A széncinege tollazati színezete mint egységes jelzésrendszer

Abstract

Az állatok párválasztási jelzései információt nyújthatnak az egyed minőségéről, de ez az információ igen sokféle lehet. Gyakori egy fajon belül egyszerre több jelzés használata, de a jelzések egymáshoz való viszonya általában tisztázatlan. Különösen ritkán vizsgált kérdés, hogy a különféle jelzések által közvetített információban mennyi a párhuzamosság. Jó példa erre, hogy a madarak különböző eredetű színezeti foltjait, mint a karotinoid alapú és szerkezeti színezet, egymástól függetlennek tételezték fel, korrelációjukat és párhuzamos változásaikat még nem vizsgálták. Jelen munkámban hím és tojó széncinegéken (Parus major) a karotinoid alapú sárga mellszínezet és a szerkezeti alapú fekete fejtetőszínezet fenotípusos integrációját vizsgáltam ősszel (a nyári vedlés után), illetve a tavaszi költési időszakban végzett mintavételek segítségével. Arra voltam kíváncsi, hogy a spektrális adatokból a két testtájra számolt közös főkomponens tengelyek mennyi varianciát magyaráznak, mennyire hasonlóak szezonok és ivarok között, mutatnak-e kondíciófüggést, illetve lehet-e szerepük a szaporodási időszakban. Azt találtam, hogy a két testtáj színezete közt erősebb volt a kapcsoltság tavasszal, mint közvetlenül a vedlés után. A különböző színezeti tengelyek fontosságának megváltozása miatt, amelyet a tollkopás okozhatott, az őszi és tavaszi főtengelyek statisztikailag eltérőnek bizonyultak. A két ivar közt viszont ősszel és tavasszal is hasonlóak voltak a színezeti tengelyek. A sárga mell telítettségét és a fejtető ultraibolya visszaverését összekapcsoló színváltozó ősszel összefüggött a vedléskori kondícióval, tavasszal pedig költéssiker mutatókkal: a hímeknél a költéskezdés idejével, a tojóknál pedig a tojásszámmal. Eredményeink azt mutatják, hogy a különböző eredetű tollazati színek párhuzamosságait érdemes és fontos vizsgálni. Munkánk során egy új statisztikai módszert is teszteltünk a színezeti integráció vizsgálatára.