A magyar szürke szarvasmarha állományának átfogó genetikai elemzése

Abstract

A magyar szürke szarvasmarha a 17-18. században alakult ki az Alföldön, a kereskedelem során országunkba érkezett podóliai marhák leszármazottjaként. Szívós, ellenálló fajtaként meghatározóvá vált az ország exportjában. Azonban az 1900-s évek szövetkezeti szerkezete és a nyugatról érkező intenzív fajták, háttérbe szorították. Megmentése csak a tenyésztők összefogásának köszönhető, de állománya így is jelentősen lecsökkent. A fajta újbóli népszerűsítése és tenyésztése folyamatos feladata a MSZTE-nek. Ennek során különös tekintettel kell lenni a genetikai változatosság megőrzésére, hiszen a történelmi hatások miatt beszűkült állomány beltenyésztési leromlása jelentősen megnőtt. Jelenleg tehát a tenyésztés egyik elsődleges célja, hogy a fajta változatosságát megőrizzék, és a rokontenyésztést elkerüljék. Ehhez szükségszerűen nagyon szigorú szabályok alapján zajlik a tenyészállatok kiválasztása, és a törzskönyvbe vétele. De, mint minden őshonos fajta, ez is a konstans alacsony állománylétszám okozta problémákkal küzd. Ráadásul a zömmel ridegtartott állatok nyilvántartását munkaerőigényes pontosan vezetni, illetve genetikai vizsgálatokra is szükség van az egyedek azonosításához. Ezen feladatok megkönnyítéséhez szükséges kidolgozni egy rendszert, hogy az állatok adatai elemezhetők legyenek, mind a párosítási tervek, mind a tenyésztési munka ellenőrzése szempontjából. Kutatásomban ehhez statisztikai módszereket alkalmaztam a MSZTE által rendelkezésemre bocsátott törzskönyvi adattáblán.