A thrombocytopeniák regeneratív jellegének vizsgálata vitális festéssel

Abstract

A mai mindennapi hematológiai rutindiagnosztikában használt sejtszámláló automaták többsége a paraméterek között már különféle thrombocyta indexeket is megad. A legkisebb sejtes elemeket tekintve azonban a klinikusok többsége csak a vérlemezke számot veszi figyelembe, holott thrombocytopeniában a csontvelői regeneráció megítélésében fontos és hasznos értékekről van szó. A leggyakoribb vérlemezkékkel kapcsolatos hematológiai kórképek a thrombocytopeniák. Ha a thrombocytopenia beigazolódott, akkor fontos annak megállapítása, hogy a folyamat regeneratív-e, vagyis a csontvelő képes-e a thrombocyták (után)pótlására. A szakirodalom több módszert is említ ennek eldöntésére. Munkánk során olyan vizsgálati módszert kerestünk, amely kevésbé invazív, a mindennapi labordiagnosztikában jól használható. Mivel az anaemiák regeneratív jellegének megállapításában széles körben elterjedt és elfogadott módszer a retikulociták, mint a fiatal, újonnan képződött vörösvérsejtek vitális festéssel történő kimutatása, megpróbáltuk ugyanezt a vizsgálati elvet alkalmazni a fiatal, ún. retikulált vérlemezkék kimutatására is. Célunk tehát annak vizsgálata volt, hogy a vitális festés alkalmas-e kutyákban és macskákban a thrombocytopeniák regeneratív jellegének kimutatására is. Ehhez élettani hematológiai státuszú kontroll csoportokat és thrombocytopeniás, illetve thrombocytosisos állatokból álló csoportokat hoztunk létre. Szerettük volna megadni az egészséges állatokban előforduló fiatal, aktív vérlemezkék előrodulási arányának referencia tartományát. Célunk volt az is, hogy a hagyományos, panoptikus festéssel készített kenetekben megjelenő nagyméretű és óriás, azaz fiatal és aktív thrombocyták arányát összevessük ugyanazon egyed vitális festéssel megfestett vérkenetében megjelenő retikulált vérlemezkéinek számával. Ezzel azt szerettük volna eldönteni, hogy a vitális festés mennyire alkalmas a regeneratív folyamatok nyomon követésére. A vizsgálatba különböző korú, nemű, valamint fajtájú kutyákat (n=100 ) és macskákat (n=41) vontunk be, kontroll és beteg (eltérő thrombocyta számú) csoportokat létrehozva. A vérmintákból minden esetben mennyiségi és minőségi vérképet készítettünk. A minőségi vérkép készítése során a keneteket panoptikus festéssel festettük meg, illetve vitális festést alkalmaztunk. Minden esetben a vérlemezke számot, MPV értéket, a panoptikusan festett kenetben előforduló macrothombocyták arányát és a vitálisan festett kenetben megjelenő retikulált vérlemezkék számát adtuk meg. Megvizsgálatuk, van-e szignifikáns különbség a kontroll kutyák és macskák, illetve a kontroll és beteg állatok értékei között. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy az MPV és a kenetből a macrothrombocyták arányának meghatározása alkalmas a csontvelőben zajló thrombopoesis megítélésére kutyákban és macskákban. A humán labordiagnosztikában széles körben használt és elfogadott, az állatorvoslásban pedig most teret hódító L-PLT értékek alkalmasnak tűnnek ugyanennek a vizsgálatára. A vitális festés nehézkes, sok buktatót magába rejtő eljárás a retikulált vérlemezkék kimutatására (macskákban eredményesebbnek tűnik, mint kutyákban). Az MPV értékek és macrothrombocyta arányok nem összevethetők a vitálisan festett retikulált vérlemezkék arányával.

In haematological diagnostics a lot of data are given among platelets parameters as result, such as platelet count, MPV, PCT, PDW or the newly used L-PLT or P-LCR, however most veterinarians do not use all of them in clinical decision. It is essencial to decide that a thrombocytopenic state is regenerative or not, that means the bone marrow capacity to produce platelets is intact or not. There are different methods to determinate this process (bone marrow aspiration or biopsy, present of macrothrombocytes in blood smear, etc). We intended to find a less invasive technics: similarly to the vital staining of reticulocytes, we tried to visualise the young, immature reticulated platelets in blood smear, which are well known indicators of the regeneration after thrombocytopenia. Our aim was to decide that if the vital staining of platelets is suitable to investigate the bone marrow response in dogs (n=100) and cats (n=41). We created two main groups with different breed, age and gender: the control consisted of animals with physiological haematologic state, the others were composed by animals with thrombocytopenia or thrombocytosis. We studied the platelet count, MPV values and paralelly the presence of macro- and giant platelets in panoptic stained smears and the appearance of reticulated platelet when we used vital staining. To summarize we can establish that both MPV and L-PLT in smear (or measured by haemocytometer) are suitable to determinate the bone marrow regeneration capacity, respectively. Vital staining of platelets is laborious and not practical and MPV, L-PLT ratio are not comparable to ratio of reticulated platelets.