Vízicsigák tenyésztése SPF állományok kialakítása és kísérleti fertőzések céljából

Abstract

A csigák tenyésztése állatorvosi szempontból azért lényeges számunkra, mert számos parazita lárvakori alakja fejlődik bennük. Ilyen például több métely lárvája (Fasciola hepatica, Dicrocoelium dendriticum, Schistosomat-fajok stb), és számos faj a tüdőben élősködő férgek közül (Protostrongylida, Angiostrongylus vasorum, Aelurostrongylus abstrusus). Ezeknek a parazitáknak az életciklusát laboratóriumi körülmények között szokták vizsgálni a csigákban. Ennek megvalósításához természetesen parazitáktól mentes csigákra van szükségünk. A természetes élőhelyükről begyűjtött csigák esetében nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy nem fertőződtek-e korábban valamilyen parazitával. Éppen ezért célszerű mesterséges körülmények között szaporított csigaállományokat használni a fertőzési kísérletekhez. A parazitózis szempontjából SPF állapotú, laboratóriumban tartott csigapopulációk fenntartása ugyanakkor nem könnyű feladat. Akadályt jelent az a tény, hogy a kísérletre használt csigafajok többsége nem adaptálódott a mesterséges körülményekhez. Valószínűleg sok generáció alatt válhatnának jól szaporítható, és a mesterséges körülményeket tűrő állatokká. A másik ok, hogy a csigák utódai a természetes körülmények között is nagyfokú mortalitást mutatnak. Ezért hatalmas mennyiségű utódot kell létrehozni, ahhoz, hogy biztonságosan tervezhető kísérleteket lehessen végezni velük. A munkánk célja az volt, hogy parazitáktól mentes (SPF), önfenntartó csigatenyészetet hozzunk létre, amelyek fogékonyak az általunk kiválasztott parazitákra, és elviselik a mesterséges környezetet. A parazitológiai vizsgálatokra felhasználható csigák közül a választásunk a meleget kedvelő Planorbella duryi fajra esett, amelyet már tartanak mesterséges környezetben, valamint olyan csigákra, melyeket a természetből hoztunk, és próbáltunk adaptálni a laboratóriumi körülményekhez. Ez utóbbiak a mocsaras vidékeken előforduló nagy mocsári csiga (Lymnaea stagnalis), és a fülcsiga (Radix auricularia) voltak. Ezeket a csigákat standardizált körülmények között tartottuk meghatározott hőmérséklet és fényviszonyok mellett.