A rejtettheréjűség vizsgálata kandúrban

Abstract

Szakdolgozatom célja, hogy áttekintsem a rejtettheréjűség okait és következményeit kandúrban. Ez a rendellenesség a macskák 1-1,5%-át érinti, és megnyilvánulhat unilaterálisan és bilaterálisan is. Mivel a herék leszállása a születés körüli időre tehető, ennek a folyamatnak az elmaradása hamar detektálható. Az, hogy mi okozza a rejtettheréjűséget, nagyon ritkán állapítható meg. A cryptorchismus következményei súlyosak, mivel ezek infertilitáshoz, TDShez és a here daganatos elváltozásához vezethetnek. Dolgozatomban egészséges és cryptorchid kandúrokból származó szérum-tesztoszteron, ITT, és a herékből készült szövettani metszetekben a kanyarulatos csatornák átmérőit és a csírahám magasságát vizsgáltuk. Célunk az volt, hogy az egészséges állatok vizsgálati eredményeit összehasonlítsuk a szakirodalomban található adatokkal, a rejtett heréjű egyedek eredményeit pedig az egészséges állatokéval. N= 27 egészséges, és n=4 cryptorchid állatot vizsgáltunk meg. A cryptorchid állatok scrotumban helyeződő heréit külön vizsgáltuk. A vizsgálatok elvégzéséhez az állatokat ivartalanítottuk. A hormon vizsgálatokat Tesztoszteron ELISA kittel végeztük, a kanyarulatos csatornákat és a csírahámokat szövettani metszeten vizsgáltuk. Az egészséges állatok vizsgálati eredményei a szakirodalomban leírtaknak megfelelően alakultak. A cryptorchid állatok eredményeinél azonban, a várakozásunktól eltérően, jóval magasabb szérum tesztoszteron szinteket kaptunk eredményül, mint egészséges állatban. Rendkívül érdekes megállapítást tettünk ezzel kapcsolatban: az adataink alapján az abdominalis rejtett heréjű állatokban a szérum tesztoszteron szint töredéke az inguinalis rejtett heréjű állatokéhoz képest. A mérési eredmények alapján ugyanakkor az inguinális és abdominális herékben mért értékek nem jellemzően különböznek. Az összes többi általunk vizsgált paraméter a várakozásainknak megfelelően jóval alacsonyabb értéket adott a cryptorchid állatokban. A rejtett heréjű egyedek leszállt heréjének csírahám értékei szélesebb tartományban mozogtak, mint az egészséges állatokban, néha még magasabb értékek is megjelentek. Ennek oka lehet esetleg egy kompenzációs mechanizmus, amivel a scrotumba leszállt here pótolja a rejtett here kieső funkcióit. Megfigyeltük, hogy a cryptorchid állatok scrotumban helyeződő heréiben mért ITT, és a szövettani paraméterek jóval nagyobb emelkedést mutattak az egészséges állatokéihoz képest. Ebből két dologra lehet következtetni, vagy a már említett kompenzációs mechanizmus okozza ezeket a változásokat a paraméterekben, vagy az unilateralis cryptorchid állatok scrotumban helyeződő heréi sem tekinthetőek egészségesnek. A kandúrokkal végzett kutatásoknak számos tudományos haszna van. Ha jobban megértjük ezeknek az állatoknak a hím nemi funkcióit, elősegíthetjük bizonyos nagymacska fajták kihalástól való megmenekülését. Ezen felül a humán andrológiai kutatásokban is előszeretettel használnak kandúrokat modellállatként, mivel a hím nemi funkciók hasonlóak kandúrokban és férfiakban. Ezért, ha pontosabban ismerjük a kandúrok nemi működését, és defektusait, ez közelebb hozhatja a megoldást egyes humán esetekben is.

The aim of our study was to review the causes and consequences of cryptorchidism in tomcats. This abnormality has a prevalence of 1-1,5% in cats. Unilateral form is more common than the bilateral form. The descent of the testicles into the scrotum include 3 phases: the transabdominal, the transinguinal and the inguinoscrotal phase. This whole procedure has to be finished to the day of birth, or just a few days later. All phases are under control of different factors, like INSL3 and testosterone. Numerous anomalies can cause cryptorchidism; genetical causes like mutation of INSL3 and LGR8 genes, mutation of AR, Klinefelter’s syndrome, Noonan’s syndrome and Down-trisomy for example. Environmental factors can lead to cryptorchidism too, like pesticides and xenooestrogenes. The consequences os cryptorchidism are severe: infertility, TDS and testicular cancer. In our study we examined healthy and cryptorchid tomcats after neuterising. We took blood samples, and testis samples to measure testosterone-levels, and we examined also tissue samples to measure the diameter of the semeniferous tubules, and the heights of the germinal epithelium. We compared our results with the results from other studies. Our results clearly showed, that ITT levels, the diameter of the semeniferous tubules and the hights of the germinal epithelium are significantly lower in tomcats suffering from cryptorchidism, than in healthy ones, besides serum testosterone levels were found to be significantly higher in cryptorchid animals. We found an interesting connection between abdominal cryptorchidism and very low serum testosterone levels, and between inguinal cryptorchidism and high serum testosterone levels.