| dc.description.abstract | A mikroszatellita markerek használata napjainkban is népszerű a különböző
populációgenetikai, konzerváció- és evolúcióbiológiai kutatásokban, köszönhetően a
magas mutációs rátájuknak, polimorfizmusuknak és flanking régiók konzerváltságának.
Egy adott faj genetikai vizsgálatának egyik lehetséges, költségkímélőbb módja, a vizsgálni
kívánt lokuszokhoz tervezett primerek rokon fajok közötti alkalmazása. Több, az
amplifikációs sikerességet befolyásoló tényező közül, az egyik legjelentősebb lehet az
eredeti és fókuszfajok közötti genetikai távolság. Jelen kutatásban öt gerinces osztályból
309 fajpár és 285 lokusz fajok közötti kereszt-amplifikációs adatait gyűjtöttük össze 64
publikációból. Majd azt a hipotézist teszteltük, hogy a mikroszatellita markerek fajok
közötti alkalmazásának sikeressége, vagyis, hogy az adott lokusz mennyire variábilis a
fókuszfajban, függ-e a fajok genetikai távolságától. A sikeresség mérésére az eredeti és a
fókuszfajokban talált allélok számának, illetve az egyes lokuszokon megfigyelt
heterozigóciák páronkénti különbségét használtuk. | en_US |
