Aetiology and treatment of crib-biting behaviour in horses

Abstract

Stereotypies are repetitive behaviours induced by frustration, repeated attempts to cope and/or central nervous system dysfunction, and may signify suboptimal welfare conditions. Crib-biting is probably the most detrimental abnormal stereotypy in horses, prevention of its development is very important. Once fixed, crib-biting is difficult to eliminate by behaviour therapy, therefore several methods to inhibit its performance have been worked out. However, if crib-biting is a strategy to cope with stress, the effects of inhibition should be carefully estimated. The first study discusses the potential risk factors for equine stereotypic behaviour. By conducting a questionnaire survey on 287 horses, we found that there is a possible influence of neighbours on stereotypic behaviour. The common belief that exposure to a stereotypic horse increases the risk of stereotypic behaviour has never been substantiated. This study reports the first empirical evidence for that hypothesis. The second study compares the performance of tree-based methods to the logistic regression model using the data set from the first study. Our results suggests that tree based methods can be a new alternative in revealing risk factors even used alone or accompanying the logistic regression. The third study compares ‘Nervousness’, ‘Trainability’ and ‘Affability’ temperament traits of 50 crib-biting and 50 control horses by using a previously validated questionnaire survey on equine temperament. Results showed that the passive coping strategy of cribbiters is responsible for the lower level of ‘Nervousness’ in crib-biting horses compared to control horses. No differences were found regarding ‘Trainability’ or ‘Affability’, which demonstrates that the previously reported impaired learning of stereotypic horses does not affect the horse’s performance or trainability in a negative way. The aims of the fourth study were to develop a crib-biting triggering stress test and with the help of that to compare the stress coping ability amongst control and crib-biting horses and crib-biters treated with collar or the modified Forssell’s procedure. The test triggered crib-biting behaviour successfully and gave reliable and valid information about the severity of crib-biting, therefore it is a useful in veterinarian practice. Overall our results suggest that performance of oral stereotypies in a stress situation successfully diminishes stress, while inhibition of such stereotypy elevates it. Thus crib-biting may be a true coping strategy. It is emphasised that improving welfare (e.g. with environmental enrichment) should be as important as reducing the abnormal stereotypic behaviour of horses.

A sztereotípia egy ismétlődő viselkedés, melyet frusztráció, a stresszel való folyamatos küzdelem és/vagy a központi idegrendszer működésének zavara vált ki, valamint az állat életminőségének alacsony szintjének a mutatója. A lovak egyik legnagyobb gyakorlati jelentőséggel bíró sztereotípiája a levegőnyelés, mely súlyos egészségügyi problémákat is okozhat. A levegőnyelés gátlására számos módszer létezik, leszoktatni a lovat azonban nagyon nehéz róla. Amennyiben a levegőnyelés valóban segíti a ló stresszel szembeni küzdelmét, a sztereotípia gátlásával körültekintően kell bánni. Az első vizsgálatban kérdőíves felmérést végeztem kilenc magyarországi lovardában 287 ló viselkedéséről, tartási körülményeiről. A sztereotípiát mutató ló szomszédsága jelentősen növelte a sztereotip viselkedés előfordulási gyakoriságának az esélyét. A lovasok között általánosan elterjedt elképzelés, hogy a lovak eltanulhatják egymástól a levegőnyelést, de jelen vizsgálat az első, mely empirikus bizonyítékot szolgáltat erre vonatkozóan. A második vizsgálatban két klasszifikációs módszert, a döntési fát és a logisztikus regressziót hasonlítottam össze az első vizsgálat adatai segítségével. Kimutattam, hogy a döntési fa módszer hatékonyan alkalmazható az állatorvos-tudomány területén belül, és új alternatívát jelent a hajlamosító tényezők feltárásában. A harmadik vizsgálatban egy korábban már validált kérdőív segítségével összehasonlítottam 50 levegőnyelő és 50 kontrol ló temperamentumát. Igazoltam, hogy a levegőnyelő lovak passzív megküzdési stratégiát használnak, és ezért a lovasok kevésbé „Ijedősnek” minősítik őket a kontrol lovakhoz képest. A „Képezhetőség” és a „Barátságosság” tekintetében nem volt különbség a kontrol és levegőnyelő lovak között. Ezzel kimutattam, hogy levegőnyelő lovak viselkedés-tesztekben mutatott „gyengébb” tanulási képessége és a sztereotípia jelenléte nem befolyásolja negatív irányba a ló teljesítményét vagy képezhetőségét A negyedik vizsgálatban elsőként kidolgoztam egy levegőnyelést provokáló stressztesztet, mely megbízhatóan igazolja a levegőnyelés jelenlétét. Majd a teszt segítségével vizsgáltam a nyakszíjjal és a módosított Forssell-féle műtéttel gátolt, valamint a nem gátolt levegőnyelő és kontrol lovak stressz-kezelési különbségeit. Az eredmények igazolják, hogy a levegőnyelés segíti a lovat a stresszel való megküzdésben. A levegőnyelés gátlásának hatására szignifikánsan romlik az állat stressz-kezelési képessége. Ezért a gátlás önmagában nem elegendő, a levegőnyelés gyógykezelése során a ló motivációját is csökkenteni kell (pl. környezetgazdagítással).