Majmok altatási protokolljainak vizsgálata

Abstract

Vizsgálatunk során 27 altatási eseményt hajtottunk végre és követtünk nyomon, három majomfaj 25 egyedénél. A beavatkozásokra többnyire a napi állatorvosi munka részeként került sor, így fontos szempont volt a gyakorlatias, kis idő- és eszközigényű módszerek kiválasztása. Az altatások mindegyike indokolt volt, azokat nem kísérleti célból végeztük. Az adott célt leginkább szolgáló altatási protokollokat keresve választásunk a ketamin önálló, illetve midazolammal kombinált alkalmazására esett. Az általunk végzett beavatkozások során rövid idő alatt nagy számú egyed altatását kellett végrehajtani, így egy-egy állat vizsgálatára csupán néhány perc állt rendelkezésre. De ennyi idő is elegendő lehet az általános állapot és a kondíció megítélésére, valamint az alapvető paraméterek, mint a pulzus és a légzésszám mérésére. A 2009.szeptemberétől 2010.májusáig tartó vizsgálati időszakban három alkalommal került sor műtéti beavatkozásra. Ezek monitorizálása során a rutin beavatkozásoknál részletesebb információk gyűjtésére volt lehetőségünk. Sikeresen alkalmaztunk például pulzoximétert mindhárom esetben a pulzus és két alkalommal az oxigénszaturáció mérésére az állatok ujján, illetve tenyerén elhelyezett érzékelővel. Két operáció során inhalációs, a harmadik esetben pedig intravénás anesztéziát végeztünk. Az állatokról nyert adatokon kívül az alkalmazott protokoll legfontosabb tulajdonságait is feljegyeztük, mint az első, majd a kívánt hatás kialakulásához szükséges idő; a felhasznált anesztetikumok teljes és testtömegre vonatkoztatott mennyisége. Az elvégzett beavatkozások többnyire komplikációk nélkül zajlottak, eltekintve a repülőfecskendő használatából eredő kisebb sérülésektől. Egy esetben végződött az altatás az állat elhullásával, amelynek oka azonban a boncolás alapján nem a helytelenül megválasztott altatási protokoll volt. Az gyűjtött adatok részletesebb elemzése referenciák hiányában nem lehetséges, de mindenképpen kiindulópontként szolgálhatnak az azonos vagy akár más fajhoz tartozó egyedek későbbi altatása során.

In our study we accomplished the immobilization of 25 animals belonging to three different species of monkeys. The interventions were a part of the daily veterinary routine, so it was important to choose methods which need short time and only a few instruments. All of immobilizations was reasonable and not to do as a proof. We looked for the anesthetic protocol which mostly serves our given goals so we choosed the using of ketamin in itself or in a combination with midazolam. In the course of the interventions we had to immobilize a lot of animals within a short time so we had just a few minutes to examine each monkeys. But this short time can be enough to consider the health status and condition and to measure the essential parameters like pulse and respiratory rate. In the examination period from September 2009 to May 2010 we realized three surgical interventions. Through the monitoring of these we could collect more detailed informations like through the routine immobilizations. For example we used pulse oximetry successfully to measure heart rate and saturation with a sensor placed on finger or palm. By two of the operations we used inhalation and by the third one intravenous anesthesia. Out of collected data about animals we noted the most important features of applied anesthetic protocols as the necessary time for first and complete effect, the dosage and the full quantity of used narcotics. Most of the anesthesia episodes were without complications aside from small lesions caused by darts. In one case the anesthesia closed by death of a squirrel monkey, but on the grounds of dissection the reason of death was not the use of a false anesthetic protocol. The more detailed analysis of collected data is not possible in lack of references but these can be used as a starting point in the future by the immobilization of monkeys belonging to the same or to an other species.