Kérődzőkből izolált Mannheimia haemolytica és Bibersteinia trehalosi törzsek szerotípusai

Abstract

A Mannheimia haemolytica (M. haemolytica) és a Bibersteinia trehalosi (B. trehalosi) fajba sorolt baktériumtörzsek különféle, jelentős gazdasági kárral járó megbetegedéseket okoznak kérődzőkben. A M. haemolytica törzsek néhány hónapos borjakban, vírus-, vagy Mycoplasma-fertőzést követően tüdőgyulladást idéznek elő, és szerepet játszanak a szarvasmarha légzőszervi betegség komplexének (bovine respiratory disease complex, BRDC) kialakításában. Juh- és kecskeállományokban tüdő-, és tőgygyulladást, szopós bárányokban és gidákban vérfertőzést okoznak. A M. haemolytica és a B. trehalosi törzsek közös antigén szerkezeti rendszert képeznek. A felületi poliszacharid antigének alapján 17 szerotípust különítettek el. Ma a M. haemolytica törzseket 12, a B. trehalosi törzseket 4 szerotípusba soroljuk, míg egy, az A11-es szerotípusba tartozó törzsek a Mannheimia glucosida fajba kerültek át. A szerotípus meghatározása a járványtani követésen túl elengedhetetlenül szükséges a hatékony vakcinák összeállításához, mivel a M. haemolytica és a B. trehalosi esetében szerotípus-specifikus védelemre számíthatunk. A klinikai tüneteket mutató állatokból és a kórtani esetekből származó minták vizsgálatát végezték el. Összesen 27 juh, 23 szarvasmarha és 2 kecske vizsgálati mintái kerültek feldolgozásra. A vizsgálni kívánt baktériumtörzseket leggyakrabban orrváladékból, vagy tüdőszövetből tenyésztették ki. Az izolált törzseket tenyésztési, morfológiai és biokémiai tulajdonságainak vizsgálata után, további vizsgálatokig -80 °C-os hűtőben tárolták. A szerotipizáláshoz a M. haemolytica és a B. trehalosi típustörzseivel szemben hiperimmun savót termeltek nyulakban, melyek felhasználásával a törzseket passzív hemagglutinációs próba segítségével azonosították. A vizsgálatok célja annak megismerése volt, hogy hazánkban melyek a leggyakoribb M. haemolytica és B. trehalosi szerotípusok. Tenyésztési, morfológiai és biokémiai tulajdonságai alapján összesen 52, M. haemolytica-nak illetve B. trehalosi-nak bizonyult törzs került vizsgálatra. A tipizálás során 11 féle szerotípust azonosítottak, 9 esetben a szerotipizálás sikertelen volt. Szarvasmarha esetében a tüdőből tenyésztett törzsek közül három esetben A1- es, öt esetben A2-es, egy esetben T15-ös szerotípust állapítottak meg. A, méhből tenyésztett törzsek közül egy volt tipizálható, ez A5-ös szerotípusba sorolható, orrtamponból tenyésztett törzsekből hat esetben A2-es, egy esetben A7-es szerotípust azonosítottunk, három törzs pedig nem volt tipizálható. Juh tüdőmintákból A1, A2, A5, A6, A7, A8, és A13 szerotípusokat, orrtamponból pedig öt esetben A6-os, öt esetben A8-as, kettő esetben A11-es, és további 1-1 esetben A2, A9, A13 és A17-es szerotípusokat állapítottunk meg, míg 4 törzs nem volt tipizálható. Kecske tüdőből izolált törzsek közül mindkét esetben A2 szerotípust azonosítottak. Munkánk célja, hogy meghatározzuk a hazai kérődzők megbetegedéseiből izolált M. haemolytica és B. trehalosi törzsek szerotípusát, melyek további vizsgálata a célzott vakcinázás kidolgozásának lehetőségét adja.