dc.contributor.author | Szabó, Katalin | |
dc.date.issued | 2011 | |
dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/10832/337 | |
dc.description.abstract | Equus caballus – már több, mint hatezer éve társa az embernek; táplálékforrásból igavonóvá, hátaslóvá, mezőgazdasági munkát végző, a kereskedelemben részvevő állattá vált. Megihletett művészeket, nagy hadvezérek híres hátasaiként emlékezünk rájuk, s talán mondhatjuk, hogy nincs még egy állatfaj, mely ilyen meghatározó szerepet töltött volna be a történelemben. A XX. század folyamán ez a szerep megváltozott, eltolódott a sport irányába, s a mai modern kor híres lovai már nem csatákat nyernek, hanem világbajnokságokat és olimpiai játékokat. Mindemellett kialakult egy olyan társadalmi réteg, mely a lóban társát látja szabadidejének aktív eltöltéséhez. Ahogy ez a réteg egyre intenzívebb kapcsolatot ápol lovával, úgy válik az utóbbi időben egyre fontosabbá a lovak viselkedésének megértése, hogy erre alapozva a kapcsolatot csökkenthető legyen a rájuk nehezedő stressz, és hogy az együtt töltött idő mindkét fél számára örömteli legyen. A lovak, mint ménesben élő állatok, fejlett szociális érzékkel rendelkeznek. Túlélésük záloga a csoport összetartó ereje, s a szigorú rend és hierarchia fenntartásához magas szintű kommunikációra van szükségük, prédaállatként azonban kommunikációjuk nem alapulhat a hangokra. Így alakult ki az a különleges „testbeszéd”, melynek révén hangok nélkül is képesek megérteni egymást. Ezt a testbeszédet az ember is értelmezni, és bizonyos keretek között alkalmazni is tudja – így kialakulhat a fajok közötti kommunikáció. Az utóbbi években egyre több tréner ismerte fel e kommunikáció jelentőségét, s ahogy a lótartók körében is nőtt az igény más, lóközpontúbb, erőszakmentes képzési módszerekre, úgy váltak ezek a sokáig csendben dolgozó lovas szakemberek ismert és elismert „suttogókká”, az új szemlélet terjesztőivé, akik könyvek, képzések és bemutatók segítségével egyre több emberhez juttatják el módszereiket. Dolgozatom célja annak megvizsgálása volt, hogy mennyire lehetnek a praktizáló állatorvos segítségére ezek a módszerek a napi munka során. Ehhez négy olyan lóval végeztem esettanulmányokat, melyek valamilyen, az állatorvosi munkát megnehezítő problémával küzdöttek. Munkám során e problémák megoldásához erőszakmentes módszereket alkalmaztam, a foglalkozásokat pedig videofelvételek és fényképek formájában rögzítettem. 57 Fajtára, korra és nemre való tekintet nélkül mind a négy lónál rövid időn belül látványos javulást lehetett elérni, ami nem egyenlő a probléma abszolút megoldásával, de arra megfelel, hogy adott esetben az állatorvosi munkát megkönnyítse. Az összetettebb, mélyen gyökerező fóbiák és rossz szokások kezelése már nem az állatorvos, hanem a tréner feladata. Ez a munka azonban nem alábecsülendő, hiszen a rossz szokásokról való leszoktatással megelőzhetővé válnak későbbi egészségügyi problémák, s így, ideális esetben, a tulajdonos, az állatorvos és a tréner folyamatos kommunikációja és együttműködése közösen járulhat hozzá a ló egészségmegőrzéséhez. Mindezek ellenére, tapasztalataim szerint sajnos még nem terjedt el e módszerek rutinszerű használata a hazai praktizáló állatorvosok között, de figyelembe véve a „piac”, vagyis a tulajdonosok folyamatosan növekvő igényeit, remélhető, hogy ez a helyzet hamarosan kedvező fordulatot vesz. | hu |
dc.description.abstract | Equus caballus – man’s associate for more than 6000 years; first as a source of food, then a draft animal, a riding horse, a collegue on the fields and in trading. They inspired artists, we remember them as great commanders’ stallions, and we might even say that there is no other spacies that has played such an important role in history. During the 20th century this role changed, shifted towards sport, and the horses of our modern age do not win battles any more, but world championships and olympic games. Besides, a certain social layer has evolved that sees his friend in the horse with which the passing of free time is a real pleasure. The more intensive the relationship between these people and their horses becomes, the more important understanding horses’ behaviour is, so that the level of stress affecting horses be lowered, and that the time spent together be a pleasure for both human and horse. Horses, being herd animals, have highly developed social sense. Their survival depends on the power of the group, and to maintain the strickt rules and hierarchy of that group they need high level communication, given the fact however that they are prey animals, they cannot use sounds to communicate. Because of this they have developed a certain, special „body language”, with which they can signal to each other without vocalising. This language can be understood and applied by human – interspacies communication can occur. During the past couple of years more and more trainers have discovered the significance of this communication, and with the horse owners’ rising demands and needs for new, horse-centered, non-violent training methods, these brave horseman working in silence for years have become well-known and acknowledged „horse whisperers”, spreading the new ideas, writing books, providing sessions and courses with the help of which more and more people get to know their methods. The aim of this work has been to study the extent to which these methods can be helpful for a practising veterinary surgeon in everyday practice. To do so I have carried out case-studies with four horses that had problems of some sort or another, that would make the veterinarians’ work more difficult. During my work I have used non-violent methods, and the trainig sessions have been recorded in pictures and videos. Regardless the breed, the age and gender, all four horses responded in a positive way during a short period of time. This is not equivalent to the absolute elimination of the 59 problem, but is fine enough to help the veterinarian and to make his work easier. The treating of the more complicated and deeply-rooted phobias and stable vices is not the task of the veterinarian, but that of the trainer. This work, however, is not to be undervalued, since making the horse abandon his bad manners can help preventing him from having health problems later on. Ideally, the owner, the trainer and the veterinarian together can work on the maintanance of good health conditions of the horse. In spite of all these, according to my experiences, these methods have not spread among practicing veterinarians in Hungary yet. However, taking into account the constantly increasing demands of the „market”, that is, the owners, this tendency is hopefully to change soon. | en |
dc.language.iso | hu | hu |
dc.subject | Ló | hu |
dc.subject | Etológia | hu |
dc.subject | Állatorvosi praxis | hu |
dc.subject | Kommunikáció | hu |
dc.subject | Képzés | hu |
dc.subject | Jakab László (supervisor) | hu |
dc.subject | Horses | en |
dc.subject | Ethology | en |
dc.subject | Veterinarian practice | en |
dc.subject | Communication | en |
dc.subject | Training | en |
dc.title | A lovak etológiai sajátosságait figyelembe vevő képzési módszerek alkalmazhatósága az állatorvosi praxisban | hu |
dc.title.alternative | The application of training methods based on horse ethology in veterinary practice | en |
dc.type | Thesis | en |
dc.identifier.accessionnum | B-9784 | |