A kacsa és a házityúk intestinalis spirochaetosisának (brachyspirosisának) vizsgálata

Abstract

A különböző házimadárfajok enteralis kórképei fontos gazdasági jelentőséggel bírnak. A baromfifajok bélcsatornát érintő betegségei között ismerünk olyanokat, amelyekben egy vagy több vírus játszik szerepet a megbetegedések kialakításában (pl. a csirkék fertőző satnyasága, vagy a kispulykák PEC/PEMS kórképe). Előfordulnak olyan enteralis betegségek is, amikor az etetett takarmány nem megfelelő összetétele vagy minőséghibái emésztési rendellenességet és a bél baktériumflórájának következményes eltolódását idézik elő (pl. fertőző elhalásos bélgyulladás). Ismerünk továbbá olyan Spirochaeta-fajokat (B. hyodysenteriae, B. alvinipulli, B. intermedia, B. pilosicoli) amelyek hajlamosító tényezők fennállása esetén képesek felnőtt madarakban bélgyulladást, hasmenést előidézni. A madarak intestinalis spirochaetosisáról (AIS) házikacsában eddig nem voltak nemzetközi adatok, tyúkok esetében pedig hazai viszonylatban nem történt a betegségről esetleírás. A jelen dolgozat célja a házikacsa és a házityúk intestinalis spirochaetosisának (brachyspirosisának) természetes körülmények között történt előfordulásával és kísérletes előidézésével kapcsolatos járványtani, klinikai, kórbonctani, kórszövettani és kóroktani (immunhisztokémiai, bakteriológiai, molekuláris biológiai) vizsgálatok eredményeinek bemutatása, valamint a kacsa- és tyúkállományainkban előforduló Brachyspira-törzsek izolálása, tipizálása és antibiotikum-érzékenységének meghatározása volt. A vizsgálatok a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság (MgSzH-ÁDI) budapesti intézetének rutindiagnosztikai vizsgálati anyagainak a felhasználásával történtek. A betegség, elhullás okának felderítése céljából vizsgálatra küldött állatokat kórbonctani, kórszövettani, immunhisztokémiai és bakteriológiai vizsgálatnak vetettük alá. Az így szerzett ismereteket a kezelő állatorvosoktól kapott járványtani, néhány esetben pedig az időjárással kapcsolatos adatokkal is kiegészítettük. A bélből szelektív táptalajon kinőtt Brachyspira-fajokat biokémiai és molekuláris biológiai vizsgálatokkal kíséreltük meghatározni, és megállapítottuk a kórokozó antibiotikum-érzékenységét. A meghatározott Brachyspira-fajokkal kísérletes fertőzést végeztünk, a kórokozó kolonizációs illetve megbetegítő képességének tanulmányozása végett. A házikacsák intestinalis spirochaetosisát 2008-tól – az első megállapítástól – felnőtt kacsaállományokban rendszeresen megállapítjuk. Ezekben az állatokban a betegség döntően az első tojástermelési ciklus végén jelentkezik. A két részletesen vizsgált (A és B) állományra jellemző volt a magas (18,4 és 16,6%) mortalitás. Az elhullott állatokban kórbonctani és szövettani vizsgálattal súlyos fibrines vak- és vastagbélgyulladást, vesefibrózist, máj- és lépamyloidózist, valamint esetenként az ujjízületek duzzanatát, gyulladását lehetett látni. Immunhisztokémiai módszerrel a vastagbelekben valamennyi állatból kimutatható volt a kórokozó. Fenotípus- és genotípus-elemzéssel hét izolált törzsből négy (A állomány) B. hyodysenteriae-nek, nyolc izolátumból pedig öt (B állomány) B. pilosicoli-nak volt meghatározható. Növendékállományban történt vizsgálatokkal összesen 3 pecsenyekacsa és 1 növendék-törzskacsaállományból 32 elhullott madár került vizsgálatra. Az elhullások emelkedése rendszerint 3-4 hetes korban kezdődött, és a 7000-15000 létszámú állományok mintegy 7-9 %-át érintette. Az elhullott állatok kórbonctani és kórszövettani vizsgálata során az intestinalis spirochaetosisra jellemző vastagbél-elváltozások (fibrines-elhalásos gyulladás) enyhébb formában voltak felismerhetők, mint a felnőtt kacsák brachyspirosisa esetén. Emellett két állományban takarmányozási ártalomra gyanút keltő máj- és veseelváltozásokat (májelfajulást, heveny tubulonephrosist), egyben kacsacircovírus-fertőzöttséget, egyben anatipestifer betegséget, egyben pedig nem megfelelő tartási körülményekre jellemző elváltozásokat is meg lehetett figyelni. A növendék-törzskacsaállomány ismételt vizsgálatával 8 és 9 hónapos korban fibrines-elhalásos vastagbélgyulladás és félheveny veseelfajulás – azaz a felnőtt törzsállatok brachyspirosisára jellemző elváltozások – voltak megfigyelhetők. A brachyspira-fertőzöttséget valamennyi állományban igazolni lehetett az állatok többségének vastagbelében immunhisztokémiai, baktériumtenyésztéses és molekuláris biológiai vizsgálatokkal. Az izolált 10 Brachyspira-törzs többsége (7 izolátum) B. pilosicoli-nak volt meghatározható. Hazai tyúk szülőpárállományokban, különböző (50, 87 ill. 47 hetes) életkorban profúz hasmenés volt megfigyelhető az állatok 10-50%-ában. Az érintett egyedek bélsara emésztetlen takarmányrészeket és vizes fázist tartalmazott, vagy barnás-sárga színű, erősen bűzös volt. Az alom átnedvesedett, a környezet, a tyúkok tollazata, a tojások héja híg bélsárral elszennyeződött. A tojástermelés és a keltethetőség csökkenése, a hasmenés ismételt jelentkezése után, elérte a 15-20%-ot. A tojások héja elvékonyodott, törékennyé, színe világosabbá vált. A tojók legyengültek, nehezen mozogtak, gyakran ültek. A talpbőr megvastagodott, berepedezett és másodlagos fertőzések miatt gyakran begyulladt. A napi elhullások száma enyhén (heti 0,3-0,4%-ról 0,7-0,8%-ra), vagy egyáltalán nem növekedett. Az izolált Brachyspira-törzsek biokémiai tulajdonságai és szekvencia-analízis alapján kilencből öt esetben B. hyodysenteriae-nek egyben pedig B. intermedia-nak bizonyultak. Az izolált törzsekkel naposállat (kacsa és csibe) fertőzési kísérleteket végeztünk. Naposkacsák vastagbelében a B. alvinipulli, B. pilosicoli, valamint a kacsa-, tyúk- és sertéseredetű B. hyodysenteriae megtelepedett, onnan a kórokozók a kísérlet lezárásakor kimutathatóak voltak. Csibék vastagbelét csak fajazonos B. hyodysenteriae-vel tudtuk eredményesen (mind kloákán, mind szájon át) fertőzni, azonban a kórokozót csak első héten tudtuk az állatokból visszaizolálni. Az állatokban brachyspira-fertőzésre visszavezethető kórbonctani és kórszövettani elváltozást nem lehetett megfigyelni. Felnőtt házikacsák intestinalis spirochaetosisáról a nemzetközi szakirodalomban elsőként számoltunk be, és megállapítottuk, hogy a nandu és a házilúd megbetegedéséhez (valamint a sertésdysenteriához) hasonló, elhullásokkal járó, súlyos fokú elhalásos vastagbélgyulladás jön létre. Növendékkacsa állományokban a brachyspira fertőzés önállóan nem okoz elhullásokat, de más kórokozókkal együtt hozzájárulhat az állatok megbetegedésének súlyosbításához és a veszteség mértékének növeléséhez. Felnőtt tojótyúk-állományokban – a külföldi megfigyelésekkel összhangban – tartós hasmenéssel és termeléscsökkenéssel járó brachyspirosist figyeltünk meg, amely nem járt számottevő elhullással. A különböző Brachyspira-izolátumokkal naposkacsákat és naposcsibéket fertőzve nem sikerült klinikai tüneteket vagy elhullással járó megbetegedést kiváltani, azonban a szájon át, vagy kloákán keresztül bejuttatott kórokozó – az állatfaj és a Brachyspira-faj által eltérő mértékben – tartósan megtelepedett a vastagbél nyálkahártyájában a hám felületén és/vagy a mirigyek üregében, ezzel lehetőséget teremtve a későbbi megbetegedésre.