| dc.description.abstract | Az állatok párválasztási jelzései információt nyújthatnak az egyed minőségéről, de ez az információ igen sokféle lehet. Gyakori egy fajon belül egyszerre több jelzés használata, de a jelzések egymáshoz való viszonya általában tisztázatlan. Különösen ritkán vizsgált kérdés, hogy a különféle jelzések által közvetített információban mennyi a párhuzamosság. Jó példa erre, hogy a madarak különböző eredetű színezeti foltjait, mint a karotinoid alapú és szerkezeti színezet, egymástól függetlennek tételezték fel, korrelációjukat és párhuzamos változásaikat még nem vizsgálták. Jelen munkámban hím és tojó széncinegéken (Parus major) a karotinoid alapú sárga mellszínezet és a szerkezeti alapú fekete fejtetőszínezet fenotípusos integrációját vizsgáltam ősszel (a nyári vedlés után), illetve a tavaszi költési időszakban végzett mintavételek segítségével. Arra voltam kíváncsi, hogy a spektrális adatokból a két testtájra számolt közös főkomponens tengelyek mennyi varianciát magyaráznak, mennyire hasonlóak szezonok és ivarok között, mutatnak-e kondíciófüggést, illetve lehet-e szerepük a szaporodási időszakban. Azt találtam, hogy a két testtáj színezete közt erősebb volt a kapcsoltság tavasszal, mint közvetlenül a vedlés után. A különböző színezeti tengelyek fontosságának megváltozása miatt, amelyet a tollkopás okozhatott, az őszi és tavaszi főtengelyek statisztikailag eltérőnek bizonyultak. A két ivar közt viszont ősszel és tavasszal is hasonlóak voltak a színezeti tengelyek. A sárga mell telítettségét és a fejtető ultraibolya visszaverését összekapcsoló színváltozó ősszel összefüggött a vedléskori kondícióval, tavasszal pedig költéssiker mutatókkal: a hímeknél a költéskezdés idejével, a tojóknál pedig a tojásszámmal. Eredményeink azt mutatják, hogy a különböző eredetű tollazati színek párhuzamosságait érdemes és fontos vizsgálni. Munkánk során egy új statisztikai módszert is teszteltünk a színezeti integráció vizsgálatára. | hu |
