A kutyák hasnyálmirigy-gyulladásának prognosztikai és terápiás lehetőségei

Abstract

A kutyák hasnyálmirigy-gyulladásának kutatása során arra kerestük a választ, hogyan lehet a diagnózist és a betegség súlyosságát pontosabban megállapítani, továbbá tanulmányoztuk azt is, hogy milyen lehetőségek vannak a gyógykezelés hatékonyabbá tételére. Ennek érdekében kutatásunk első lépéseként készítettünk egy retrospektív felmérést, amelyben vizsgáltuk a betegség előfordulását, klinikai jellegzetességeit és kimenetelét. A második tanulmányunkban meghatároztuk két olyan laboratóriumi paraméter prognosztikai értékét, melyeket a kutyák hasnyálmirigy-gyulladásában még nem vizsgáltak (tiroxin) vagy korábban csak kis esetszámon tanulmányoztak (C-reaktív protein, CRP). A kutatásunk harmadik részében a pancreatitis gyógykezelésében fontos szerepű enteralis táplálás lehetőségeinek tanulmányozása során kidolgoztuk a postduodenalis táplálásra alkalmas nasojejunalis tápszonda levezetésének új endoszkópos módszerét. A 80 esetet magába foglaló retrospektív felmérésünkben megállapítottuk, hogy az olyan egyszerűen vizsgálható paraméterek, mint a felvételkori általános állapot, a klinikai adatok (a nationale adatai, a gyakoribb tünetek, az előforduló társbetegségek, a kialakuló szövődmények), valamint a rutin laboratóriumi paraméterek nem mutatnak szoros összefüggést a betegség kimenetelével a hypothermia és a metabolikus acidosis kivételével. Mivel a korábban leírt prognosztikai modelleket bonyolultnak és időigényesnek tartottuk, érdeklődésünk továbbra is olyan laboratóriumi paraméterek vizsgálatára irányult, amelyek egyszerűen és gyorsan meghatározhatóak, és az emberek hasnyálmirigygyulladásában (CRP) vagy a kutyák egyéb megbetegedéseiben (tiroxin) már igazolták megbízható prognosztikai értékűket. A vizsgálatunkat 19 heveny hasnyálmirigy-gyulladásban megbetegedett kutya bevonásával végeztük. Megállapítottuk, hogy a CRP egyszeri meghatározása nem alkalmas a kimenetel megítélésére, többszöri vizsgálata azonban hasznos lehet a betegek állapotának nyomon követése során. A tiroxin ugyan jó prognosztikai mutató, de nem specifikus a kutyák heveny hasnyálmirigy-gyulladásában, ezért önálló alkalmazását nem javasoljuk a kórjóslat felállításakor. E paraméter meghatározásával azonban hasznosan egészíthetjük ki a korábbi prognosztikai modelleket. A súlyos, heveny hasnyálmirigy-gyulladásban a szövődmények időben történő felismerésénél talán még fontosabb azok megelőzése. Ebben kiemelt jelentőségű a korai postduodenalis táplálás, amely pancreatitisben jejunalis tápszonda behelyezésével valósítható meg. A harmadik kutatásunkban megállapítottuk, hogy a minimálisan invazív módon, endoszkóppal levezetett nasojejunalis tápszonda jól használható rövid idejű jejunalis táplálásra egészséges kutyákban, és alkalmazása jelentős előrelépést jelenthet a hasnyálmirigy-gyulladásos kutyák terápiás célú táplálásában. Megállapítottuk továbbá, hogy a nasojejunalis tápszonda alkalmas jejunalis chymus mintavételére. Az általunk kidolgozott mintavételi módszerrel lehetőség nyílik a jejunalis béltartalom gyors és egyszerű vizsgálatára. A kutyák hasnyálmirigy-gyulladásban végzett kutatásainkkal rámutattunk a betegség kórjóslatának és gyógykezelésének új lehetőségeire. Az eredményeink pontosabb megítélése érdekében további vizsgálatokat tartunk szükségesnek, nagyobb létszámú betegcsoportban.

During our studies we investigated the possibilities of a more accurate diagnosis and prognosis of canine pancreatitis, furthermore we were looking for more effective ways of therapy. At first, we performed a retrospective study involving 80 dogs diagnosed with acute pancreatitis. The goal of our work was to investigate the occurrence, the clinical characteristics and outcome of the disease. In our second study we investigated the prognostic value of C-reactive protein (CRP) and thyroxine. The prognostic value of CRP was described only in few studies including small study groups, while the prognostic role of thyroxine was not described previously at all in canine pancreatitis. In the third part of our research – during the investigation of the possibilities of enteral nutrition in dogs – we developed a new endoscopic method of nasojejunal tube placement for postduodenal feeding. In our first retrospective study we found that the simple markers, such as general state, clinical data (e.g. data of nationale, frequent symptoms, co-existing disorders and complications) and routine laboratory parameters do not correlate with disease severity except for hypothermia and metabolic acidosis. Since we considered the previous clinical classification schemes too difficult and time consuming, we turned our attention to such laboratory markers that are relatively simple and inexpensive to determine, and are good prognostic indicators in human pancreatitis (CRP) or in canine diseases other than pancreatitis (thyroxine). To evaluate the role of these parameters in the prognostic assessment, we performed a study involving 19 dogs suffering from acute pancreatitis. We concluded that a simple measurement of the CRP value is not appropriate to predict the outcome. However, sequential measurements may be useful in monitoring clinical progression and response to treatment. Thyroxine is a sensitive but not specific prognostic indicator in canine pancreatitis, therefore its sole application in the prognostic assessment is not suggested. However, it might be a valuable prognostic parameter of the previously established clinical classification schemes. Prevention of severe complications with early enteral nutrition in acute pancreatitis is even more important than to detect them when they are already present. Early postduodenal nutrition can be accomplished via jejunal feeding tube in pancreatitis. In the third part of our research we concluded that endoscopically assisted nasojejunal tube placement is a minimally invasive, well-tolerated method for short-term jejunal feeding in healthy dogs. It might become an essential part of the clinical nutrition of dogs with pancreatitis in the future. In our study, we were able to gain jejunal chyme via the nasojejunal tube. Our method may offer a minimally invasive alternative for chyme sampling and examination. During our research we pointed out new possibilities in the management of canine pancreatitis. To evaluate the usefulness of our results, further studies are required in larger population of clinically ill dogs.