Az állatorvoslás, mint hivatás elemzése a kereskedelemben dolgozó állatorvosok véleményének tükrében
Absztrakt
Szakdolgozati munkám keretében az Állat-egészségügyi Igazgatástani és Agrár-gazdaságtani Tanszéken egy tavaly megkezdett kutatássorozatba bekapcsolódva azt vizsgáltam, hogy hogyan vélekednek a kereskedelemben dolgozó állatorvosok szakmájukról, valamint saját életpályájukról. Az Állatorvos-tudományi Kar belső hálózatán 3 hónapig elérhető kérdőív kitöltése anonim módon, önként történt. A válaszok feldolgozása és kiértékelése a piackutatásoknál használt statisztikai módszerek alkalmazásával történt.
A beérkezett 32 válasz közül az összes értékelhető és feldolgozható volt. A kitöltők mindegyike 30 évesnél idősebb, és többségben vannak közöttük a férfiak (63%). 47%-uk Budapestet, 34%-uk kisvárost jelölt meg lakhelyéül, míg megyeszékhelyen (9%), és településen (9%) élők száma kevesebb. Ehhez képest a legtöbben (72%) Budapesten, valamint megyeszékhelyen (13%) dolgoznak, és összesen 12%-ot ér el az egyéb településen tevékenykedők százalékos aránya. A válaszadók 88%-a kizárólagosan kereskedelemben dolgozó állatorvos (12%-uk több szakterülettel is foglalkozik), jóllehet a válaszadók túlnyomó többsége (78%) nem a kereskedelemben tervezte az elhelyezkedést, de már nem bánja, hogy így alakult. 81%-uk egy jövedelemszerző tevékenységi körrel rendelkezik, kettőnél többel egyikük sem, és 91%-uk kizárólag az állatorvoslásból él. A válaszadók többsége (59%) gyermekkori álmának beteljesítése miatt választotta az állatorvoslást, de sokakat (19%) a későbbi jó megélhetés vezérelt. A kitöltők 69%-át kellemes emlékek fűzik az egyetemi éveikhez, továbbá a mai tudásuk és tapasztalatuk mellett is ugyanennyien választanák még egyszer az állatorvosi szakmát. A válaszadók 81%-a nem bánta meg, hogy állatorvos lett, 75%-a érzi magát sikeresnek munkájában, 56%-a pedig soha nem gondolt a szakmaváltásra.
Az állatorvosi munkavégzés magánéletre, illetve egészségre gyakorolt hatását megvizsgálva a válaszadók több mint fele gondolja úgy, hogy munkája néha bizony hátránnyal van a magánéletére (63%), és az egészségére (66%), és a kitöltők közül többen érzik szakmájuk egyértelmű negatív hatását az egészségükre (25%), mint a magánéletükre (16%). A kitöltő állatorvosok fele szerint társadalmilag megbecsült szakma az állatorvoslás, és ugyancsak a fele szerint anyagilag viszont nem, bár 56%-uk biztosítottnak érzi belőle saját és családjának megélhetését. A kitöltők döntő többsége (78%) szerint szakmája nem jár sem nagyobb elvárással, sem több munkával (78%), sem nagyobb pszichés terheléssel (75%) más doktori címet viselő munkavégzőkhöz képest. A kereskedelemben dolgozó állatorvosok 63%-a az állatorvoslást egyértelműen az ún. segítő szakmák közé sorolja, és ennél valamivel többen (69%) gondolják úgy, hogy hivatásnak és nem szakmának tekintendő. In my research, presented in this paper, I investigated the opinion of medical representative veterinarians related to their job and career. I joined a research project which started last year at the Department of State Veterinary Medicine and Agricultural Economics. Data collection took place through a questionnaire, which was available on the intranet system of the Faculty of Veterinary Science for a three-month period. The participants gave responses anonymously and voluntarily. Processing and data analysis were carried out with the application of statistics used in marketing research.
All of the received 32 responses were acceptable for analysis, and all participants were above the age of 30, the majority of whom were men (63%). 47% of the participants reported that they live in a small town; whereas, the number of people living in big cities (9%) or villages (9%) is smaller. In contrast to these, the majority (72%) works in Budapest and in other big cities (13%); however, only 12% works in villages. 88% of the participants work only as medical representative veterinarians (12% having more than one speciality). Although the majority of them (78%) did not plan to have this career, they do not regret the decision. 81% woks in one particular area making a profit, none of them work in more than one area, and 91% of them only work as a veterinarian. The majority of the participants (59%) have chosen this job because it was their childhood dream; however, good living and financial conditions were motivating for many of them (19%). 69% claimed to have good memories related to their university years; furthermore, in the light of their current knowledge and experience the same number of them would choose this job again. 81% of the participants do not regret becoming a veterinarian, 75% thinks they are successful, and 56% has never thought of changing their current job to another one.
Concerning the influence of this job on private life and health, more than half of the participants (63%) believe that their job has disadvantages regarding their private lives or health. Moreover, 25% definitely experiences the negative effects of their job on their health, and 16% shares this opinion in connection with private life. Half of the participating veterinarians think that this job is appreciated socially, and also half of them think that it is not the same concerning the financial aspects despite the fact that 56% considers their living conditions appropriate. The vast majority (78%) claims that in comparison with other doctoral professions their job does not have more expectations, does not require more work (78%), and it does not mean any increased pressure psychically either (75%). 63% of medical representative veterinarians consider their job to be one of the so called ‘helping’ jobs, and a smaller majority (69%) believes that this ought to be considered a career or lifestyle rather than a job.