Kvercetin és metilezett származékainak oxidatív stresszt csökkentő hatásának vizsgálata IPEC-J2 sejteken
Abstract
Az utóbbi években a túlzott mennyiségű antibiotikum felhasználás miatt elterjedtek az úgynevezett multirezisztens baktériumok. Az Európai Unió célul tűzte ki, hogy a felhasznált antibakteriális humán- és állatgyógyszerek mennyiségét csökkentsék a tagországokban. Alternatív takarmány kiegészítők használatával számos bakteriális megbetegedés megelőzhető lehet.
A kvercetin egy erős antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatású flavonoid. Számos élelmiszerben jelen van, legnagyobb mennyiségben a hagymában található, de előfordul bogyós gyümölcsökben, teában és borban. A kvercetin mellett annak metilált származékai is rendelkezhetnek gyulladáscsökkentő hatással, így azok hatékonyságát is érdemes vizsgálni. Sertéseknél a hasmenéses betegségek közül kiemelendő az Escherichia coli okozta bakteriális fertőzés. Ez főleg a még fejletlen immunrendszerű malacokban jelentkezik, jelentős anyagi károkat okozva. Kísérletünk során e körülmények modellezésére használtuk az IPEC-J2 sejtvonalat és teszteltük a kvercetinnek valamint származékainak gyulladáscsökkentő hatását.
A vizsgálatokhoz sertés jejunum eredetű sejtvonalat használtunk, melyet 6 lyukú sejttenyésztő lemezeken tenyésztettünk. Kétféle E. coli lipopoliszacharidjával (LPS) indukáltunk gyulladást (O111:B4 és O127:B8) (10 μg/ml) a bélhámsejtekben. Ezzel egy időben a sejteket kvercetinnel, 3-O-metilkvercetinnel és 3’,7-dimetilkvercetinnel (ramnazin) kezeltük (25, 50 µM). Az extracelluláris H2O2 meghatározásához Amplex Red, míg az intracellulárisan képződő reaktív oxigén származékok (ROS) méréséhez a DCFH-DA módszert alkalmaztuk. Korábbi kísérleteinkben a gyulladást Salmonella Typhimurium eredetű LPS-sel váltottuk ki, ezt a kezelést most pozitív kontrollként alkalmaztuk.