| dc.description.abstract | Az emberekben előforduló, bakteriális eredetű hasmenések leggyakoribb okozói a termofil campylobacterek Magyarországon és szerte a világon. Ugyanakkor kevés adattal rendelkezünk e zoonotikus kórokozók előfordulásáról a hazai állatállományokban. Munkánk célja volt, hogy egy komplex, átfogó képet kapjunk a magyarországi haszonállatok Campylobacter-fertőzöttségéről, fajonkénti eloszlásáról, és a fertőzést okozó Campylobacter-fajok molekuláris biológiai jellemzőiről. A fő élelmiszer-alapanyagként szolgáló állatfajokból (szarvasmarhából, sertésből és baromfi fajokból) vágóhidakon két év (2008-2009) alatt gyűjtött 1110 bélmintát vizsgáltunk meg. Vizsgáltuk a Campylobacter-fajok kimutathatóságát tenyésztéssel és PCR módszerekkel, fenotípusos sajátságaikat és genetikai jellemzőit. Megvizsgáltuk az egyes fajok további tipizálhatóságát flaA SVR szekvenálással, PFGE-vel, MLST-vel. A monitoring vizsgálatok megkönnyítésére kifejlesztettünk egy real-time PCR módszert a C. jejuni és a C. coli azonosítására. A két rendszert úgy optimalizáltuk, hogy azok azonos hőmérsékleti profillal fussanak, így nem multiplex formában, de egy gépben egyszerre 45 mintát tudtunk vizsgálni. A rendszer EvaGreen fluoreszcens jelölőfestékkel működik, és a két faj az olvadási görbék alapján különíthető el. Összehasonlítottuk a hagyományos fenotípusos tulajdonságok vizsgálata alapján végzett fajmeghatározásokat a PCR-rel kapott eredményekkel, és azt tapasztaltuk, hogy több esetben, amikor a biokémiai tulajdonságok alapján bizonytalan eredményt kaptunk, vagy a fajt nem sikerült azonosítani, a PCR gyors és megbízható eredményt adott. A vizsgálatok eredményeként megállapítottuk, hogy a magyarországi haszonállatok közül a brojlercsirke- és sertésállományok Campylobacter-fertőzöttsége magas, 60,1% illetve 43,3%, míg a szarvasmarhák Campylobacter-hordozása nem jellemző (6,7%). A brojlercsirke-állományok fertőzöttségéért a C. jejuni és C. coli fele-fele arányban felelős, sertésállományokban pedig a C. coli dominál. Figyelemre méltó, hogy a pozitív sertésekből viszonylag magas százalékban (20,7%) izoláltunk C. lanienae-t, amelynek gyakorisága megelőzi a C. jejuni előfordulását sertésben. Ezt a fajt először egészséges emberekből tenyésztették ki, majd sertésből és szarvasmarhából is izolálták. Nekünk szarvasmarhából nem sikerült kimutatni.
Az izolált törzsek antibiotikum-rezisztenciáját leveshígításos módszerrel vizsgáltuk és a MIC értékeket mikrotiter lemezekről olvastuk le. Megállapítottuk, hogy jelentős az enrofloxacin/ciprofloxacin és nalidixsav rezisztencia, különösen a brojlercsirkéből származó C. jejuni-ban (73,3%) és C. coli-ban (77,2%). Az eritromicin (p=0,043) és tetraciklin (p=1,865e-14) rezisztencia magasabb a C. coli-ban (9,7% és 74,1%), mint a C. jejuni-ban (3,1% és 36,6%), ezáltal sertésekben gyakoribb. A magas fluorokinolon rezisztencia veszélyezteti az esetleges humán gyógykezelés hatékonyságát, mivel azok elsődlegesen alkalmazott szerek. A kórokozók járványtanának, a fertőzések terjedése dinamikájának megértéséhez elengedhetetlen a mikrobák összehasonlítása, tipizálása. Összesen 73 C. jejuni és C. coli törzset tipizáltunk az flaA gén SVR szekvenálásával. 47 különböző típust határoztunk meg, amelyek közül 35 csak egyszer fordult elő. A leggyakoribb allél típus az A66 és A21 volt. A filogenetikai elemzések során baktériumfaj vagy állatfaj szerinti csoportosulás nem volt megfigyelhető a törzsfán. PFGE módszerrel 122 törzset vizsgáltunk meg. Az izolátumok 66%-a egyedi mintázatot mutatott a SmaI enzimmel való hasítás után. 42 izolátumot, amelyek 18 SmaI-klasztert alkottak, tovább vizsgáltunk KpnI enzimmel. Ezek közül 24 izolátum 10 KpnI-klasztert alkotott. 7 KpnI-klaszterben járványügyi kapcsolatot találtunk az izolátumok között. Stabil C. jejuni és C. coli klónokat találtunk, amelyek jelentősége a humán megbetegedésekben további vizsgálatokat igényel. Magyarországon először tipizáltunk MLST módszerrel különböző állatfajokból származó Campylobacter törzseket. Egy szarvasmarhából izolált C. jejuni és egy sertésből izolált C. coli törzs MLST profilját határoztuk meg. Magyarországon elsőként izoláltunk C. lanienae-t. A két év alatt 43 izolátumot gyűjtöttünk, amely a faj átfogó vizsgálatát tette lehetővé. A részleges 16S rRNS gén szekvenciák vizsgálata során eddig le nem írt változatokat találtunk a Vc2 és Vc6-os variábilis régiókban. A filogenetikai vizsgálatok a C. jejuni-hoz hasonló genetikai változatosságról tanúskodtak. Vizsgálataink arra utalnak, hogy a sertésből és szarvasmarhából származó törzsek mind fenotípusosan, mind genotípusosan elkülönülnek egymástól. Elsőként tipizáltunk C. lanienae törzseket PFGE módszerrel, és a kipróbált három különböző enzim közül a SmaI enzim bizonyult a leghatékonyabbnak. Habár zoonotikus jelentősége ennek a fajnak még nem ismert, munkánk rámutat országos elterjedtségére sertésállományainkban, és egy tipizálási lehetőségről számolunk be egy esetleges epidemiológiai vizsgálathoz. A C. lanienae törzsek a sertésekben előforduló C. coli törzsekhez hasonlóan magas tetraciklin rezisztenciát mutattak (60,9%), és eritromicin–enrofloxacin rezisztens, illetve multirezisztens törzseket is találtunk. Takarmányozási kísérletekben vizsgáltuk különböző takarmány-kiegészítők Campylobacter ellenes hatását, de az eredmények alapján nem csökkentették az állatok Campylobacter-fertőzöttségét. | hu |
