Az eltérő patkolási technikák hatása a patamechanizmus működésére

Abstract

Napjainkban a lovak már inkább csúcsteljesítményű sportlovakhoz hasonlíthatóak, mint munkaeszközhöz. A feszített munkatempó és az egyre fokozódó elvárások, a teljesítménykényszer nagyon gyakran a lovak túlterheltségéhez, mozgásszervi problémákhoz, előbb vagy utóbb sántasághoz vezet. A megfelelő edzésterv, takarmányozás és ellátás mellett a lábak karbantartása is elengedhetetlen fontosságú a csúcsteljesítményhez. Az elmúlt években napvilágot látott számos új patkolási technika lehetővé teszi a tulajdonosok számára, hogy a kováccsal esetleg az állatorvossal is egyeztetve az állat számára a legmegfelelőbbet válasszák ki. Ennek ellenére mégis kevés tudományos alapokon nyugvó vizsgálati eredmény támasztja alá az adott módszer tényleges hatékonyságát. Vizsgálatunk alapja ez a rés tudományos eredményekben. Néhány napjainkban divatos, gyakran használt technika patamechanizmusra kifejtett hatását vizsgáltuk kadaver patán. A vizsgálat során használt lólábakon a patamechanizmus működését hat alkalommal vizsgáltuk meg. Először eredeti állapotában, majd pataszabályozást követően is végeztünk vizsgálatokat. Ezután szabvány patkót, talpkitöltő szilikont, illetve betétet használva szintén elvégeztük a méréseket. A vizsgálatok eredményei alapján kijelenthető, hogy tudományos vizsgálati adatokkal alá tudjuk támasztani az eddigi feltételezéseinket, miszerint a patát érintő bármilyenfajta beavatkozás a patamechanizmus működésére hatással van. Emellett az eredmények tükrében leszűrhető legfontosabb következtetés, hogy a patkósarkak használata meggátolja a patamechanizmus működését – nyugalmi állapotban kapott érték: 69,78 mm, a terhelés alatt mért érték: 69,5 mm -, negatívan befolyásolva a pata alakulását. A sarkak használatát tehát célszerű csak a valóban elengedhetetlen alkalmakra korlátozni.

Today horses are more like high-performance athletes than equipments of everyday’s work. The stressed pace of work and the high expactations, the pressure to achive frequently leads to overload, causes problems in the locomotive system and sooner or later results lameness. Beside the proper training system, nutrition and supplies, taking care of the distal limb and right farriery technique is almost essential to the horse to do its best. In the last few years many new farriery techniques have been published. The owners have a lot of options, many ways how to shoe their horse. In consultation with the farrier and the vet they can choose the most appropiate shoeing technique. Despite the increasing demands there are just few scientific researches in this topic to prove the efficacy of certain techniques. The object of our study was this scientific gap. We examined some technique those are used often nowadays to see how they affect the mechanism of the hoof. During the test measurements were performedsix times on each limb. At first we measured examined the hoof mechanism in the original conditions of the limbs. Then they were trimmed and theywere measured again. After the examination of the hoofmechanism of the barefoot limbs we used normal horseshoe, silicone and pad also. Based ont he results of the tests it can be stated that any intervention made ont he hoof influence the hoofmechanism. In addition the fact that the use of wedges block the hoofmechanism is also remarkable – in rest the the distance between the bulbs was 69,78mm, int he weightbaring period it was only 69,5mm. This effect of the wedges negatively affect the biomechanism of the hoof. We should use wedges only when it is really needed.