A kortikoszteron szerepe barna varangy (Bufo bufo) ebihalak ragadozó-indukált méregtermelésében
Absztrakt
Az élővilág számos faja használ mérgező hatású vegyületeket természetes ellenségeikkel
szembeni védekezésre. Ilyen méreganyagok a bufadienolidok is, amelyeket a varangyfélék
termelnek bőrmirigyeikben. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a barna varangy (Bufo
bufo) ebihalak nemcsak a ragadozók jelenlétére reagálnak fokozott méregtermeléssel, hanem
számos más stresszhatásra is (táplálékhiány, magas egyedsűrűség, szennyező anyagok).
Azonban a bufadienolid szintézis élettani szabályozásáról nagyon keveset tudunk. A
kísérletünk során azt vizsgáltuk, hogy a kortikoszteron, a kétéltűek fő stresszhormonja,
hogyan befolyásolja az ebihalak ragadozó-indukált méregtermelését. Azt a két hipotézist
teszteltük, hogy a bufadienolidok szintézisét a kortikoszteron stimulálja (H1), vagy
ugyanazok a hormonok stimulálják, mint a kortikoszteronét (H2). Az ebihalakat három
kezelési csoportba osztottuk. A kontroll csoport egyedeinek tartóvizébe 1 µl/l etanolt
adagoltunk (oldószer kontroll), a másik csoportéba kortikoszteront (125 nM), míg a
harmadikéba metirapont (110 µM), ami a kortikoszteron szintézisét gátolja. Azt
prediktáltuk, hogy H1 esetén a kortikoszteron kezelés fokozza a méregtermelést, a metirapon
csökkenti; H2 esetén viszont fordítva, mivel a glükokortikoid-stimuláló hormonok
termelését a kortikoszteron negatív visszacsatolás által csökkenti, míg a metirapon fokozza.
A kezelések 48, illetve 144 órán át zajlottak. Az egyedek fele ragadozó kezelésben is
részesült: csapó sügér (Perca fluviatilis) jelenlétére utaló szaganyagokat kaptak a vizükbe a
hormonkezelés ideje alatt. A kísérlet végén az ebihalak bufadienolid tartalmát
folyadékkromatográfiás (HPLC-MS) módszerrel, míg az ebihalak kortikoszteron ürítését
enzim-immunoassay (ELISA) módszerrel mértük, és ezeket az adatokat lineáris kevert
modellekkel elemeztük.