Lovak húgykövességének diagnosztikája és sebészeti gyógykezelésének lehetőségei

Abstract

A lovak húgykövességét 1840-ben írták le először korbonctani esetként. A lovak vizeletének tulajdonsága ellenére, melyek kedveznek a kőképződésnek, ritka az elváltozás előfordulása, azonban gyakrabban jelentkezik 10 évnél idősebb herélt lovakban. Az urolithiasis kóroktana még nem teljesen tisztázott, de az bizonyos, hogy az urolithok megjelenésének két feltétele van. Az egyik a kőképződési centrum kialakulása, a másik a kristályok kicsapódása, növekedése. Az előbbiért a gyulladásos folyamatokat (hólyaggyulladás, pyelonephritis) és a sejtelhalásokat, -leválásokat (nem-szteroid gyulladáscsökkentők okozta) tartják leginkább felelősnek, az utóbbit a túltelített, kalciumban gazdag vizelet és alkalikus pH-ja teszi lehetővé. Ennek megfelelően a köveket túlnyomórészt kalcium-karbonát alkotja, melynek két megjelenési formája van. Egy tüskés felszínű, morzsalékony és egy sima felületű, szilárd típust különböztetünk meg. A lovak urolithiasisának diagnosztikája nehéz, mert a tünetek lehetnek szegényesek (testsúly-, teljesítménycsökkenés), és kisebb részben lehetnek specifikusak (gyakori, nehezített vizelés, hematuria). A biztos diagnózis felállításához számos kiegészítő vizsgálatra van szükség (vér-, vizeletvizsgálat, UH, cisztoszkópia). Gyógykezelése szinte csak sebészeti beavatkozással lehetséges. Számos műtéti technikát írtak már le a húgykövesség kezelésére. Az alábbi technikák közül kell kiválasztani a kő mérete, helyeződése, sebészi tudás és felszereltség alapján a megfelelőt: nephrotomia, nephrostomia, ureterotomia, pararektális cisztotomia, perinealis urethrotomia, laparocisztotomia és nephrectomia. Az utóbbi kettő beavatkozást nem csak konzervatív, hanem laparoszkópos technikával is elvégezhető. A betegség kórjóslata jó, ha a húgykövet eltávolítják és nem társul hozzá veseelégtelenség. Ellenkező esetben a kórjóslat igen rossz. Az általunk ismertetett esetekben a lovakat vizelési panaszokkal, gyakori, nehezített vizeléssel, hematuriával szállították be. E két lónál mindhárom esetben ultrahanggal megtaláltuk a húgykövet, és annak mérete és helyeződése alapján választottuk ki az elvégzett műtéti technikát. Minden esetben eredményes volt a beavatkozás és komplikációmentes. Egy esetben jelentkezett recidíva, amelyet újbóli műtéti beavatkozással eltávolítottunk.

The equine urolithiasis was discribed first time in 1840 as a pathologycal case. The prevalence of the urolithiasis in horses is low, dispite of the physiological urine property which helps preventing the urolith. However, more often occur in older than 10 year old geldings. Aethiology of urolithiasis is not clearly known , but it is sure that two steps are required for calculus formation: nucleation and crystal growth. Factors that contribute to precipitation of urine crystals and nucleations include supersaturation, high calcium content of urine, and it’s pH, inflamatory processes (cystitis, pyelonephritis) and cell necrosis as the most responsible. Two types of the calculi occur in horses, which are mostly composed of calcium carbonate. The more common calculus is soft, yellow-green coloured and has spiculated surface. The second form of urolith is smooth, firm and white. Diagnostic of the urolithiais can be difficult because the sympthoms may be non specific (poor performance, weight loss) and rearly specific (stranguria, haematuria). Accessory eximinations should be necessary. Several surgical techniques have been used to treat urolithiasis. The surgeon should select from the following techniques depend on the size and position of the urolith, surgical equipment, and it’s knowledge: nephrotomy, nephrostomy, ureterotomy, pararectal cystotomy, perineal urethrotomy, laparocystotomy and nephrectomy. The two latter intervention can be performed with conservative and laparoscopic technique as well. The prognoses of this disease can be good, if the calculus removed and it is not associated with renal failure. Otherwise, the prognosis is very poor. In cases that we discribed horse had frequent urination and haematuria. We used ultrasound to diagnose the urolithiasis and we selected the performed surgical technique according to the size and position of the calculus. In all cases surgery was succesful and had no complication, only in one case was recurrency, that we removed later.