Magyarországi parlagi sasok (Aquila heliaca) túlélési valószínűségei és szaporodási rendszere mikroszatellita allélek alapján
Absztrakt
A parlagi sas (Aquila heliaca, SAVIGNY, 1809) egy territoriális, szociálisan monogám ragadozó madár. Habár a költőpárok száma Magyarországon nő, fontosnak találtuk, hogy információt szolgáltassunk a fajvédelem számára, ezért megvizsgáltuk szaporodási rendszerüket egy 3 éves, és túlélési valószínűségeiket egy 10 éves, 135 territóriumról származó adatsoron. Mint minden más nagytermetű ragadozó madarat, a parlagi sast is nehéz befogni és gyűrűzni, ezért molekuláris módszereket alkalmaztunk egyedi azonosításukra. DNS-forrásként a fiókák hónaljából fészekmonitorozás alkalmával kitépett tollakat, valamint a fészek környékén talált vedlett felnőtt tollakat használtuk. A tollakból kinyert DNS-ből meghatároztuk az ivarukat, valamint fölszaporítottunk 13 mikroszatellita lókuszt, melyből 10 bizonyult alkalmasnak az egyedi azonosításhoz. Ahol rendelkezésünkre állt az adott fészekből apai, anyai és fióka genotípus, ott EPF vizsgálatot végeztünk.