Rövid rekord

dc.contributor.authorJakab, Szilvia
dc.date.accessioned2018-03-21T08:58:08Z
dc.date.available2018-03-21T08:58:08Z
dc.date.issued2017
dc.identifier.otherB-11508
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/10832/1886
dc.description.abstractNapjainkban egyre több DNS-alapú populációgenetikai vizsgálat nem-invazív mintavételen alapul. Ennek előnye, hogy nem szükséges az egyedek befogása, nem okoz sérülést és nem jár zavaró hatással, így különösen fontos a ritka, illetve veszélyeztetett fajok vizsgálatában. A parlagi sas (Aquila heliaca) a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján sebezhető („vulnerable”,VU) fajként van bejegyezve, Magyarországon pedig fokozottan védett. Veszélyeztetett helyzete miatt fontos a populációk minél alaposabb megismerése, melyhez jelentősen hozzájárulnak a nem-invazív mintákon alapuló populációdinamikai vizsgálatok, amelyekkel meg tudjuk becsülni az egyedek túlélési rátáját, a költési diszperziót és az éves cserélődés mértékét. Ezeknek a vizsgálatoknak az alapfeltétele, hogy a populációban található költő egyedek nagy részét évről évre azonosítsuk. A parlagi sas szociálisan monogám faj és erős territoriális viselkedés jellemzi ezért a költés idején, a fészek környékén és a kiülőfák alól gyűjtött vedlett tollak nagy valószínűséggel a rezidens költő egyedekhez tartoznak. Néhány ragadozómadár-fajban azonban előfordult, hogy a foglalt fészek közelében észleltek nem-rezidens (betolakodó) egyedeket is. Ez megkérdőjelezheti a fészek alól gyűjtött tollakon alapuló egyedi azonosítás megbízhatóságát. Ugyan a legtöbb nem-invazív típusú mintának már tesztelték a laboratóriumi munkák során mutatott megbízhatóságát, a mintagyűjtés hibájának ellenőrzése még nem volt ilyen vizsgálat tárgya. Elsődleges célunk az volt, hogy a territoriális ragadozómadarak fészekhez köthető DNS-alapú vizsgálataihoz rutinszerűen alkalmazott mintagyűjtési módszer megbízhatóságát ellenőrizzük a magyarországi parlagi sasok költőpopulációjában. Ehhez véletlenszerűen választottunk ki 37 fészket (2013-2016), és fészkenként öt felnőttől származó vedlett tollat és egy fiókatollat dolgoztunk fel. Molekuláris módszerekkel megállapítottuk a minták ivarát, majd kilenc mikroszatellita lókuszon meghatároztuk az egyedek DNS-profilját. A fészkekben mintázott fiókák DNS-profilja alapján azonosítottuk a rezidens egyedeket. Mindezek mellett a kutatócsoport által vizsgált nem-invazívan mintázott parlagisas-territóriumokon (2000-2016; n=189) talált egyedek DNS-profilját leellenőriztük, hogy találunk-e köztük betolakodókaten_US
dc.language.isohuen_US
dc.titleA nem-invazív mintavételi módszer megbízhatóságának elemzése és betolakodó egyedek vizsgálata egy parlagi sas (Aquila heliaca) populációbanen_US
dc.typeThesisen_US


A tételhez tartozó fájlok

Thumbnail

Ez a dokumentum a következő gyűjtemény(ek)hez tartozik:

Rövid rekord