Medvefélék magyarországi állatkertekben való tartása, takarmányozása, egészségügye

Abstract

Szakdolgozatomban az irodalmi áttekintésen keresztül bemutatásra kerül egy átfogó kép a fogságban gondozott medvefélék tartásáról, takarmányozásáról és állategészségügyéről. Vizsgálatom ezen tényezők hazai állatkertben való gyakorlati megvalósulását célozta. Bemutatom az általam vizsgált tizenegy Magyarországi állatkertben; a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Budakeszi Vadasparkban, a Veresegyházi Medveotthonban, a Xantus János Állatkertben, a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban, a Kecskeméti Vadaskertben, a Jászberényi Állat- és Növénykertben, a Szegedi Vadasparkban, a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban, a Nagyerdei Kultúrparkban, a Nyíregyházi Állatparkban az alkalmazott tartástechnológiát, a használt takarmányozási protokollt és az előforduló betegségeket. Ezen felül szintén vizsgáltam kettő további intézmény a SZIE-ÁOTK, Patológiai Tanszékének és a NÉBIHÁDI- nak a boncolási jegyzőkönyveinek feldolgozásával az előforduló elhullásokat. Mindegyik állatkert betarja a hatályos jogszabályokat és törekszik az állatok környezetének gazdagítására. Így a fenti állatkertekben a jelenleg tartott 43 barnamedve, 1 jegesmedve, 2 feketemedve, 7 örvös medve és 3 pápaszemes medve adatait dolgoztam fel, valamint a korábban tartott állatok betegségeit, elhullásait. Az általam leírt, 14 elhullott medve közül 8 barnamedve, 5 jegesmedve és 1 örvös medve volt. Az elhullások egy része eutanázia alkalmazásának következménye az öreg kor, a leromlott általános állapot és az ebből következő állatjóléti megfontolások miatt. A hazai állatkertekben többször előfordult az ízületek degeneratív elváltozásának, a daganatos megbetegedéseknek, az ektoparazita vagy stressz okozta szőrhullásnak és a verekedésekből adódó harapott sebeknek, sérüléseknek jelenléte.