A fogolyszínű magyar és a fehér erdélyi kopasznyakú tyúk hústermelőképességének vizsgálata eltérő hizlalási körülmények között
Abstract
A régi magyar baromfifajták hazánk mezőgazdaságának rejtett tartalékai. Vizsgálatunkban e fajták közül kettő (a fogolyszínű magyar tyúk és a fehér erdélyi kopasznyakú tyúk) termelési tulajdonságainak bővebb, az eddigi kísérleteknél szélesebb körű megismerését tűztük ki célul a génvédelmük keretében. A gödöllői ÁTK-ból származó, vegyes ivarú csirkék négy hetes előnevelés után különböző tartásmódú és takarmányozású csoportokba kerültek. A kialakított két csoport (belterjes és félkülterjes) vegyesen tartalmazta mindkét fajta és mindkét ivar egyedeit. Ezután 12 és 18 hetes korban végeztünk próbavágásokat és húsminőség (hőmérséklet, szín, pH) vizsgálatot az ÁTK-ban. A kapott adatsorokat variancia-analízissel értékeltük egytényezős lineáris modellek felhasználásával. Eredményeink azt mutatták, hogy az előnevelés és a hizlalás alatt a fogolyszínű magyar csirkék, illetve mindkét fajtabeli kakasok súly- és gyarapodás adatai felülmúlták a fehér erdélyi kopasznyakú csirkékét, illetve mindkét fajtabeli jércékét. A vágási paraméterek kapcsán pedig ugyancsak elmondható, hogy a fogolyszínű magyar tyúkok és mindkét fajtabeli kakasok adatai bizonyultak nagyobbnak. A tartásmód hatása abban nyilvánult meg, hogy a belterjes csoport életnapi gyarapodása és hizlalás végi súlya is nagyobb volt, mint a félkülterjes csoporté. Azonban a belterjes állatok nagyobb arányú szállítási vesztesége miatt a vágási súlyokban már nem mutatkozott szignifikáns különbség. A húsminőség-vizsgálat során arra az eredményre jutottunk, hogy a fogolyszínű magyar tyúk húsának (mellhús, combhús) pH-értéke alacsonyabb, világossági értéke (L*) magasabb és mellhúsának, illetve mellbőrének sárgássági értéke (b*) magasabb, mint a fehér kopasznyakú tyúké, amelynek viszont mellbőr pirossági értéke (a*) magasabb. Vizsgálatunk során a tartásmód hatása is érvényre jutott a húsminőség terén. A félkülterjes csoport esetében a mellhús, a mellbőr, a combhús és a combbőr sárgássági értéke is szignifikánsan magasabb volt, mint a belterjes csoporté. Következtetéseink szerint a fogolyszínű magyar tyúk abban az esetben alkalmasabb a termelésre, ha jó fejlődési erélyű helyi fajtákkal való jó minőségű termék-előállítás a cél. Habár a fehér kopasznyakú fajta fejlődési erélyben és a vágási paraméterek terén alulmaradt a másik fajtától, mégis húsminőségi szempontból kiváló a húsa és a fenntartható mezőgazdaságban is megállja a fajta a helyét. A két tartásmódot összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a félkülterjes tartásmód e helyi fajták esetében gazdasági és élettani szempontból is helytállóbb, mivel egészségesebb, sárgább húsú és bőrű baromfitermék jön létre kisebb bekerülési költséggel. 37 A kísérlet folytatásaként javasolható a húsminőség vizsgálatok kiterjesztése olyan paraméterekre is, amelyek az emberi egészség szempontjából kiemelkedően fontosak. Ezen túlmenően hasznos kiegészítése lenne vizsgálatunknak, ha nagyobb létszámú csoportokkal és egy külterjes tartásmódú, illetve takarmányozású csoporttal kiegészítve történne hasonló kísérlet. The old Hungarian poultry breeds are the hidden reserves of our country’s agriculture. The aim of this study was to examine the production traits of two of them: the Partridgecoloured Hungarian Chicken and the White Transylvanian Naked Neck Chicken. Furthermore we wanted to investigate these two breeds using new aspects, because of their gene conservation as well as their today utilization. The chickens in both sexes hatched in the Institute for Small Animal Research (ÁTK, Gödöllı, Hungary) were separated into different groups according to their later keeping conditions (intensive or semi-extensive feeding- and housing systems) at a farm of the Hungarian Great Plain after their four-week long rearing period. Test slaughters were carried out when the birds achieved the 12th and 18th weeks of age. We compared the fattening-ability, the dressing out, the meat properties (colour components, pH value). The abattoir data were collected in the ÁTK. We valued the results with the help of variance-analysis and general linear model univariate type VI. Our results showed that during the first four weeks of the raising the Partridge-colour Hungarian Chickens and the cocks both of the two breeds were better than the White Transylvanian Naked-neck Chicken. The different farming-systems caused that the intensive group had higher weight at the end of the raising then the semi-extensive, moreover the intensive group's weight growth faster pro day. In spite of this tendency, during the transport the chickens in the intensive group had more weight lost, so the weights by the slaughtering didn't show significant different. On the examination of meat quality we found that the pHvalue of the thigh and breast meat of the Partridge-colour Hungarian Chicken was significantly lower, but the lightness (L*) was higher than in the White Transylvanian Nakedneck Chicken. In addition, the yellowness (b*) value of the breast meat and breast skin was significantly higher in the partridge-colour group, but the redness (a*) of the breast-skin was higher in the naked-neck group. Our results showed that the farming-system affects these values too. Accordingly, the yellowness (b*) of breast meat, breast skin, thigh meat and thigh skin was significantly higher in the half-intensive group. In conclusion, the Partridge-colour Hungarian Chicken shows significantly better results regarding the good quality and larger quantity of poultry production. The White Transylvanian Naked-neck Chicken to get the worst of all the examined parameters, but the meat quality of the breed is excellent and acceptable in sustainable agriculture. For comparison the two farming systems, we conclude that the semi-extensive method is more relevant in every local breeds - adverting the physiological and economically aspects -, because it will be resulted in healthier chicken products.