Terbutilazin ökotoxikológiai vizsgálata két hazai kétéltű fajon

Abstract

A mezőgazdasági tevékenységből származó növényvédő és gyomirtó szerek nagymértékű terhelést jelentenek az agrárterületeken vagy azok közelében élő állatok populációira. Természetvédelmi és humán-egészségügyi szempontból is fontos, hogy minél több információnk legyen a különböző peszticidek ökotoxikológiai, nem célszervezetekre gyakorolt hatásairól. A terbutilazin egy széles spektrumú gyomirtó szer, amelyet hazánkban és világszerte is nagy mennyiségben használnak. A hasonló kémiai szerkezetű és hatásmechanizmusú, az Európai Unióban betiltott atrazin esetében a nemcélszervezetekre gyakorolt káros hatások jól ismertek, például kétéltűek esetén befolyásolhatja az egyedfejlődés sebességét és az immunrendszert, csökkent testtömeget eredményezhet, hiperaktivitást és nőstény-túlsúlyos ivararányt is okozhat. Ezzel szemben a terbutilazin használatának ilyen jellegű kockázatairól nagyon keveset tudunk. Vizsgálatunkhoz barna varangy (Bufo bufo) és erdei béka (Rana dalmatina) petéket gyűjtöttünk különböző populációkból, majd laboratóriumi körülmények között neveltük őket. Az ebihalakat a lárvális fejlődés teljes időtartama alatt olyan vízben tartottuk, amely a terbutilazin két, természetes vizekben is előforduló koncentrációjának valamelyikét (0,3 μg/L; 3 ng/L), vagy csak oldószer kontrollt (1 μL/L etanol) tartalmazott. Kísérletünk során mértük azokat a tulajdonságokat, amelyek az állatok fitnesze szempontjából meghatározóak a természetben.