| dc.description.abstract | Szakdolgozatomban sorra vettem a középfül vizsgálatára alkalmas módszereket. Az alábbiakban összesítem az eddigiek alapján levont következtetéseimet. Mivel az OE igen gyakori jelenség mind háziállatainkban, mind egyes gazdasági haszonállatainkban, fontos hangsúlyt fektetni annak diagnosztizálására, kezelésére. Továbbá a krónikusan fennálló OE sok esetben OM-hoz vezet, amelyből további súlyos kórképek fejlődhetnek ki, melyek az állat életminőségét jelentősen befolyásolják vagy (haszonállat esetében) komoly pénzügyi veszteségeket okoznak. Otoszkóppal az egyszerűbb OE eseteket tudjuk diagnosztizálni, a külső hallójárat és a dobhártya, macskák esetén azon át a kalapács nyele látható mindössze. Adott esetben a dobhártya hiánya állapítható meg ily módon. A video-otoszkóppal már myringotomia is végezhető, így OM felderítésére is alkalmas. A röntgen-vizsgálat régóta alkalmazott módszer a fej és így a középfül esetében is. A diagnózis szempontjából legelőnyösebb a rostrocaudalis nézet, de ez a pozícionálást tekintve a legkörülményesebb. A CT-t sok szakértő gold standardnek tartja, korábban és finomabb elváltozásokat is ki tud mutatni, mint a RTG, gyorsan elvégezhető, és OI is diagnosztizálható általa. Mai napig sajnos viszonylag kevéssé elterjedt. Egyes szerzők szerint macskák esetében eredményesebben használható, mint kutyákban. A noninvazív MRI vizsgálat esetünkben nem bizonyult hasznosnak, az inkább az OI diagnosztikájában kaphat szerepet. | en_US |
