Kutya-robot interakció etológiai vizsgálata különös tekintettel a problémamegoldó viselkedésre

Abstract

Valódi egyedfelismerésnek nevezzük, amikor az egyedek képesek specifikus ismertetőjegyek alapján megkülönböztetni egymástól más egyedeket, valamint erre támaszkodva adott egyeddel szemben specifikus viselkedést mutatnak. A kutyák (Canis familiaris) különbséget tudnak tenni az emberek között, és felismerik saját gazdájukat. Korábbi tanulmányokból kiderült, hogy a kutyák hajlamosak szociális interakcióba lépni önjáró (autonóm) ismeretlen ágensekkel (UMO). Azonban nem tudjuk, hogy emlékeznek-e ezekre az ágensekre hosszú távon, vagy a szociális interakciónak csak az adott viselkedéstesztben volt hatása. Jelen kísérletben azt vizsgáltuk, hogy a kutyák képesek-e egyedfelismerő képességüket általánosítani egy UMO-ra rövid interakciót követően, valamint emlékeznek-e az UMO-val történt interakcióra hosszabb távon. A Familiarizáció során az UMO segített a kutyáknak megszerezni egy számukra elérhetetlen labdát, majd játékos interakcióba lépett azokkal. A Visszamérés során, egy nap, egy hét vagy egy hónap elteltével, egy négyirányú választásos tesztben figyeltük meg a kutyák UMO-val szembeni viselkedését, azaz felismerik-e a korábban látott egyedet. Ezután a kutya ugyanabba a problémamegoldó és játékos helyzetbe került, mint a Familiarizáció során. Ezáltal meg tudtuk vizsgálni, hogy a kutya emlékszik-e az UMO interaktív és segítő viselkedésére általánosságban (függetlenül attól, hogy felismerte-e magát az egyedet).