A debreceni kutyák bélféreg-fertőzőttségének felmérése

Abstract

A kutyák száma a világ minden országában, így Magyarországon is növekvő tendenciát mutat. A kutyatartási kultúra fejlődése ellenére azonban a kutyákban élősködő bélparaziták napjainkban is komoly közegészségügyi veszélyt jelenthetnek. A debreceni kutyák bélparazita-fertőzöttségével kapcsolatban 1995-ben már megjelent egy tanulmány. A szerző célja a 2011-es felmérés során annak felderítése volt, hogy az elmúlt évek során hogyan változott a Debrecenben, és környékén élő ebek bélféreg-fertőzöttsége, illetve a kutyatartók ismerete erről a témáról. 2009 júliusa és 2011 májusa között 88 menhelyen élő, és debreceni állatorvosok segítségével 78 háznál élő kutya bélsármintáját gyűjtötték össze és vizsgálták meg felszíndúsítással. Az összesen megvizsgált 166 mintából 71 (42,8 %) volt pozitív valamilyen bélparazitára nézve, 95 minta (57,2 %) viszont negatív volt. Ezzel szemben az 1995-ben vizsgált bélsárminták nagyobb arányban (50,7 %) bizonyultak pozitívnak. A 71 pozitív minta közül a különböző parazita-fajok előfordulási gyakorisága a következőképpen alakult: 46 Trichuris vulpis, 36 Ancylostomatidae, 9 Uncinaria stenocephala, 5 Toxascaris leonina, 4 Toxocara canis és 1 Capillaria sp. A szerzők szerint a 2011-ben kapott alacsonyabb prevalencia hátterében az állhat, hogy valóban csökkent a kutyák fertőzöttsége, de az eltérő mintaszám is okozhatja a különbséget. Természetesen a két vizsgálatot nem lehet közvetlenül összehasonlítani. 1995-ben a leggyakrabban előforduló parazitafaj a T. canis volt, amely a fertőzött állatok 47,9 %-ában fordult elő. 2011-ben a T. vulpis-t mutatták ki a legtöbb mintából, a fertőzött kutyák 64,8 %-ában, míg a T. canis-t csak a fertőzöttek 5,6 %-ában találták meg. Ennek okaként a különböző korosztályok képviselőinek eltérő arányát jelölték meg. A háznál tartott kutyákat vizsgálva azt tapasztalták, hogy amíg 1995-ben a 221 háznál élő eb bélsármintája közül 98 (44,3 %) volt pozitív, addig 2011-ben a 78 vizsgált mintából csak 19 (19,2 %), tehát ebben a csoportban a két felmérés eredménye közötti különbség jóval nagyobb. A tulajdonosok körében végzett kérdőíves felmérés alapján összességében azt állapítható meg, hogy a kutyatartók igen nagy része tisztában van a bélparazitákkal kapcsolatos veszélyekkel. Az állatorvosok szerepvállalása a tulajdonosok tájékoztatásával kapcsolatban sajnos eléggé hiányosnak tűnik a felmérés alapján. A szerzők véleménye szerint részben ennek is köszönhető, hogy a kutyáknak majdnem 80 %-a nincs megfelelően féregtelenítve, ami komoly állat- és közegészségügyi veszélyt hordozhat.

Just as in every other countries of the world, the number of dogs is increasing in Hungary as well. In spite of the development of dog-keeping culture, intestinal parasites of dogs can still mean a considerable threat for public health. A study regarding the infection of dogs in Debrecen with intestinal parasites has already been published in 1995. The aim of this survey in 2011 was to expose and analyze how the rate of infection of dogs with intestinal worms in and around Debrecen has been changing in the last years. Moreover, the survey also revealed how the awareness of dog-keepers has been changing. Faecal samples were collected and analyzed by means of flotation from July, 2009 until May, 2011. Samples derived from 88 dogs living in animal shelters and from 78 other dogs living with their own keepers. As of the latter, the collecting process was performed with the help of local veterinarians. The total number of examined samples was 166. From them 71 (42.8 %) were proved to be positive in terms of the presence of some kind of intestinal parasites and 95 samples (57.2 %) were negative. In contrast to these results 144 of the total examined 284 faecal samples (50.7 %) were found to be positive in the 1995 survey. The 71 positive samples show the following prevalence of different parasite species: 46 Trichuris vulpis, 36 Ancylostomatidae, 9 Uncinaria stenocephala, 5 Toxascaris leonina, 4 Toxocara canis és 1 Capillaria sp. According to the author the lower prevalence results of 2011 can be explained with two different phenomena. It can be the result of the actual lowered rate of intestinal parasite infection among dogs but the differing number of samples can also be the cause of this decreased prevalence. Naturally, the two studies cannot be properly compared to each other. In 1995, the most frequent parasite species was T. canis (47.9 %) from the infected animals. In 2011 T. vulpis was detected in most of the samples (64.8 %). T. canis was only found in 5.6 % of the infected dogs. As a reason of it, the differing number of sample-providers from various age groups was marked. When examining dogs living with their owners, it was found that while in 1995, 98 (44.3 %) of the examined 221 ones were found to be positive, then in 2011 only 19 (19.2 %) of the examined 78 dogs proved to be positive. Consequently, in this group the results of the two studies differ more considerably. Based on the survey using questionnaires among dog owners, it can generally be stated that most of the owners is aware of the dangers related to intestinal parasites of dogs. The survey shows a rather deficient engagement of veterinarians in informing the owners properly. This is one of the reasons – according to author - why almost 80 % of all dogs are not satisfactorily de-wormed which can carry serious animal and public health risks.