| dc.description.abstract | Bluetongue is an infectious, non-contagious notifiable disease of ruminants. It has high morbidity and high mortality in certain species particularly in sheep. It used to be confined to areas south of the Mediterranean basin in the past but has been advancing north into the northern Mediterranean basin and Southern Europe over the past number of years. This is thought to be linked to movement of its main vector C. imicola northwards and also to adaptation and enhancement of other Culicoiudes species to act as vectors of the virus. Little was known about Culicoides of Northern Europe prior to 2006. Since this time a number of countries have undertaken extensive studies involving the trapping of Culicoides in order to know more about the species present, feeding behaviour, life cycle, natural habitats and ability to act as vectors of BTV. The main species found in regions of Northern Europe belonged to the Obsoletus complex and the Pulicaris complex. These species were abundant in areas at the centre of disease outbreak. As these species are capable of acting as vectors of bluetongue, the possibility of them acting as vectors for other Orbiviruses must also be considered, particularly African horse sickness virus. Studies have revealed that the Culicoides can survive the winter period although the exact mechanism is not known. It is however known that they take shelter from adverse weather in animal buildings and also feed on animals within the building. Both high and low temperatures inhibit midge activity as does wind. It was previously thought that these vectors could only spread disease locally however recent studies have suggested that they can travel as far as 700 km via passive transport in wind. Until more information is available regarding the activity of Culicoides, it would seem that vaccination is the best possibility for control of bluetongue in endemic areas. Both inactivated and modified live vaccines are available. Both give good immunity, however inactivated vaccines usually require a booster injection some time after the original vaccination to give protection for one year. MLVs have displayed a number of problems regarding safety. Some (BTV16) have resulted in severe viraemia and clinical signs consistent with bluetongue disease. Others have recombined with wild type viruses to produce new variants (e.g. BTV2 and BTV16), and some viraemic titres have been high enough to cause infection of vectors and subsequent infection of unvaccinated animals. | en |
| dc.description.abstract | A kéknyelv-betegség a kérődzők fertőző, nem ragályos, bejelentésre kötelezett betegsége. A betegség morbiditása magas, és egyes fajokban, így juhban a mortalitása is magas. A betegség korábban csak a Földközi tengertől délre fordult elő, de az utóbbi években észak fele terjedve Dél-Európában is megjelent. A jelenséget a fő vektor, a C. imicola északi irányú terjedése magyarázza, valamint, hogy egyéb Culicoides fajok is vektorrá váltak. Viszonylag kevés ismeretünk volt az Észak-Európában honos Culicoides fajokkal kapcsolatban 2006 előtt. Ekkor számos országban a Culicoides fajok gyűjtésével kiterjed kutatások kezdődtek abból a célból, hogy megismerjük e fajokat, táplálkozási szokásaikat, életciklusukat, természetes élőhelyüket és azt, hogy lehetnek-e a kéknyelv-betegség vektorai. Az Észak-Európában talált fő fajok az Obsoletus és a Pulicaris komplexbe tartoztak. E fajokat nagy számban lehetett megtalálni a betegség előfordulásának környékén. Mivel e fajok a kéknyelv-betegség vektorai, felmerül annak lehetősége, hogy nem lehetnek-e vektorai más Orbivirusoknak, például az afrikai lópestis vírusának is. Bár a pontos mechanizmus nem ismert, az adatok azt mutatják, hogy a Culicoides fajok át tudnak telelni, kedvezőtlen időjárásnál például behúzódnak az istállókba, és az állatokon élősködnek. A vektor aktivitását a meleg, a hideg és a szél csökkenti. Korábban azt feltételezték, hogy a vektorok csak rövid távolságon belül tudják terjeszteni a fertőzést, bár újabb megfigyelések igazolták, hogy passzívan a szél akár 700 km-re is elviheti őket. Ismerve a Culicoides fajok aktivitását, az endémiás területeken a vakcinázás tűnik a leghatékonyabb módszernek a kéknyelv-betegség megelőzésére. Mind inaktivált, mind élő vakcina alkalmazható, mindkettő jó immunitást eredményez, bár az inaktivált vakcinák ismételt oltást igényelnek az egy évig tartó védelemhez. Az élő vakcinákkal kapcsolatban biztonsági aggályok merültek fel, egyes vakcinák (BTV16) súlyos viraemiát és a kéknyelv-betegségre jellemző klinikai tüneteket okoztak, mások (pl. BTV2 és BTV16) vadvírusokkal rekombinálódtak és új variánsok alakultak ki vagy olyan magas viraemiás titerek jelentkeztek, hogy a vakcinavírus átjutott a vektorokba és vakcinázatlan állatok fertőződtek. | hu |
