére borjúállományokban

Abstract

A szarvasmarhák légzőszervi betegségkomplexe (BRDC) a tejtermelő ágazat veszteségeinek egyik fő oka (Gorden és Plummer, 2010; Panciera és Confer, 2010). Multifaktoriális betegségként kialakulásában a vírusos és bakteriális fertőző ágensek, az egyedi ellenálló-képesség, valamint a mikroklimatikus, tartástechnológiai és menedzsment tényezők egyaránt meghatározóak (Gulliksen és mtsai., 2009b; Griffin és mtsai., 2010; Ózsvári és Búza, 2015; Buczinski és mtsai., 2018b; Stokstad és mtsai., 2020). Utóbbi tényezőknek szerepe van a kórokozók túlélésében és terjedésében, továbbá fokozott stresszhatás esetén gyengítik a borjak általános ellenálló-képességét és a légzőrendszer védekező mechanizmusainak hatékonyságát (Ackermann és mtsai., 2010). A főbb kockázati tényezők közé sorolható a csoportos elhelyezés és a nagy csoportméret, a gyenge minőségű alom, az idősebb állatokkal való közvetlen érintkezés, a kedvezőtlen időjárási viszonyok (hő, hideg, hó, fagy) és a nem megfelelő levegőminőség, mint például a magas páratartalom, illetve emelkedett szállópor és káros gáz koncentráció (Lundborg és mtsai., 2005; Lago és mtsai., 2006; Svensson és Liberg, 2006; Taylor és mtsai., 2010; Ózsvári és Búza, 2015). Az állomány méretének is lehet némi hatása, ha nagyobb állományokban az állattartók kevésbé tudatosak, és kevesebb időt fordítanak az állatok megfigyelésére (Slavík és mtsai., 2009).