Az állatorvoslás, mint hivatás elemzése a Komárom-Esztergom megyében dolgozó állatorvosok véleményének tükrében

Abstract

Az Állat-egészségügyi Igazgatástani és Agrár-gazdaságtani Tanszéken végzett szakdolgozati munkám keretében azt vizsgáltam, hogy hogyan vélekednek a Komárom-Esztergom megyében élő állatorvosok a saját szakmájukról az életkoruk, a lakóhelyük és a munkakörük függvényében. A kérdőíves felmérés során a válaszadás internetes, anonim módon, önként történt. A felmérés egy tavaly megkezdett kutatássorozat részét képezi, amely kizárólag a megyére korlátozódott. A kérdéseken – a korábban végzett felmérés sikeressége, és a beérkezett válaszok értékelhetősége miatt – nem változtattunk. A válaszok feldolgozása és kiértékelése a piackutatásoknál használt statisztikai módszerek alkalmazásával történt. A kérdőív 4 hónapig volt elérhető állatorvosok számára az Állatorvos-tudományi Kar belső hálózatán. A beérkezett válaszok közül 50 volt értékelhető és feldolgozható. A kitöltők többsége (76%) 30 és 60 éves kor közé tartozik, a fiatal korosztály (25-30 év) mindössze 8%-ban képviseltette magát. Az eredmények alapján a megyében az állatorvosi pályán a férfiak többségben vannak a nőkhöz képest. Körülbelül egyenlő arányban oszlik meg a településen, falun (40%) és a kisvárosban (50%) élők aránya, ugyanakkor a megyeszékhelyen (8%) és a nagyvárosban (2%) élők állatorvosok száma kevés. Ugyanez a tendencia volt megfigyelhető a munkavégzés helyének szempontjából is, tehát amíg a legtöbben településen, falun (37%), illetve kisvárosban (39%) dolgoznak, addig a Budapesten, megyeszékhelyen vagy nagyvárosban dolgozók százalékos aránya összesen 24%-ot ért el. A kitöltők közül a legtöbben (77%) praxisban dolgozik. Bevallásuk szerint a kitöltők felének csak egy jövedelemszerző tevékenységi köre van, a másik fele viszont több munkahellyel is rendelkezik. A több munkahellyel rendelkezők kisebb hányada (29%) végez az állatorvoslással közvetlenül kapcsolatban nem lévő tevékenységet, a többség (71%) csak az állatorvoslásból él, és a kitöltők több mint fele (61%) dolgozik azon a területen, ahol eredetileg is eltervezte. A kitöltők túlnyomó többsége (72%) gyermekkori álma beteljesítéseként választotta az állatorvosi hivatást, és ennél többen (84%) vannak azok, akikben kellemes emlékként maradtak meg az egyetemi évek. Kiemelkedő többségük (86%) nem bánta meg, hogy ezt a hivatást választotta, és sikeresnek is érzi magát a munkájában. Az állatorvosi munkavégzés magánéletre, illetve egészségre gyakorolt hatását megvizsgálva a válaszadók többsége gondolja azt, hogy munkája hátránnyal van a magánéletére (76%), vagy az egészségükre (67%). A kitöltök közül valamivel többen érzik munkájukat társadalmilag megbecsültnek (47%), mint alulbecsültnek (41%), viszont sokkal nagyobb arányban (71%) gondolják úgy, hogy az állatorvosi munka anyagilag nem tartozik a megbecsült szakmák közé. Ezzel ellentétben a kitöltők 44%-a mégis biztosítottnak látja belőle családja megélhetését. A válaszadók többsége (47%) úgy gondolja, hogy egy állatorvosnak többet kell dolgoznia más, ugyancsak doktori címet viselő munkavégzőkhöz képest, de nem kell nagyobb elvárásnak megfelelniük, és nem nehezedik rájuk nagyobb pszichés nyomás sem. A válaszadók többsége (74%) az állatorvoslást egyértelműen az ún. segítő szakmák közé sorolja, és ennél valamivel kevesebben (68%) gondolják úgy, hogy hivatásnak és nem szakmának tekintendő.

Within the context of my dissertation work undertaken at the Department of State Veterinary Medicine and Agricultural Economics I had analyzed how veterinarians living in Komárom-Esztergom County view their own profession as a function of their age, residence and employment. Over the course of the administration of the written questionnaire, unanimous responses were provided over the internet on a voluntary basis. The questionnaire comprises a portion of a series of research studies, exclusively limited to the county. Due to the success of last year’s survey, we did not change the questions. The processing and evaluation of the responses was performed by the application of statistical methods used in market research studies. The questionnaire was accessible for a period of 4 months for veterinarians on the intranet of the Faculty of Veterinary Science. Of the responses received, 50 could be processed and evaluated. The majority of respondents (76%) belong to the 30-60 year old category; the young age category (25-30 years of age) merely represents itself at an 8% level. Based on the results, men dominate the field of veterinary medicine at 70% vs. 30% for women. The ratio of those at smaller settlements and villages (40%), towns (50%) shows an approximately identical distribution, while the number of those who live in county seats (8%) and in the big city (2%) is negligible, most worked in small settlements and villages (37%) and in towns (39%), the percentage ratio of those who work in Budapest and in county seats reached a total of 24%. The vast majority of respondents (77%) were in active practice, while the remainder were working in multiple sectors. A smaller proportion of the segment with multiple jobs (29%) is engaged in activities not related with veterinary medicine, while the majority (71%) make their living exclusively from veterinary medicine. Additionally, more than half (61%) work the specific field within veterinary medicine where they originally wished to work; the number of those who would prefer to switch specialty in spite of the above finding is negligible (4%). The vast majority of respondents (72%) had chosen the veterinary profession to make their childhood dreams come true; even more have indicated (84%) that their university years have remained pleasant memories. A decided majority (86%) did not regret choosing this profession and they feel that they are successful in their work (70%). If we examine the effects of veterinary work on one’s private life, as well as its effects on health, the majority of respondents believe that their work has a certain effect, specifically, harmful effect on their private life (76%), rather than it would have a harmful effect on their health (67%). A somewhat larger number of respondents (47%) feel that their work is appreciated by society, with under-appreciation coming in at 41%, however, a much larger proportion (71%) believe that the field of veterinary medicine is not a financially appreciated profession. Contrary to the above, 44% of respondents still view their family’s livelihood as secure. The majority of questionnaire respondents (47%) believe that a veterinarian has to work more than other people in the labour pool with doctorate degrees, but does not have to meet greater expectations and is not subject to exceptional psychological stress. The majority of respondents (74%) unequivocally classify veterinary medicine as a so-called support job, with a lower proportion (68%) viewing it as a profession instead of a job.