Kólikaműtéteken átesett lovak túlélési arányai és posztoperatív komplikációi

Abstract

Kólikás betegségben szenvedő lovak nagy gyakorisággal fordulnak elő az állatkórházakban. Kezelési szempontból két lehetséges utat különböztetünk meg, a konzervatív kezelést és az exploratív laparotómiát. A világ legtöbb állatkórházában a kólika műtétek rutin beavatkozásnak számítanak, és elmondható, hogy szinte mindennaposak. Tanulmányomban, a 2008-2009-ben a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának üllői Nagyállat Klinikáján, kólika műtéten átesett lovak túlélési arányait és műtéteik után esetlegesen kialakuló rövid és hosszú távú komplikációkat vizsgáltam. A tanulmányomban vizsgált időszakban a klinikára kólikás tünetekkel érkező lovakból 108 db került be a műtőbe. Átlag életkoruk 8,16 év volt. A műtét alatt 29 (26,9%) db ló hullott el. Ebből 26 (24,1%) lett elaltatva és 3 (2,8%) hullott el endotoxin sokk következtében. Az ébresztő boxba a lovak 73,1%-a ment be de azt csak 71,3% hagyta el. Relaparotómiára 12 (15,6%) lónál volt szükség. A kórházat 61 (93, 8%) ló hagyta el. A relaparotómián átesett lovakból 7 (58,3%) hullott el a műtét alatt és 2 (16,6%) a műtétet követően a kórházban. A 12 lóból 3 ló hagyta el a kórházat relaparotómia után. Elmondható, hogy az egyszer műtött lovak esetében a hosszú távú túlélési arány 93,3% míg ez a kétszer műtött lovak esetében csak 25%. Korábbi kutatások szerint az idős kor a fiatalhoz képest kockázati tényezőt jelent a kólika kialakulásában és a túlélés rossz prognózisával is összefügg (Reeves et al, 1989). Jelen tanulmányomban, hasonlóan Mair et Smith 2005-ös eredményeihez, nem találtam szoros összefüggést a kólikában szenvedő ló kora és túlélési esélye között. Ez arra a megállapításra enged következtetni, hogy az öreg lovak ugyanolyan jól gyógyulnak és élik túl a kólikát, mint a fiatalok. A rövid távú posztoperatív komplikációk közül a visszatérő kólikás nyugtalanság vezető helyen áll 23,1%-al az egyszer műtött lovak esetében. Ez az arány a relaparotómián átesett lovaknál viszont már egy jóval magasabb, 58,3%-os érték. A kólikát a hasmenés követi melynek 12,3%-os előfordulási aránya van a relaparotómián átesett lovakkal ellentétben, ahol viszont nem állapítottam meg hasmenést, mint rövidtávú komplikációt. Érdekesség, hogy legkisebb arányban az egyik legveszélyesebb komplikáció, a hashártyagyulladás fordul elő mindössze 4,6%-os gyakorisággal. A relaparotómián átesett lovak esetében kólikás nyugtalanságot a reflux, az endotoxaemia és a hashártyagyulladás követi. A hosszú távú posztoperatív komplikációk közül a már említett kólikás nyugtalanság a leggyakoribb. A tulajdonosok elmondása alapján ez 9,8%-ban fordul elő. Ez követi a ventrális hasfali sérv, ami csekély 1,6%. Nagyon jó eredménynek mondható, hogy a kétszer műtött lovak esetében hosszú távú komplikáció nem alakult ki. A tulajdonosok elmondása szerint ezek a lovak teljesen egészségesek és munkában vannak. A túlélési arányok és posztoperatív komplikációk felmérése nagyon nehéz feladat a jelentős számú nemzetközi tanulmány ellenére is. Ez abból adódik, hogy a kórházban a kólikával diagnosztizált lovak elbírálása és túlélési esélyeinek megbecsülése sokszor tapasztalati alapon történik és nagyon változó az állatorvosok között. Tanulmányom elkészítése után elmondhatom, hogy a SZIE-ÁOTK üllői Nagyállat Klinikáján végzett felméréseim eredményei sokban egyeznek a más országokban készített hasonló felmérések eredményeivel, sőt elmondhatom, hogy bizonyos esetekben kimagasló eredményekkel büszkélkedhet a klinika, ami mindenképpen biztató jel a jövőre tekintve.

Survival rates and postoperative complications in colic cases Today, most of the large animal clinics often have patients arriving on a daily basis suffering from colic symptoms. Treatment wise, there are two possible ways of handling colic. One can either treat colic in a conservative way or perform exploratory laparotomy. Nowadays in most large animal clinics, colic surgeries are performed routinely. In this study, I compared the survival rates, the short and long term postoperative complications of colic surgeries with international results. The research was completed at Szent István University, Faculty of Veterinary Science Large Animal Clinic, Üllő, Hungary for 2008-2009. During the study period, 108 horses were operated out of all the horses that arrived to the clinic with colic symptoms. Their median age was 8,16 years. During the surgeries 29 (26,9%) horses died out of which 26 were subject to euthanasia and 3 died of endotoxin shock. 73.1% of the horses went to the recovery stall but only 71.3% left it. 12 horses required relaparotomy. 61 horses were released from the hospital. Out of all the horses which had relaparotomy, 7 have died during surgery and 2 passed away postoperatively in the hospital. 3 horses left the clinic after relaparotomy. It can be stated that in the case of those horses which have had only one surgery, the long term survival rate is 93.3% while those with two laparotomies have a survival rate of 25%. According to previous studies the old age is considered a risk factor in the development of colic and correlated with the bad prognosis of survival (Reeves et al, 1989). Just like Mair and Smith in their 2005 study, I also didn’t find any close correlation between the age of the horse and its survival. This suggests that old horses can recover from colic surgeries just as well as younger horses. Recurrent colic is the leading short-term postoperative complication with 23.1% among those animals that had one surgery only. This value is a lot higher, 58,3% in the case of those horses with relaparotomy. Colic is followed by diarrhoea with 12,3% in horses with one surgery. Diarrhoea wasn’t observed in the case of those animals which had two surgeries. Interestingly, one of the most dangerous complication, peritonitis occured only in 4,6% of the cases. Recurrent colic is follewed by reflux, endotoxaemia and peritonitis in the group of relaparotomic horses. The already mentioned recurrent colic is also the leading long-term complication. According to the owners, recurrent colic happens in 9,8% of cases. This is followed by ventral hernia with a miniscule 1,6%. The horses with two surgeries had no long-term complication which can be considered a great result. These horses are healthy and back in regular work. The assessment of survival rates and post operative complikcations prooves difficult even though there are a lot of international publications discussing the same topic. This is due to the fact that often the evaluation of colic cases are based upon the experience of the treating veterinarian. After completing my study, I can clearly state that my results are very similar to the results in other publications. Some values are even better than the ones in other studies which can be considered a positive feedback about the clinic’s work.