A baktrián takarmányozásának összehasonlító vizsgálata a hazai állatkertekben

Abstract

A vizsgálataim során 7 magyarországi állatkertet és vadasparkot - a Fővárosi Állat- és Növénykertet, a Xantus János Állatkert Kht.-t, a Nagyerdei Kultúrparkot, a Miskolci Állatkert és Kultúrparkot, a Nyíregyházi Állatparkot, a Szegedi Vadasparkot és a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark Szolgáltató Kht.-t - hasonlítottam össze a kétpúpú tevék (Camelus bactrianus) takarmányozásának kapcsán. Az összehasonlítás során a baktriánok napi szükségleteit vettem figyelembe. Az értékek alapjául az előzőekben említett intézményekből származó takarmányminták, illetve az adott helyen etetett takarmánynormák szolgáltak. A feldolgozást a minták laboratóriumi analizálása tette lehetővé, melyre az Állattenyésztési, takarmányozástani és laborállat-tudományi intézetben került sor. Az így kapott eredményeket feldolgozva kiszámoltam a fejadagokkal felvételre kerülő napi szárazanyag-, nyersfehérje-, nyersrost-, metabolizálható energia-, kalcium- és foszformennyiséget. Ezeket az eredményeket hasonlítottam össze az irodalmi forrásokban szereplő szükségleti értékekkel, valamint ezeknek az adatoknak a segítségével hasonlítottam össze a kiválasztott állatkerteket és vadasparkokat egymással. Az adatok feldolgozása során arra az eredményre jutottam, hogy az etetett fejadagok általában megközelítik a baktriánok szükségleti értékeit, de sehol nem egyeznek meg pontosan az irodalmi adatokkal. Ez elsősorban a tapasztalati alapon történő takarmányozásukból adódik. Így a kétpúpú tevék minimális szárazanyag-, nyersrost- illetve metabolizálható energiaigényét minden intézményben kielégítik – sőt metabolizálható energia és nyersrost tekintetében helyenként jócskán túl is lépik azt (pl.: Nyíregyházán- 1431 g helyett 2754,72 g valamint 50 MJ helyett 96,7 MJ) –, azonban a többi vizsgált összetevő kapcsán negatív és pozitív eltéréseket is tapasztaltam. A fejadagok nyersfehérje tartalmát figyelembe véve ezek az eltérések nem számottevőek, hiszen a legalacsonyabb érték is – melyet Veszprémmel kapcsolatban tapasztaltam (768 g helyett 911,92 g) –, majdnem megközelíti a szükségleti értéket, a legmagasabb pedig (Budapest – 981,34 g) nem sokkal lépi túl azt. A naponta etetett nyersrost mennyiségének kapcsán viszont nagyfokú hullámzás figyelhető meg a beltartalmi értékek vizsgálata során (legkisebb érték 1718,18 g, míg a legmagasabb 3491,99 g). A legnagyobb eltéréseket a kiosztásra kerülő fejadagok kalcium- valamint foszfortartalmának vizsgálatakor tapasztaltam, hiszen a fejadagban szereplő legnagyobb értékek 3-4-szeresei a legkisebb értékeknek (Nyíregyházán 29,4 g illetve 18 g helyett 64,32 g valamint 38,59 g).

In my thesis work I compared seven Hungarian zoos – the Budapest Zoo and Botanical Garden, the Xantus János Zoo of Győr, the Zoo of Debrecen, the Zoo of Miskolc, the Sóstó Zoo of Nyíregyháza, the Zoo of Szeged, and the Kittenberger Kálmán Zoo of Veszprém – in terms of feeding two-hump camels (Camelus bactrianus). As a basis of comparison I took the daily requirements of the bactrians. The comparison data was acquired from the feed samples and the respective feeding norms received from the aforementioned institutions. The laboratory analysis of the feed samples was carried out at the Department of Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science. By processing the results of the laboratory analysis I evaluated the amounts of dry-matter, crude protein, crude fiber, metabolisable energy, calcium, and phosphorus taken in daily with the feed rations. These values were then compared to the suggested daily needs published in the literature. Furthermore, the selected zoos were also compared to each other. As a result of processing the nutrition data, I found that in general the content of the rations are close to suggested requirements, but they actually never precisely match those of the literature data. The primary reason of this must be the empirical way of feeding the bactrians. The minimal daily requirements of dry-matter, crude fiber and metabolisable energy are satisfied at every institution – actually, in some institutions (e.g. in Nyíregyháza - 2754,72 g instead of 1431 g and 96,7 MJ instead of 50 MJ) the intake of metabolisable energy and crude fiber is much more than the suggested value –, but for the other five substances I found both positive and negative deviations from the required values. Concerning the crude protein content of the rations, the differences are not significant, since the lowest amount (found in Veszprém - 911,92 g instead of 768 g) is slightly below, the highest one (found in Budapest - 981,34 g) is slightly above the requirement. In contrast to that, the content of crude fiber of the daily intake shows big deviations (the minimum value is 1718,18 g and the maximum value is 3491,99 g). The largest differences, however, were found for the calcium and phosphorus content of the rations: for these the largest values are 3-4 times bigger than the smallest ones (in Nyíregyháza 64,32 g and 38,59 g instead of 29,4 g and 18 g).