Az állatorvoslás, mint hivatás elemzése a Tolna megyében dolgozó állatorvosok véleményének tükrében

Abstract

Szakdolgozati munkám keretében a Tolna megyei állatorvosok hivatásukkal kapcsolatos véleményét mértem fel, amit az életkoruk, munkakörük, munkahelyük függvényében próbáltam elemezni. Ezzel a felméréssel egy tanszéki kutatássorozatba kapcsolódtam be, mely az országos felmérés után most megyékre lebontva értékeli az állatorvosok véleményét. Az ehhez szükséges kérdőívhez tartozó linket célzottan, e-mailen küldtük ki, melyhez a Tolna megyei állatorvosok 10 hónapig fértek hozzá. A kitöltés teljesen anonim és önkéntes volt. A kiértékelésnél a piackutatás hagyományos statisztikai módszereit alkalmaztuk. A kérdőívet 27 állatorvos töltötte ki és küldte vissza, melyek mindegyike értékelhető volt. A válaszadók többsége 50 év feletti (67%), és mindössze 23% volt 40 év alatti. Lényegesen több férfi töltötte ki a felmérést (97%), mint ahány nő (7%). Lakóhelyet illetően elmondható, hogy az állatorvosok nagyobbik része (60%) a megye kisvárosaiban él, 32% településen, vagy falun lakik, és csak 8% a megyeszékhelyen. Munkahely tekintetében szinte ugyanez az arány figyelhető meg néhány százalék eltéréssel. Az állatorvosok több mint háromnegyede (81%) praxisban dolgozik, 19% pedig egyszerre több területen is munkálkodik. 50%-uknak több jövedelemszerző tevékenysége is van, de ezek nagy hányada az állatorvosláshoz kapcsolódik. A válaszadók nagyobbik része gyermekkori álmát teljesítette azzal, hogy állatorvossá vált, és kellemes emlékekkel gondol vissza az egyetemen eltöltött évekre, nem bánta meg, hogy állatorvos lett, sőt 73% a mai eszével és tapasztalataival is újra ezt a hivatást választaná, és nagy részük (71%) hivatásnak tekinti munkáját. A döntő többség (77%) sikeresnek is érzi magát a munkájában, és azon a területen dolgozik, ahol azt korábban eltervezte, a siker zálogaként pedig sokan a tudást és szorgalmat jelölték meg, de fontosnak tartják a jó kapcsolatokat is. A Tolna megyei állatorvosok nagy része szívesen végzi mindennapi munkáját, örömét leli benne, ezért többségüknek még soha nem fordult meg a fejében, hogy szakmát váltson. Gyermekeiknek viszont kevésbé ajánlanák ezt a hivatást. Ennek talán az is oka lehet, hogy több mint felük (58%) érezte már úgy, hogy munkája hátrányosan hat magánéletére, és ennél kicsit többen vélekednek így egészségükkel kapcsolatban is. Másrészt az is játszhat szerepet ebben, hogy az állatorvosok nem érzik anyagilag megbecsültnek magukat, és ezt a társadalmi megbecsültség érzete sem tudja számottevően befolyásolni, valamint döntő többségük szerint ma nehezebb elhelyezkednie egy frissen végzett doktornak, mint anno az ő idejükben volt. A kitöltő állatorvosok véleménye viszont megoszlott, mikor arra kértük őket, hogy hasonlítsák össze az állatorvosok tevékenységet más doktori hivatással. Ha a végeredményt tekintjük, akkor elmondható, hogy szerintük nem kell több elvárásnak megfelelniük, mint egy másik hivatás doktorának (pl. humán orvos, jogász doktor), és nincs rajtuk nagyobb pszichés terhelés sem, azt viszont, hogy több munkát kell-e végezniük, nem tudták egyértelműen eldönteni. A válaszadók nagy része (89%) a segítő szakmák közé sorolja munkáját, ám kicsit kevesebben tartják az állatorvoslást hivatásnak.