A dexamethason hatása a C57BL/6 egérben kiváltott autoimmun encephalomyelitisre

Abstract

A sclerosis multiplex (SM) napjaink egyik legfontosabb neurológiai betegsége. A számos kutatás ellenére sem sikerült még feltárni patomechanizmusát és a mai napig gyógyíthatatlan betegség. A tudomány mai állása szerint, az összetett környezeti hatások mellett a genetikai perdiszpozíciónak jelentős szerepe van a betegség kialakulásában. Számos kezelési móddal kísérleteztek, de napjainkban is a legkorábban alkalmazott glükokortikoid, dexamethason (DX) terápia a leghatásosabb a SM-ben szenvedő betegek életminőségének javításában. A DX hatékonysága annak köszönhető, hogy indukálja a T sejtek apoptosisát, valamint protektív hatást fejt ki a vér-agy gátra. Azonban a hosszan alkalmazott DX terápiának számos mellékhatása is ismert. Habár a SM kizárólag humán betegség, tanulmányozásához mégis elengedhetetlen, hogy megfelelő állatmodelleket alkalmazzunk. Az autoimmun betegségekre fogékony C57BL/6 egértörzsben kísérletesen kiváltott autoimmun encephalomyelitis (EAE) bizonyult a legreprezentatívabb modellnek mindközül, ezért vizsgálataink során is ezt alkalmaztuk. Az EAE-t egérspecifikus myelin oligodendrocyta glikoproteinnel (MOG) váltottuk ki. Az immunizálást követő 5. napon elkezdtük a DX terápiát, melyet a 18. (EAE/1) illetve a 25. (EAE/2) napig folytattunk. A neurológiai tüneteket naponta 1-től 5-ig terjedő skálán értékeltük. A 18. illetve a 25. napon az állatokat perfundáltuk, agyukat és gerincvelőjüket kiboncoltuk, melyekből szövettani metszeteket készítettünk. A metszeteket Hematoxilin-eozinnal (HE) és Luxol Fast Blue-PAS (LFB-PAS) festéssel festettük meg. A HE festett metszeteken a gyulladásos indexet, míg a LFB-PAS festéssel festett metszeteken a demyelinizáció mértékét határoztuk meg. Az így kapott értékeket összegezve kiderült, hogy a C57BL/6 egéren, MOG-gal kiváltott EAE neurológiai tüneteinek súlyossága és a hisztopatológiai elváltozások szoros összefüggésben vannak egymással, kivéve a ventrális agytörzs és a kisagy területét. Demyelinizáció csak a gerincvelőben alakult ki, mértéke szintén korrelációban van a kialakult tünetek intenzitásával. A DX neuroprotektív hatása mindkét kísérletben, a neurológiai tünetek súlyosságától függetlenül bizonyítható. A DX terápia késlelteti a tünetek kialakulását, a meglévő tüneteket enyhíti, csökkenti a CNS-ben létrejövő perivasculáris sejtes infiltrációt, valamint a demyelinizáció mértékét.

Nowadays multiple sclerosis (MS) is one of the most important neurological diseases. Despite of the enormous preclinical and clinical research, the patomechanism of the disease is unidentified and it is still an incurable disease. The etiopathology MS is multi-factorial, involving complex environmental effects and genetic predisposition. There are several therapeutic approaches; however the earliest glucocorticoid (dexamethason-DX) therapy has been proved to be the most effective in the amelioration of the relapses and also in improvement of the quality of life of MS patients. The effectiveness DX is due to its dual action: induction of T cell apoptosis and protection of the integrity of the blood-brain barrier. However, there are numerous side-effects of the long term DX therapy. Although MS is an exclusively human disease, it is inevitable for preclinical research to generate and study analogous animal models. The experimental autoimmune encephalomyelitis (EAE) in C57BL/6 mice which are susceptible to autoimmune disease has been proved the most suitable model to MS and that was the reason why we use this model in our examinations. The EAE is induced by an injection of mice-specific myelin olygodendrocyte glycoprotein. DX therapy was started on day 5 after immunization, and it was continued to day 18. (EAE/1) or day 25. (EAE/2). Neurological symptoms were evaluated daily, on a scale of 1-5 according to the severity of the symptoms. On day 18 and 25 mice were sacrificed, percardially perfused. Fixed brain and spinal cord was dissected, paraffin embedded and cut for histological staining. The sections were stained with hematoxylin-eosin (HE) and Luxol Fast Blue-PAS (LFB-PAS) for assessment of inflammation index and the extent of demyelination. Close correlation was found between the neurological scores and the inflammatory lesions in the spinal cord but not in the ventral brainstem and the cerebellum. Demyelination appeared exclusively in the spinal cord and there was also correlation with the severity of the neurological signs of neuroinflammation. The ameliorating effect of the DX has been proved in both experiments. The DX was delayed the incidence and the first appearance of clinical signs as well as the severity of symptoms. Histopathology revealed a remarkable reduction in inflammatory lesions and reduced demyelination.