Tojásretenció okainak retrospektív radiológiai vizsgálata díszmadarakban

Abstract

Munkánk során célunk volt, hogy díszmadarakban felderítsük a tojásretenciót okozó kórképeket a radiológia segítségével. Vizsgáltuk a kórképek előfordulási gyakoriságát és a köztük lévő összefüggéseket, illetve, hogy a tojásképzés alatt zajló élettani folyamatok és a kórképek között látható-e radiológiai reláció. 34 tojásretenciós esetet vizsgáltunk meg, amelyekben kielemeztük a lehetséges kórokokat a röntgenfelvételeken, majd kiemelten foglalkoztunk a tojás túl nagy méretével, mint lehetséges kórokkal. Meghatároztuk egészséges madarak esetében a tojás relatív nagyságát a medencéhez és a combcsonthoz viszonyítva. A meghatározott arányszámok segítségével megállapítottuk, hogy előfordul relatív méretbeli probléma. A vizsgálat első felének eredményei rendkívül összetettnek bizonyultak, a kórokok között bonyolult összefüggések vannak. A kórokok közül a petevezető-gyulladás, a máj megnagyobbodása és a tojás héjának lágysága fordult elő legtöbbször. A vizsgálat második felének eredményei a tojás méretbeli eltéréseivel kapcsolatosak. A tojások harántmérete egyszer sem bizonyult túl szélesnek az általunk vizsgált hullámos- (Melopsittacus undulatus) és nimfapapagájok (Nymphicus hollandicus) esetében, ami arra utalhat, hogy a tojás méretbeli akadálya elhanyagolható a tojásretenció kóroktanában. A relatív hossznövekedés aránylag ritkán, 26%-ban fordult elő, azonban nem lehet tudni, hogy a tojás hosszirányú méretnövekedése játszik-e bármilyen szerepet a tojásretenció kialakulásában. A vizsgálatban megfigyeltük a medence tágulását a tojásképzés alatt. Hullámos papagájok medencéje nem mutatott számottevő tágulást. Nimfapapagájok esetében azonban a tojásképzés során a két fancsont egymástól jelentősen távolodik. Ekkor VD röntgenfelvételen a két acetabulum közötti távolság és a két os pubis közötti legkisebb távolság aránya mindig 100% vagy az alá esik. Ha nimfapapagáj tojókat tojásrakási időszakon kívül vizsgálunk, akkor az előbbi arányszámok mindegyike 100% vagy annál magasabb. Abban az esetben, amikor a tojás héja annyira lágy, hogy radiológiailag nem látható – az ultrahang diagnosztika mellett – ezt az adatot lehetne felhasználni a tojásretenció diagnosztizálására.

The purpose of my thesis was to explore the causes of egg-binding in caged birds with the help of the radiology. We investigated the frequency and the relationship of these causes. We also examined if there is any radiologically visible connection between the causes and the physiological processes during egg formation. We analysed the x-ray records of 34 birds, suffering in egg retention. In these cases We explored the causative agents of egg-binding, and we measured the relative egg size. We determined the relative egg size in healthy birds with the help of the femur and the pelvis size. With the use of these determined numbers I investgated the role of the egg size in the 34 cases. In the first part of my thesis we found complex relationships among the causes of egg-binding. The most significant causes were salpingitis, liver enlargement and soft egg shell. In the second part of my thesis we describe the results in connection with egg size in budgerigars (Melopsittacus undulatus) and in cockatiels (Nymphicus hollandicus). According to the determinated numbers we could not find any case where the egg was too wide. This suggests that the egg size does not play an important role causing egg binding. Nevertheless we found in 26% of the investigated cases relatively too long egg, but the role of egg length causing egg retention is not known. We also noticed the dilatation of the pelvis during egg formation. In budgerigars the pelvis did not show any extension. However in cockatiels the two os pubis moved off from each other during egg formation. At this time in ventrodorsal radiographs the distance between the two acetabulums and the shortest distance between the two os pubis gave a ratio. During egg formation this ratio was always 100% or less but in inactive periods the ratio was always 100% or more. This measurement can be useful in the diagnostic procedure of egg-binding, especially if the egg shell is so soft, that it can not be visualized with radiography.