A faállomány szerkezetének és összetételének hatása a taplógombákra az őrségi erdőkben
Absztrakt
Kutatásunkban a faállomány szerkezeti, illetve összetételi jellemzőinek és a fán élő nagygombák (taplógombák) széles értelemben vett csoportjának kapcsolatát vizsgáltuk az Őrségi Nemzeti Park területén, 35 mintaterületen, 30x30 méteres mintavételi egységekben. A gombák felmérését 2009 augusztusában, a területeken szisztematikusan végighaladva végeztük. Feljegyeztük a fajt, a termőtestek mennyiségét, a szubsztrátumként szolgáló faanyag faját, típusát, átmérőjét. A faállományt jellemző háttérváltozóink kiterjedtek a fafaj-összetételre, a fatörzsátmérő-kategóriákra; külön adatok álltak rendelkezésre a holtfa mennyiségéről, minőségéről, környezeti, táji és történelmi változókról, a mintaterületek egymáshoz viszonyított térbeli helyzetéről. Ordinációs elemzések (főkomponens-analízis, detrendált korreszpondencia-analízis és redundancia-analízis), illetve regressziós modellek segítségével vizsgáltuk a taplógombák fajszámára, abundanciájára, az egyes fajcsoportokra ható legfontosabb háttértényezőket. Ezek alapján a taplógombák közösségére, fajszámára leginkább a fák átmérőjének (az állomány korának), a bükk (Fagus sylvatica) arányának a mintában és a második katonai felmérés időszakában (1829-1866) a területet övező szántók arányának volt hatása. A gombafajok tömegességére negatívan hatott a mintában az erdeifenyő- (Pinus sylvestris) és az előbb említett szántók aránya is. A szaprotróf életmódot folytató gombák csoportjára (fajszámára) a bükk arányán és a fák átmérőjén kívül a fény mennyisége és a terület elhelyezkedése is hatással volt. A taplógombafaj-összetételt leginkább fafaj-összetételre, méretre és korra vonatkozó háttértényezők határozzák meg. Vizsgálatunkban sok fajhoz tudtunk új előfordulási adatot szolgáltatni, továbbá több indikátorként használható fajt azonosítottunk a területeken.