| dc.description.abstract | A baromfifajok különféle enterális kórképei termelésre gyakorolt hatásuk miatt nagy gazdasági jelentőségűek. Általában komplex kóroktanú megbetegedésekről van szó, ahol a veszteségek végső mértéke számos tényező függvénye. Az ide sorolható kórformák közül a csirkék fertőző satnyaságáról (malabsorption syndrome) évekre visszamenőleg rendelkezünk hazai adatokkal. Olyan viszonylag újabb kórképek, mint a kispulykák bélgyulladás komplexe (PEC), a kispulykák bélgyulladással, jelentős elhullással járó szindrómája (PEMS), vagy a madarak intestinalis spirochaetosisa (AIS) tekintetében csak néhány beszámoló utalt ezek hazai előfordulására, de állományainkban való elterjedtségükről, jelentőségükről részletes adataink nem voltak. Kutatásom célja a kispulykák, illetve ludak ezen újabb enterális kórképeinek (PEC/PEMS, AIS) komplex vizsgálata volt. Eredményeimet részben az MGSZH ÁDI (volt OÁI) kaposvári és budapesti intézeteinek rutindiagnosztikai vizsgálati anyagából választott állatok leletei alapján állítottam össze, részben ezeket kiegészítettem az adott állományra vonatkozó és a kezelő állatorvostól beszerzett járványtani adatokkal. A ludak brachyspirák okozta kórképének tanulmányozására kísérletes állatfertőzést is végeztünk. Az intézeti rutindiagnosztikai (kórbonctani, kórszövettani, bakteriológiai, parazitológiai) vizsgálatokat, az enterális vírusfertőzésre gyanút keltő kórelőzménnyel érkezett, és/vagy a boncolás során arra gyanússá váló előnevelt pulykaállományokból származó madarak esetén, molekuláris diagnosztikai módszerekkel kiegészítve kíséreltük meg a pulyka coronavírusok (TCoV), a pulyka astrovírusok (TAstV-1, TAstV-2) és a madár rotavírusok (ARoV) kimutatását. 2005 és 2007 között 214 előnevelt, többségében 1-3 hetes életkorú pulykaállományból származó madarat dolgoztunk fel. A molekuláris diagnosztikai eredmények alapján az állományok 57%-a bizonyult a fenti vírusok legalább egyikével fertőzöttnek. A fertőzöttnek talált állományok 29%-ban kombinált vírusfertőzést találtunk. Leggyakrabban az önálló ARoV és az önálló TAstV-1 fertőzés fordult elő és kombinált fertőzések esetén is e két vírus kombinációja volt a leggyakoribb. Az pulyka astro- és madár rotavírusok életkor szerinti megjelenési mintázatát tekintve az önálló TAstV-2 fertőzés már egyhetesnél fiatalabb (5 napos) madarakban kimutatható volt és kéthetes koron túl, egyetlen állomány kivételével, nem tudtuk megállapítani. Ez olyan állományokra is igaz volt, ahol a TAstV-2 más vírussal kombinálódva fordult elő. Önálló TAstV-1 fertőzöttséget leggyakrabban 3 hetes kor körüli állományokban találtunk. Kombinált fertőzések esetén e vírusok kimutatása is fiatalabb, kéthetes életkorra tolódott. Az önálló 8 ARoV fertőzöttség megjelenését a fentiekhez hasonló tendencia nem jellemezte, a vírus a legkülönfélébb életkorú előnevelt állományokból kimutatható volt. Az állományok oldaláról vizsgálva, a fertőzöttség már egyhetes kor alatt megjelent. Ezt főleg a TAstV-2 önállóan, vagy ARoV-val kombinációban okozta. 8 és 14 napos kor között megnőtt a csak ARoV-val fertőzöttnek talált állományok száma. 14 és 28 napos kor között az ARoV, a TAstV-1, illetve e két vírus kombinációja volt kimutatható a leggyakrabban a fertőzöttnek talált állományokból, azzal a megfigyeléssel, hogy 3 hetes életkor közelében uralkodóvá vált az önálló TAstV-1 fertőzöttség. 4 hetes kor után ismét dominálóvá vált az önálló ARoV fertőzöttség. A vizsgált időszakban, TCoV fertőzöttséget 6 előnevelt állományban mutattuk ki. Tekintve, hogy a TCoV iránt a pulyka minden életkorban fogékony a vírus kimutatását jellegzetes klinikai tüneteket (hasmenés, fejlődésben való visszamaradás) mutató utónevelés alatt álló állományokból származó pulykákból is megkíséreltük. A 2005 és 2007 között vizsgált 44 utónevelt állományt reprezentáló minta 36%-át találtuk TCoV pozitívnak. A TCoV fertőzött állományokban a kórlefolyás jelentősen különbözött attól függően, hogy a vírus kéthetes, vagy annál fiatalabb, illetve négyhetes vagy annál idősebb állományban került-e először kimutatásra. Előbbi, járványtani jellemzői alapján az irodalomban TCoV pozitív PEMS-ként leírt kórképnek, míg az utóbbi a pulykák coronavírus okozta bélgyulladása néven leírt megbetegedésnek felelt meg. Önálló vírusfertőzés esetén az elhullott állatokban talált kórbonctani elváltozások hasonlóak voltak (eléhezés, kiszáradás, vékonybélhurut, vizes-habos vakbéltartalom), függetlenül attól, hogy később melyik vírus került kimutatásra. Szövettani vizsgálattal szintén valamennyi vírusfertőzés esetén megfigyelhető volt ¾ a bélnyálkahártya elváltozásai mellett ¾ az immunszervek, főleg a bursa Fabricii enyhébb-súlyosabb fokú sorvadása. A fenti szervekben a legsúlyosabb szöveti elváltozásokat a PEMS-es állatokból származó minták esetén figyeltünk meg. Az enterális vírusok kimutatásának időpontjában az elhullások is megemelkedtek. A mortalitás végső mértékét azonban a vírusfertőzésen kívül egyéb tényezők is befolyásolták. A fertőzöttnek talált madarakban ugyanis gyakran egyidejűleg bakteriális társfertőzés (leggyakrabban E. coli vérfertőzés) is megállapítható volt. Ez a legsúlyosabb következményekkel a PEMS-es állományokban járt, de a többi esetben is hozzájárulhatott a veszteségek fokozódásához. A fertőzött állatok, fejlődése megtört és testtömegük alatta maradt az adott életkorra a technológia alapján elvárt testtömegnek. A ludak intestinalis spirochaetosisát első megállapítását követően, 2005 és 2007 között 22 állományban diagnosztizáltuk. A betegség leggyakrabban elsőéves tojóludakban, a tojástermelési ciklus végén, a vedlés megindulásakor jelentkezett. Az elhullott állatokban 9 kórbonctani vizsgálattal súlyos, fibrines-elhalásos vakbél- és vastagbél-gyulladás (typhlocolitis) fordult elő, amihez vesefibrózis társult. Az elváltozott vastagbéltartalmakból az esetek többségében biokémiailag egységesen viselkedő, fenotípusos sajátságai alapján Brachyspira alvinipullinak bizonyuló baktériumokat lehetett kitenyészteni. Az izolált törzsekkel naposliba fertőzési kísérletet végeztünk. A fertőzéshez használt Brachyspira törzsek kolonizálták a vastagbelet (főleg a vakbelet) és öthetes korig (a kísérlet lezárásáig) onnan kimutathatóak és visszaizolálhatóak voltak. Megtelepedésüket mérsékelt klinikai tünetek, kórbonctani és kórszövettani elváltozások kísérték. | en |
